17.fejezet

2.1K 110 4
                                    

Borzalmasan nézek ki.-állapítottam meg, hiába a korrektor és szempillaspirál sem segített rajtam, így unottan előkerestem a megfelelő ruhaszettet.

-állapítottam meg, hiába a korrektor és szempillaspirál sem segített rajtam, így unottan előkerestem a megfelelő ruhaszettet

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


Legalább jól nézzek ki, ha már az életem romokba hever. Ráálltam a fürdőszobában lévő mérlegre, ahol kiderült, hogy 8 kilót fogytam, alig 1 hónap alatt.
Kösz Kol.- Ami, az eredeti vámpír barátomat illeti szakítottunk. Illetve szünetet kért. Esther üzenete óta, Klaus-szal járja New Orleans utcáit.
Rebekah és Elijah Mystic Fallsban maradt, de velük is keveset beszélek. Sőt, nem is beszéltem még velük. Bár nem is akarok, hisz minden Kol-ra emlékeztetne.
Komolyan tisztára Alkonyat hangulatom van, leszámítva persze azt a tényt, hogy Kol nem akar meghalni értem...sőt. Van egy olyan érzésem, hogy azt sem tudja hogy, ki vagyok. Pláne, ha kikapcsolta az érzéseit.
- Igen?-vettem fel a telefonomat.
- Szia.-csiripelte Caroline a készülékbe.-Figyi arra gondoltunk, hogy suli után beülünk a Grillbe.-mesélte.-Nincs kedved velünk jönni?
- Aranyosak vagytok, de...-bizonytalanodtam el egy pillanatra.- Nem érek rá, de tényleg hálás vagyok, hogy gondoltatok rám.-mosolyodtam el.
Ez volt az a pillanat, amikor elmosolyodtam. Egy hónap alatt most először. Nem tudom, de Caroline-ék jófej szándéka mosolygásra késztetett. Hiszen ki akarna egy tömegronccsal haverkodni, ha nem ők?
- Léptem.-köszöntem el Aputól, majd kiléptem az utcára.
- Héé kis Ric.-suhant elém Damon. Annyira meglepődtem, hogy ijedtemben majdnem hátraestem.
- Nincs jobb dolgod, mint ártatlan emberekre hozni a szívinfarktust? -vontam fel a szemöldökömet és már éppen ki akartam kerülni a férfit, ám az elkapta a karomat.
- Damon.-szóltam rá erélyesen.-Mennem kell.
- Mindjárt ránk esik az ég.-mutatott felfelé.
- Mit akarsz?-bazsalyogtam.
- Nem jössz át hozzám?-vigyorodott el.
- Öhm..-tűnődtem el.-Nem.
- Halottam, hogy a szöszit is lepattintottad.-célzott Caroline-ra.
- Nem pattintottam le.-próbáltam ki magyarázni, de Damonnek más tervei voltak. Az idősebb Salvatore ugyanis elkapta a karomat és elsuhant velem együtt.
- Damon.-téptem ki a karomat a szorításából, majd körbenéztem. – Te komolyan idehoztál?-böktem a Salvatore rezidenciára.
- Yeepp.-bólintott.-Na, haladjál.-bökött a ház felé. Óvatosan lenyomtam a kilincset, majd benyitottam.
- Meghoztad az ebédet?-suhant elém egy fiatal srác, akinek a szemei vérben forogtak.
- Neked komolyan nincsenek normális haverjaid?-fordultam Damon felé, aki jót mosolygott ezen.
- Ő itt kis Ric.-mutatott rám Damon.-és TABU.-betűzte le az utolsó szót.
- Óóó.-komorodott el egy pillanatra.-Enzo vagyok.-nyújtotta felém a kezét az ismeretlen, immáron vámpír fogak és ijesztő tekintet nélkül.

Stay with me-Kol Mikaelson fanfictionWhere stories live. Discover now