9.rész

1K 111 1
                                    

Reggel a JYP-nél, mint aki egy kém filmben van úgy osontam be és hála égnek nem vett észre senki. 
Az irodámhoz érve becsaptam az ajtóm és nagyot sóhajtottam.

-Eddig sikerűlt. Csak maradjon így egésznap.-mondtam hangosan, majd odamentem az asztalomhoz amin már halmában áltak a papírok és neki álltam.

A fél napomat ott tőltöttem, amikor egyszer megszólalt a céges telefon.

-Taylor gyere be az irodámba beszélnünk kell.-mondta a főnököm és meg se várva a válaszom lerakta. Francba. Nekem annyi. Gondoltam, majd eszembe jutott, hogy én, hogy fogok az irodáig feltünés nélkűl eljutni?

Futva, villámgyorsan oda értem Mr.Younghoz. Hála az égnek csak az egyik klipről akart beszélgetni.

-Szóval láttam, hogy a srácok nem régiben készűlt klipje nem lett valami fényes.-mondta.

Elgondolkodtam. Az If You Do negyedik helyezésen van az év dalán, a Just Rightnakés az Anek pedig egész szép nézettségük van. Nem értettem, hogy mire gondol.

-Uram melyik dalra céloz?-kérdeztem.

-A fiúk új számára a Laugh, Laugh, Laugh-ra. Még az 1 millió nézettséget se érte el.-fakadt ki.

-Épp egy hónapja raktuk fel a klipet. Kell egy kis idő, hogy felkapott legyen.-mondtam.

-De nincs időnk. A fiúk számának ugyan úgy villognia kell, mint a többinek.-mondta dühösen. Én most evvel mi a francot kezdjek?

-Hát ha talán nem mindenhová az If You Dodallal lépnének fel, hanem az új dalukkal akkor gyorsan megemelkedne a nézettség.-válaszoltam nyugodtan.

-Taylor azt akarom, hogy csinálj valamit és hozz fel azt a dalt.-adta parancsba. Remek én meg azt akarom, hogy fújjódjon fel.

-Uram mégis mit csináljak? A dalokkal való foglalkozás az nem az én felelőségem, hanem a studióé.-mondtam összevont szemőldökkel.

-Akkor mától az is. Álljon rá a témára.-mondta és ezzel lezárta a témát. Bazdmeg gondoltam.

Kiviharoztam az ajtón elfelejtve, hogy BamBam elől bújdosok, és magamba fortyogva mentem az irodámhoz. Az istenit mi vagyok én? Ezermester? Miért várnak tőlem folyton csodák? Áhh.

Dühösen lépkedtem tovább, amikor egy mellkhasba ütköztem.

-Héj nem látsz a hajadtól vagy mi?-néztem fel az illetőre. BamBam volt az. Remek még ez is.

-Ne haragudj. Láttam, hogy el vagy gondolkozva, de nem gondoltam, hogy belém jösz.-mondta kínosan nevetve.

-Bocs.-mondtam és elindultam, de megrakadta a csuklóm és visszahúzott.

-Figyi a keddit azt...szóval...Ne haragudj.-mondta. Nekem most ehhez a témához nagyon nem volt hangulatom, se időm, se türelmem.

-No problem. Le van zárva. Ennyi. Most pedig szia.-mondtam és újonnan elindultam.

-Taylor várj már. Nincs lezárva. Figyi megcsókoltalak, amit nem..-belé fojtottam a szót.

-BamBam ne most. Rohadtúl nincs jó kedvem. És nem érdekel. Részegek voltunk és megtörtént. Többet nem fog. Ennyi.-mondtam és most már tényleg ott hagytam. Szemeiben pedig szomorúságot és döbbenetet láttam.

Beérve az irodába BamBam szemei voltak előttem. Francba na most jól megbántottam. Ajh, de ha egyszer tök mindegy az a csók. Nem jelentett semmit. Vagy még is? Nem. Nem és kész. Egy hülye melléfogás volt annyi.

-És mi van, ha még sem? Mi van, ha az a csók több volt, mint véletlen? Oké túl sokat gondolkodsz szállj vissza a földre, és mióta beszélek magamban?- ez gáz gondoltam.

Épp készűltem vissza a fotelembe, amikor kopogtattak. Add, hogy ne BamBam legyen. 
Mark volt az.

-Szia. Beszélhetünk?-kérdezte.

-Szia. Gyere be.-mondtam.-Mi járatban itt?-kérdeztem.

-Na jó rátérek a lényegre. Szóval a szülinapi buliról van szó.-kezdte, nekem pedig rossz érzésem támadt.-Tudod, szóval láttalak BamBammel.-mondta. Gondoltam.

-Oh. Értem. Nos, ami ott történt az hiba volt és nem jelent semmit sem.-mondtam feszengve.

-Hm, hát nem úgy látszott rajtatok. Eléggé, hogy is mondjam..élveztétek.-mondta. Kérdőn néztem rá.

-Mi?-kérdeztem.

-Szóval látszott rajtatok, hogy több volt az, mint csak egy sima csók.-mondta. Most már ő feszengett.

-Egy véletlen csók ennyi.-mondtam dühösen. Francba is mit kell ebbe többet nézni?

-Aha és azért kerülöd BamBamt és játszol titkosügynökösdit?-kérdezte nevetve.

-Én nem..Csak...Szóval..Nem kéne dolgoznod?-kérdeztem hirtelen.
Ezen már szimplán röhögött.-Mi olyan vicces?-néztem rá szúros tekintettel.

-Cuki vagy mikor elpirulsz.-röhögött. Hozzá vágtam egy ceruzát. Kitért előle.

-Te pedig pofátlan vagy.-mondtam dühösen. Na most már fetrengett, de ezt már én se tudtam megállni mosoly nélkűl.

Lehuppantunk a kanapéra. Igen van egy kanapé az irodámba, hogy, ha bent kéne maradnom. Én üres tekintettel pásztáztam a földet.

-Ezt elkurtam mi?-kérdeztem Marktól.

-De hogy. Csak máskor egy kevésbé zsúfolt helyet válasszatok.-mondta mosolyogva. Meglöktem a vállát.

-Majd legközelebb észben tartom, de ami azt illeti nem lesz legközelebb. Eléggé megbántottan kb egy 20 perce. Látnod kellett volna azt a tekintetett. Fájt neki amit mondtam. Ohh istenem tökre nem akartam megbántani, pedig ő kedves volt. Én meg elküldtem a picsába. Egy szívtelen fruska vagyok.-potyogtak a könnyeim.

Mark magához húzott és átölelt. A vállába fúrtam az arcom és szinte zokogtam. 
A hátam simogadta ami lenyugtatott, majd hirtelen felnéztem.

-Szerinted jóvá tudom tenni?-kérdeztem szomorúan.

-Semmi sem késő.-kacsintott.-Jajj ne már fel a fejjel édes. Hidd el, zombi képpel nem fog menni.-nézett bele a szemembe, én pedig elröhögtem magam.

-Édes?-kérdeztem mosolyogva, közbe a szemem törőltem.

-A bogárka az jobb?-kérdezte gondolkodva. Nevettem egyet, majd megöleltem.

-Köszönöm.-mondtam.

-Hát igen, felírom a többihez.-mondta komolyan bólogatva.

-Na de!-mondtam hitetlenkedve. Erre csak kacsintott egyet majd elköszönt és kiment.

Összeszedtem magam és elindultam BamBamhez bocsánatot kérni. Igaza van Marknak nem bújdoshatok a problémáim elől, még akkor se, ha azt se tudom, hogy, hogyan oldjam meg.

A fiúk az öltözőben voltak, így odavettem az irányt.
Mikor beléptem csönd lett.

-Na srácok bár mennyire is érdekel, hogy ebből mi sül ki, de szerintem ezt még maguk közt is kínos lesz megbeszélni. Szóval..Ki éhes?-kérdezte Jackson. Most az egyszer hálás voltam neki. A fiúk elmasíroztak enni, én pedig kettesben maradtam BamBammel.

U Got Me • befejezettNơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ