Arkangyalok Akadémiája /2017©️/

12. FEJEZET

Nem értettem Achilles kirohanását. Mintha tudta volna, hogy Sofieval a kapcsolatunk nem valami fényes. Bár nem hinném, hogy ez volt a főbb oka. Valami más lehet.
Engem igazán nem érdekel - van fontosabb dolgom is ennél, hogy épp vele vitázzak azon mi történt vele egy percen belül.
Nagy erővel ütöttem az előttem lévő bábút; bár többször is segített Michael és Edward nem úgy tettem, ahogyan mondták. Éreztem, hogy felém közeledik valaki, majd hirtelen megfordulok és hasba rúgom. Reachel szétterül a földön, ahogy én is.
- Ó, baszki! - mondja.
- A fenébe is. Miért ijesztettél meg? - fogom a hasam, hiszen össze vagyunk kötve és ez nagyon is látszik. Tehát igaza van, mindent érzünk egymáson. Remek!
- Többet ilyet ne csinálj - terültünk el a gumi padlón. Egy szőke fejet látok a fejem fölött. Achilles segítségért nyújtó kezeit, amiket visszautasítok.
- Amúgy, - segítettem fel Reachelt - csak annyit akartam, hogy menjünk fel mert még igen sok dolog vár ránk.
- Igen tudom - sóhajtottam.

A lámpák lekapcsolva. Ijesztő ez a látvány a szobánkba, hisz mindig felkapcsolva hagyjuk, kivéve éjszakára mikor alszunk. A szoba ki van halva, Soife nincs sehol. Ismét elment.
- Ne azon agyalj hol lehet a barátnőnk. Kérlek. - ült le az ágyra Reachel.
- Nem, nem fogok. Az ő vesztesége, az ő dolga. Nem kellett volna kettőnkre bízni a feladatot elég lett volna egy személy - mondtam, miközben a fürdőbe sétáltam a fehér köntösömmel.
- Most te hova mész? - néz utánam.
- Fürödni.
- Ja, jó - bólintott.
Köntösömet a pultra tettem, levetkőztem majd a zuhany alá álltam. Minden porcikámat megmozgatta a meleg víz hatása. A hajamat besamponoztam majd tusfürdőztem. Lábam alatt hatalmas habok álltak, amiknek finom epres vagy málnás illatuk volt.
Hajamat törölgetve mentem át a meleg szobába. Eddig sem volt hideg itt, de most még melegebb van.
- Befűtöttél vagy mi van itt? - kérdezem.
- Gyere, ide tettem a hősugárzót - nevetett fel Reachel.
- Hihetetlen vagy!
- Mivel akarsz kezdeni? - kérdezi.
- Ezt hogy érted?
- A hajadat vagy a sminkedet csináljam meg? - kérdezi.
- Amíg zuhanyozol, megszárítom a hajam, ha lehet.
- Na, az úgy jó.
A hajamat alaposan át töröltem a törülközővel, ami ettől csurom víz lett, így a radiátorra tettem. Az éjjeliszekrényem ajtaját kinyitva elővettem a hajszárítót majd hosszas vacakolás után készen lettem, mire Reachel is végzett.
- Drágám, végeztél is? - teszi fel a kérdést mikor a hajamat fésülőm.
- Igen, úgy hogy készen állok.
- Hányra is jön érted Kristian? - kérdezte.
- Ööö... nem tudom - mondom.
- Hogy-hogy? - kérdezi és átveszi a fésűt.
- Mivel nem mondta. De szerintem olyan nyolc körül.
- Remélem is - fogta össze a hajam majd elengedte. A fülem felett felfogta a hajam, be hajgumizta szinte már a fejbúbomra. A fejtetőmnél kijjebb húzta szőke tincseimet, hogy magasabbnak tűnjön a hajam. Szolid, de nekem tetszett, bár még a hajamat piszkálta.
- Nem maradhat így? - kérdezem.
- De be akartam fonni.
- Nekem tetszik, szerintem hagyjuk így. Te is csináld meg a hajad aztán smink és kész - csaptam össze tenyerem.
Mivel a vásárlásom után döntöttem el, hogy még sem akarok egy bőr ruhás macska lenni, így abból csak a cicafüles hajpántot hagytam meg.
A ruhámat leakasztottam a szekrényről majd próbáltam bele bújni.
- Segítsek? - kérdezi nevetve Reachel.
- Nem mondom kétszer se, hogy kéne - mire belegyömöszöltem a ruhába magamat, hajlamot kaptam, hogy tusoljak még egyszer, hiszen nehéz volt belebújni.
A fürdőbe mentem, végignéztem félig magamon ameddig láttam a testem a tükörbe. A sminkemet én készítem - amit most döntöttem el.
A fekete „füleimet" feltettem a hajamba, és a kisebb hajszálaimat kihúztam oldalra. Az arcomra kentem alapozót és mattítót ami a sminket ott tartja. Szemembe egy fekete füstös sminket tettem, ami jól kiemelte a fehér vörös foltos szemem. Mondjuk a fehér szemem a legfeltűnőbb az egészben. A szemem után kihúztam feketével a szemöldököm, igaz nem nyomom rá sosem a szemöldökceruzát a szemöldökcsontomra, így pont az eredetit adja. A számat végül egy bordós színű krémes rúzzsal kentem be.
- Te már végeztél? - jött be a fürdőbe Reachel akin egy fehér szoknyaalj volt ami hátul elég hosszú elől pedig rövid. Hozzá egy fehér top. Kicsit kilátszott a hasa, de elég sokat takart.
- Aha, milyen lett a smink?
- Ha ez hétköznapi lenne túl sok, de amúgy nagyon jól nézel ki. És, gondolkoztam nyolckor kezdődik a bál tehát nem jöhet addigra érted most pedig lassan fél lesz.
- Nem tudom, nekem mindegy csak érjünk oda - mondom és kimegyek. A szekrényemet nyitom ki, felveszem a magas sarkúm és keresni kezdek a ruhához való blúzt. Kopognak. Kinyitom az ajtót és előttem áll Achilles.
- Uhh, hát nem csalódtam benned - mondja és belép.
- Én sem benned - néztem végig rajta, átlagos szmoking.
- Ne csukd be, jön Kristian is, csak Edwardnál van. Reachelt hol találom? - a fürdő felé mutatok.
Visszamegyek a szekrényhez és egy hosszujjú egy gombos blézert veszek elő, felveszem, majd megnézem magamat a tükörben.
Kristian jött be az ajtón, a tükörben néztem a lépteit. Felém jön, végig mér és a hátam mögé áll. Egy szürke tasakot hoz a kezében átkarolva nekem nyújtja. A tükörben rá nézek. Lepillant. Belenézek, a táskába amint meglátom ami benne lapul ledobtam volna.