Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Velem mi a terved?

- Nos, jelen állás szerint anya velem él Los Angelesben és válnak apával így ott töltöttük tegnap kettesben a szentestét.

- Igazság szerint Shawn mesélt az apádról, jobban mondva elmesélte a nálatok töltött pár napot és azt hiszem az édesanyád csak jól jár azzal ha elválnak.

- Szerintem is - mosolyodtam el.

- És reméljük, hogy minél előbb megismerhetjük őt.

- Ohh, anya is biztosan így érez.

- Tekintve, hogy nagyon komolyan kezelitek a kapcsolatotokat Shawnnal. Hallottam már tervekről a jövőre nézve.

- Tervekről?- pillantottam zavartan Shawnra majd Karenre.

- Oh, azt hiszem túl sokat mondtam.

- Igen anya, sokat.- bólogatott Shawn miközben átkarolta vállam - Felmegyünk, felvisszük a bőröndjét és kicsit felfrissítjük magunkat. Hamarosan visszatérünk.

- Az jó mert Cassienek átadnánk a karácsonyi ajándékát.

- Oh, nekem, de nem kellett volna.

- Ugyan, ne gondolj semmi komolyra, csak egy kis apróság.

- Jól van akkor mindjárt jövünk, ugyanis nálam is van pár gazdára váró ajándék.

- Látod, tudtam hogy nem jössz ajándék nélkül te lány - simított végig arcomon Karen.

Shawn szobájába lépve elmosolyodtam.A legutóbb még üres falakon most képkeretek lógtak és mindegyikben egy egy közös képünk pihent. Ahogy beljebb sétáltam még jobban körbenéztem. A függöny el volt húzva így a kintről beszűrődő fény tökéletesen bevilágította a szobát. Az ágyon színesebb takaró volt és már csak ezek úgy feldobták a szobát hogy a múltkori szürkeség teljesen eltűnt. Újra a képekre néztem  majd ahogy csukódott az ajtó megálltam íróasztalánál ahol egy füzet volt nyitva. A toll hanyagul az asztalra dobva. Egy megkezdett dal. "Cassienek".

- Tudod, hogy nagyon szeretlek?- kérdeztem mire hátulról két kar fonódott körém. A füzetet becsukta majd magához szorított. állát vállamon pihentette és nagyot sóhajtott.

- Ezt még nem láthatod, még nincs kész. És igen, tudom.

- Szóval vannak terveid a jövőre?- fordultam meg lassan. Szemébe nézve végig simítottam karján.

- Rengeteg tervem van.

- És velem mi a terved?

- Te szinte minden tervemben szerepelsz - súgta hajamat hátra simítva. Nyakát átkarolva csókoltam meg.- Na gyere csak ide - söpörte le az asztalról a füzetet és a tollakat majd oda felültetve csókolt tovább. Elkezdett pulóveremből kihámozni majd mikor már csak a topom volt rajtam megállt és derekam simogatva csókolt meg.

- Azt ígértük lemegyünk.

- Le is megyünk, de anyáék sem hülyék.

- Ezt mégis hogy érted.

- Tudják, hogy az elmúlt három nap rólad szólt. Be nem állt a szám, csak rólad tudtam beszélni. Kérdeztek a koncertekről a válaszom úgy kezdődött, hogy Cassie. Kérdeztek a szabadidőről. A válasz úgy kezdődött, hogy Cassie. Kérdeztek a pihenésről, a válaszom csakúgy mint a többinél Cassievel kezdődött. Ott voltál legalább minden második mondatomban. Apa szerint kezdhetek félni mert teljesen elvetted az eszem és nincs menekvés, a tiéd vagyok. Tudják mennyire vártalak. Gondolod meglepődnek ha félórát kettesben maradunk. Ugyan egyetlenem.

- De én nem akarom úgy hogy itt vannak pár méterre.

- És ha csak átadnád magad egy kis simogatásnak, abba még senki nem halt bele, hidd el, ők is túl élik - vigyorgott miközben kezét topom alá csúsztatta. Ahogy megérintett lehunytam szemem és bólintottam - Imádom hogy egy érintésbe kerül csupán és az enyém vagy - cirógatta ajkaival fülemet majd ölébe kapott és az ágyhoz vitt. Gyengéden lefektetett és mellém feküdt. Lassan fölém kerekedett és arcom simogatva csókolt meg.