Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Jeongguk csipáit még ki sem pislogva, eleinte fel sem figyelt milyen közel is ácsorog V a fotelben ülőhöz, ám balszerencséjére azt már meglepően tisztán látta, hogy Tae nyálas puszival ajándékozta meg Jimint, majd azt, ahogyan az emlegetett, nevetve, rögvest el is tolja magától őt. Ott állt mozdulatlanul az ajtóban és valami oknál fogva olyan érzés kerítette hatalmába, mintha egy boldog párra nyitott volna rá az előbb, és közülük ő töltené be a mocskos kukkoló szerepét, aki a sokk miatt nem képes hátat fordítani és kilépni onnan. Fájó szégyenérzet tört rá és mihamarabb véget akart vetni a pillanatnak.
- Tiszta nyál a pofám. Mi vagy te? Kutya? – röhögött Chim, mire a másik játékosan vakkantott, akár egy épp jutalomfalatért fohászkodó blöki. – Máskor inkább ölelj meg, jó? – kacagta hangosan, amint felpattant és Guk irányába fordulva intett neki, aztán még mosolyogva motyogta el, hogy indul ébresztgetni a többieket, majd azzal távozott is a szobából.
- Taehyung, ilyen jóban vagytok ti? – kérdezett Seokjin, miközben száját szorosan összezárva próbált nem felröhögni az előbb látottakon. Jeongguk is pontosan ezt boncolgatta magában: mióta lettek ők ennyire jóban?
Az ifjú válaszul csak elmosolyodott, majd szemeit a nyílászárót takaró, dermedt fiúra vezette. Ennek következtében Guk - mihelyst visszatért a valóságba -, hyungja furcsán őt vizslató pillantásaira figyelt fel - Elvégre is a szöszinek még frissen élénk emléke van a tegnapi elismeréséről, amiről persze a fiatalabbnak fogalma sem lehetett, hisz túlontúl álomba illőnek gondolta az elmosódott beszélgetését, melyet az éjszaka közepén folytatott: gyönyörű ködkép is volt, ahogy barátja mellette pihegett és szüntelenül ragyogó vigyorával illette őt. Emiatt nem is tudta hova tenni, hogy miért stíröli őt úgy, mintha valami felettébb érdekeset lelt volna rajta.
Mégis miért néz? –pillantott le lányos zavarában pizsamájára, amin nem talált semmi különöset, így fejét újra egyenesbe hozva kapkodta pillantását ismét Taehyungra, aki gondolatait félretéve, elhúzva szája bal sarkát, indult meg felé.
Jeonghuk borzalmasan nagyot nyelt, ahogy V finom illata megcsapta, mikor az megállt előtte és cukiságából adódóan szörnyen aranyosnak hatott, ahogyan kissé oldalra billentette fejét. Mikor pedig egyik kezét emelte, hogy Guk elfeküdt, puha tincseibe túrjon akkor az emlegetett teljesen elveszett.
Én ezt. . . ezt miért érzem? – rettenetesen tartott ennek a kérdésének a válaszadásától, hisz perpillanat úgy gondolta, valami nincs rendben vele. Mintha valami máshogy működne benne annak ellenére, hogy talán annak nem kellene, illetve biztos, hogy nem kellene.
Normális volna az, hogy épp Taehyung ajkainak látványa idézi elő nála a torokszárasdást? Aish, össze vagyok zavarodva.
- Jó reggelt, Jeonggukkie. Kipihented magad? – szórakozott selymes tincseivel aranyosan, zavart mosolyt csalva ezzel az előtte lévő arcára, miközben kíváncsi tekintetével együtt érdeklődött.
- Igen, remekül aludtam – rebegte kissé elpirulva, alaposan felmérve a távolságot kettőjük között. –Te? – kérdezett vissza udvarisasan, mire Taehyung visszaejtve kezét maga mellé, sóhajtott nagyot.
- Szint úgy – nézett el unottan az ablak irányába, amit Jeongguk titkon szemérmetlenül kihasznált - Ezáltal hosszabb időre pillanthatott le hyungja párnácskáihoz: inkább rózsaszínesnek látszottak, mint halvány pirosnak, de kétség kívül átkozottul hívogatónak.
Komolyan ezekkel puszilta arcon Jimint? A mázlista. . . várj, mi van?
- Mit nézel? – Mint akit rajtakaptak - lényegében ez is történt -, pislantott fel ijedten Tae ajkairól, sürgősen terelve azt barátja kérdőn megvillanó szemeire. – Vonzó képem van, mi? –nevetett csilingelve, amire Jeongguk arca riasztó gimaszba torzult. Vicces, mert innentől kezdve zsákutca. . . Mostantól akárhogy tagadhatja, V akkor is tudni fogja az igazat, hisz saját füleivel bizonyosodott meg róla tegnap este.
- M-miről beszélsz? – Arca vörös volt, akár egy érett paprika, s észveszejtően szerencsétlennek érezte magát, amiért nem képes férfi módjára szabadulni a kínos szituációból.
- Ya! Még kérdezed? Majdnem kiesett a szemed, úgy megbámultál az előbb! – tette ezzel még kellemetlenebbé a fiatalabb helyzetét.
Tae jól szórakozott a másik zavaros tekintetén, de mellette jól tudta, hogy csak játszadozik vele, nem pedig komolyan kérdőre vonja. Holott mikor megindult még felütötte fejét a gondolat, de elvetette, mert tulandonképp nem reagálhat mindent ennyire túl. Jeongguk fáradt volt és valószínűbb az, hogy nem is neki szánta az éjszaka azt amit. Végül is mivel tudná alátámasztani, hogy valóban úgy is gondolja, ahogy azt ő félálmában kijelentette?
- Srácok, öltözzetek már! – kiabált fáradt hangon Suga.
- Hallottad bolhazsák? – nézett be az ajtón, fülig érő szájjal Chim. – Szedd a bolyhos mancsaidat szépen a szobád felé! - nevetett, amihez Tae is társult, s Gukot egyszerűen faképnél hagyva sietett is azonnal a dolgára.
Jeongguk végre fellélegezhetett, aztán lépve párat ő is hasonlóképp cselekedett.
