Bizalmatlan Párok Köre | ✓

Ötödik

A V E R Y
____________________

Még hogy hazaállít azzal a vöröskével! Az eszemet eldobom! Samuel átlépett egy nagyon vékonyka határvonalat. Innen már nincs visszaút. Vége. Ennyi. Nem érdekel.

Az egyik pillanatban itt papol arról, hogy mennyire sajnálja, és hogy szeretne visszakapni engem, aztán meg a semmiből ideállít ezzel?!

Jól van Sam, jól van. Ha azt akarod, hogy keményen játsszunk, nekem így is megfelel.

Egy hét telt el azóta, hogy hazaállított Charlotte-al, és nekem már a második nap tele volt a hócipőm kettejükkel. Charlotte alapjáraton jófej lány, de ha Sammel összekerül, mást nem is lát az ember, csak azt, hogy lassan már leharapják egymás fejét, annyira belemerülnek a smárolásba.

És lehet nem látszott rajtam, de nagyon szarul esett. Már egy-két gyenge pillanatomban azon is elgondolkoztam, hogy mi lenne, ha újra megpróbálnánk ezt a kapcsolatot.

Erre mit csinál?! Hazaállít egy másik csajjal.

Számomra Samuel itt vágta el magát örökre tőlem.

A gondolataimból egy vidám hang mozdított ki. Mikor felpillantottam egy idős hölgy mosolygott rám kedvesen. Ma én voltam a pultos az étteremben, és mivel kicsi volt a forgalom, messze nem kellett annyit dolgoznom, mint mikor pincérnek állítanak be.

- Kaphatnék egy pohár csapvizet, kedvesem?

- Jajj, persze, bocsánat, máris adom! - a néni még egyszer elmosolyodott, aztán elvette tőlem a poharat.

- Köszönöm...

A nénit a mobilom hangos csörgése szakította félbe. Gyorsan kikaptam a készüléket a zsebemből és vetettem egy pillantást a kijelzőre, mielőtt felvettem volna.

Szoknyapecér Önző Seggfej.

- Mit akarsz? - förmedtem rá Samre, a néninek pedig suttogtam egy halk bocsánatot. Ő csak mosolyogva bólintott és visszament az asztalához. - Dolgozom, nem hívogathatsz állandóan! - ma ez már a tizedik hívása lehetett, de eddig egyszer sem vettem fel. Még mindig mérges vagyok.

- Neked is szia, Aves! - hallottam a hangján, és láttam is magam előtt, hogy az az idegesítő mosolya ül most is a fején.

- Mi a franc van veled? Tíz percenként hívogatsz, zavarod a munkámat, úgyhogy gyorsan bökd ki mi kéne - morogtam.

- Hmm, mondjuk egy sonkás pizza, meg te...

- Samuel!

- Jól van, jól van! Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy mikor végzel...

- Negyed óra múlva - sóhajtottam fel, a pulttal szembeni bejárati ajtó pedig kitárult, és a fiú lépett be rajta, kezében a telefonjával. Most egy fekete bőrkabát volt rajta, alatta pedig egy fehér pulóvert viselt. Beletúrt sötét hajába, aztán a tekintetét az enyémbe fúrta, és addig tartotta a szemkontaktust, míg ide nem ért hozzám.

Leraktam a telefonomat és egy ideges pillantást lövelltem felé. Sam rátámaszkodott a pultra, és vigyorogva közelebb dőlt hozzám.

- Mi van, hercegnő? Morcos vagy? - mosolyodott el még jobban.

- Igen. Mérges vagyok. És ha nem akarod, hogy egy nagy pofont lekeverjek neked az étterem közepén, akkor addig csöndben maradsz, míg végzek.

- Talán ezt még kivitelezni tudom.

Utálom! Utálom, amikor idetolja azt a nagy képét, és itt játssza a lazát, meg engem idegesít.

Sosem lesz már nyugtom ettől az idiótától, úgy érzem.