Nelia

4. rész

     - Nelia! - Emily halkan szólongatta barátnőjét. Megbökdöste a vállát, de Nelia meg se mozdult. Emily újra megpróbálta. - Nehelihiahaaa! - Semmi reakció. Emily megunta a gyengéd ébreszgetést.
     - NELIAA!!! - üvöltötte. Nelia úgy pattant fel, mint akit megrázott az áram. Ijedten pislogott pár másodpercig, majd amikor meglátta, hogy Emily majdnem megszakadt a nevetéstől, rettentően igyekezett dühös arckifejezést vágni, de végül elmosolyodott.
     - Gonosz vagy! - rázta a fejét. - Miért kellett felkeltened? - Emily a szája szélét rágta.
     - Ne akadj ki... - kezdte. Nelia természetesen ekkor elkezdett aggódni.
     - Mi az? - kérdezte óvatosan.
     - Mibe fogadunk, hogy az első gondolataid az ufóinvázió, a zombiapokalipszis és a mutáns szörnyek támadása voltak? - vigyorgott Emily. Nelia a szemét forgatta.
     - Haha, marha vicces volt. Ne tereld el a témát! - Rázta meg a fejét.
     - Nem terelem el a témát, csak megjegyeztem, hogy... - próbálkozott Emily. Nelia csúnyán nézett rá.
     - Mi lenne, ha elmondanád, hogy mégis mi a probléma? - kérdezte csípősen. Emily felsóhajtott.
- Izé... Kilenc óra múlt. - Nelia egy másodpárcig rámeredt, mint aki nem érti, hogy ezzel mi a baj, majd tekintete a faliórára vándorolt. A következő másodpercben úgy pattant fel, mint akit megcsíptek és össze - vissza kezdett rohangálni a szobában, azt hajtogatva, hogy tejóég, tejóég, tejóég. Nelia gyűlölt késni bárhonnan. Utálta, rettegett tőle és - ezen oknál fogva - mindig pontos volt. Emily döbbenten nézte. Tisztában volt azzal, hogy barátnője nem az a késős típus, de nem hitte volna, hogy Nelia ennyire be fog pánikolni.
     - Most min vagy ennyire kiakadva? Fél óra nem a világ... - csóválta a fejét. Ő ponthogy a másik véglet volt. Teljes szívnyugalommal késett bárhonnan, és ezt rendszeres meg is tette, csak néha Nelia nyomására sikerült megemberelnie magát.
     - Mrs. Meargin meg fog ölni. - morogta Nelia. Mrs. Meargin a kávézó tulajdonosa, egyben vezetője volt, aki minden áldott reggel két órával nyitás előtt bent volt és ha bármelyik embere akárcsak egy percet késett, rögtön azzal fenyegetőzött, hogy kirúgja. Ezt csak azért nem tette meg, mert a kávézó népszerű volt és szüksége volt alkalmazottakra. A kedvenc hobbija az emberek külsejének kritizálása volt. Az ízlése szöges ellentéte volt Neliáénak, és ennek a véleményének hangot is adott. Nelia a vele való beszélgetések közben már párszor elhatározta, hogy otthagyja és keres egy másik állást, de végül mindig meggondolta magát. Szeretett ott dolgozni, és Mrs. Meargint nem látta napi öt percnél tovább, a többiekkel pedig nem volt problémája. Jelen pillanatban azonban szívesebben állt volna egy olyan kávézó alkalmazásában, amely csak kilenc óra után nyit.
     - Ne hülyéskedj már, senki nem fog megölni! - Nyugtatgatta Emily.
     - Te nem ismered Mrs. Meargint. - motyogta Nelia. - Úgy ki fog rúgni, mint a szél.
     - Nem fog kirúgni, nyugi! - győzködte Emily.
     - Komolyan, mit vettél be Em? Valami nyugtatót? Elég erős lehetett... Értem én, hogy te  nem szoktál izgulni, de ennyire azért nem szoktál nyugodt lenni! Az életemről van szó! - hadarta dühösen Nelia. Nem Emilyre haragudott, inkább magára, amiért képes volt elaludni, csak idegességét rajta vezette le. Emily szerencsére - Nelia állítását igazolván - nem sértődött meg.
     - Ja bocsánat, tényleg az életedről van szó - ironizált. - Ne csináld már Nelia! Bemész, bocsánatot kérsz, és el is van felejtve!
     - Nem tudom, te mégis hol dolgozol, hogy ilyen elnézőek, de biztos nem ott, ahol én! - Nelia közben kirohant az előszobába és épp a cipőjét rángatta magára. Emily követte.
     - Nagyon jól tudod, hol dolgozom. - Szembefordította magával Neliát. - Lazíts! Semmi nem lesz! - ölelte meg. Nelia elmosolyodott.
     - Bocsi, tudom, hogy dühös voltam, de most tényleg mennem kell, szia! - hadarta el egy szuszra majd hátatfordított és lendületesen nekiindult. Szerencsére a kávézóba nem kellett bármilyen egyenruhát viselnie, így Emily házától egyenes arra vette az irányt. Rosszul érezte magát, amiért undok volt a barátnőjével. Igazából nem volt rá mérges, csak az bántotta, hogy Emily mindig annyira nyugodtan tudott viselkedni, akkor is, ha ő már síkideg volt, és akármennyire szeretett volna ő is olyan lenni, mint barátnője, egyszerűen nem bírta ki, hogy ne kattogjon folyamatosan az agya különböző dolgokon. Ugyan nem szándékosan, csupán a viselkedésével, de Emily gyakran rávilágított erre, és ez Neliát nagyon zavarta. Az, hogy idegességrohamát és hogy ok nélkül volt dühös rá, Emily ilyen nyugodtan viselte, csak emelt Nelia rosszkedvén. Próbált pozitív gondolatokat mondogatni magának, de nem igazán segített.