kpop fanfictions /lassan frissül/

nct/johnnil/nem értem el #3

De már értem mi ez az érzés.

- Nyugi, csak bemegyek a céggez, elhozok valamit. - odajön hozzám, felvesz majd a nappaliba lévő hatalmas kanapéra fektet.

- Ha elmozdulsz innen mire vissza jövök, nem kapsz deszzertet. - szúrós szemmel méreget.

- Ha tudnék se akarnék.- a láz mostmár túlságosan legyengít.

- Bármi van hívj fel. - simizi meg a fejem. Kérdésére viszont csak hümmögni tudok válaszul mivel a torkom nem enged többet.

Rám néz és leguggol elém.

- Biztos jól vagy? - ráznám a fejem, hogy nem, nem vagyok jól, de csak bólintok.

- Hát oké. - mosolyodik el - Majd jövök - azzal nyom egy puszit a számra.

Hirtelen megint elfog az az érzés. Amikor gombóc nő a torkodba, és a hasad tájékán valami egész különös érzés fog el.

A bejárati ajtó hangos csattanással jelzi, elment. Itt hagyott.

Hirtelen fájdalom hasít a fejembe, s azt fogva kezdek el forgolódni, de ezzel csak ez érem el, hogy leesek a kanapéról. Hátam hangosan csattan a parkettán, de a fájdalom érzetem a fejemre irányul, így meg sem érzem. Ez az érzés fájdalmas.

- Johnny-ah - hangom halk, szinte suttogás, minden egyes betű égeti a torkom. Testem szinte lángol.

- Joh...- hangom fájdalmas köhögésbe fullad. Megpróbálkozok a felállással, de testem erőtlenül hull a földre, akár egy rongybaba.

Hirtelen eszembe jut az álmom. Egy élesebb kép tárul a szemem elé.Én vagyok rajta ahogy a peremen egyensúlyozok.

Akkor én estem le. Nem ért el senki. Még Ő sem.

A telefonért próbálok nyúlni, éppen hogy a szélét érem el. Kezemmel ránehézkedek így sikerül levernem. Odakúszok és remegő kezekel oldom fel. Ájulás kerülget. Minden energiámat öszpontosítom, s így sikeresen tárcsázom.

- Hyung? - a telefonból jön a hang.- Hyung?? Jól vagy? - erőtlenül nyögök egyet válaszként, s Ő ezt megértve teszi le a telefont. Remélem hamar ideér. Szervezetem nem bírja már, szemeim lassan elkezdenek lecsukódni. Az ajtó szó szerint kirobban, ahogy hazaér. Beront hozzám s ájult testem az ölébe fekteti. Kezét arcomra teszi és lágyan cirógatja azt. Pár könycseppje az arcomra hullik.

- Johnny - hangom halkabb a suttogásnál is, de még így is hallja.

- Hé-hé! Hallod itt vagyok nem lesz semmi baj. - próbálja nyugtatni inkább magát, mintsem hogy engem. Keze remeg.

- Taeil megtiltom, hogy itthagyj. - kiált rám. - Nélküled nem élek én sem. - szememből kicsordul egy könnycsepp. Utolsó erőmből felnyúlok az arcához és megsimogatom azt. Aztán az erőm elhagy és kezem össze csuklik. Szemeim lassan elkezdenek lecsukódni.

- Ne, ne, ne, ne! Néz rám. Taeil nézz rám! - már nem látok. S az utolsó amit érzek egy ajak ami a számra nyomódik és egy szó.

-Szeretlek.

Most már értem ezt az érzést. Ez az érzés a szerelem. És akibe beleszerettem az Johnny. De hagyott engem elmenni, s nem ért el.

Ez a 3 részes fici lett volt az ízelítő. Még nem nagyon írtam ilyen tipusút, és szerintem nem a legjobb. Kicsit eröltetett lett. Legközelebb már valami értelmesebbet hozok ígérem.