Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Szép is a szerelem...

- Szia én Cassie vagyok.

- Szia, é...én Isabell. Nagyon boldog vagyok, hogy találkoztunk. Mióta először láttalak az újságban arra vágyom, hogy hasson a kemoterápia.

- Miattam?

- Igen, neked köszönhetően elhittem, hogy semmi sem lehetetlen. Talán engem is megtalál még a szőke hercegem - mondta mire nem mondtam semmit csak leguggoltam és rámosolyogtam.

- Szóval kemoterápia?- nyeltem nagyot.

- Limfóma, de egyre jobban vagyok csak a kezelés nagyon legyengít és képtelen vagyok hosszabb távokat megtenni a lábamon - mondta és ekkor már Shawn is leguggolt mellém. Megfogta Isabell kezét .

- Szia szépség.- vigyorgott, az a csintalan mosoly volt amitől Isabell rögtön zavarba jött és lesütötte szemeit.- Hogy vagy?

- Most jól. Végre találkozhattam veletek, ez hatalmas álmom volt. Már több koncertedre elakartam menni, de mikor megakartam venni a jegyet megfutamodtam.

- Miért?

- Féltem, hogy a többi rajongód akik őrült módon bármit megtennének, hogy hozzád érhessenek és rájuk nézz elsodornának.

- Oh, értem. Nos intézkedem, hogy ott lehess egy koncertemen, jobban mondva bármelyik koncertemen, amelyiken csak akarsz a következő egy évben.

- Tényleg?- csillant fel a lány szeme.

- Igen, megígérem.

- És Shawn mindig megtartja azt amit ígér - mondtam mire Shawn rám nézett.

- Bárcsak rám is így nézne egyszer valaki, ölni tudnék érte.

- Szerintem az is elég ha nem adod fel és meggyógyulsz. Gyönyörű vagy, azt hiszem bőven akadna jelentkező - mosolygott Isabellre mire én Susanra néztem aki serényen készítette a fotókat. 

- Ez a legszebb karácsonyi ajándék amit valaha kaptam - mondta majd elnevette magát - Susan remélem minden pillanatot megörökítettél - nézett nagy nénjére.

- Meg kicsim.

- Tudok jobbat. Add a kezed - fogta meg Shawn mindkét kezét- Most pedig felállsz.

- Mi?

- Gondolod tudsz pár percig állni?

- Igen, azthiszem.

- Akkor hajrá. Ne félj tartalak - segítette ki a lányt majd átkarolta és úgy tartotta.

- Cassie, te is gyere kérlek - mondta mire mosolyogva bólintottam. Két oldalról átkaroltuk és tartottuk míg Susan a fotókat készítette majd egyszerre öleltük meg. Mikor segítettünk neki visszaülni Shawn Susanhoz lépett én meg Isabellhez és végig simítva karján elmosolyodtam.

- Te egy nagyon különleges, erős és kitartó lány vagy, ne add fel a harcot, oké? Te fogsz nyerni.

- Rendben.

- Lányok, egy nagy közös szelfi?- lépett oda Shawn és húzta magával Susant is.

Azt gondolnánk, hogy egy szelfit elkészíteni nem nagy kunszt de ha Shawnnal készítesz szelfit igenis az. Ez a kis majom nem tudott nyugton maradni így folyton grimaszolt de végül csak sikerült egy szimpla mosolyt is eleresztenie.

Miután elbúcsúztunk beszálltunk a taxiba de sokáig figyeltem még őket az ablakból. Shawn megfogta a kezem mire ránéztem.

- Nem tudom szavakba önteni mit érzek irántad - mondta halkan.