Stay with me-Kol Mikaelson fanfiction

7.fejezet

- Remélem, nem leszel Jessica jelenlétében is ilyen karót nyelt. - vigyorgott.

- Én pedig remélem, hogy nem szándékozol senkit sem kellemetlen helyzetbe hozni.

- Igen, Kol. Viselkedj- szólalt meg Niklaus.

- Nemár Nik, Elijah után most te kezdesz vészmadárkodni?-akadt ki, mire én lassan elkezdtem masszírozni az orrnyergemet, reménykedve, hogy Rebekah-ék igyekeznek.

**Rebekah szemszöge**

- És hogy akarsz hozzá kezdeni? –tette fel a nagy kérdést, mire én égnek emeltem a szemem amolyan „Most komolyan a latinról akarsz dumálni?" stílusban. De Jessicának mintha fel sem tűnt volna a gúnyos arckifejezésem, ugyanis ő tovább bámult a válaszomat várva.

- Kol és Elijah segít majd benne. – szögeztem le. Jó buli lesz. 

- Kol? Mármint az öcséd Kol? –pillantott rám kételkedően.

- Tud latinul. - mondtam két nevetés között.

- De ha már Kol-nál tartunk, mi van veletek?- érdeklődtem, miközben az arcát vizsgálgattam valamiféle érzelem után.

- Ezt meg hogy érted? –kérdezett vissza zavartan.

- Kol „bír téged". - idéztem fel a bátyám szavait.

- Én is bírom őt. - motyogta halkan, de én szerencsére még ezt is meghallottam. - Biztos nem lesz gond, ha hozzátok megyünk? – vetett fel más témát.

- Nem, dehogy. Elijah már úgyis szeretne megismerni. –pillantottam rá biztatóan. – Itt vagyunk. - jelentettem ki. Mire Jessica szó szerint teljesen elámult.

- Jössz már? - fordultam felé. 

- Itt laktok? –suttogta, mintha attól rettegne, hogy amint ezt kimondja, felrobban a ház vagy valami.

 - Gyere már. - kaptam el a karját, miközben a bejárati ajtó felé húztam.

- Jessica.- nyitott vidáman ajtót Kol, mire én unottan megforgattam a szemem. Most ez mit játssza itt a jófiút?

– Bekah.- köszönt unottan.

- Kol, beakarok menni. Tűnj már az utunkból. – reagáltam, bár teljesen feleslegesen, hiszen az idegesítő bátyám még mindig az ajtót támasztotta.

- Csak nyugi, Bekah. Nagy levegő. - lebegtette a karját a szemem előtt, imitálva a belégzést.

- Kol, viselkedj. –halottam meg legidősebb bátyám hangját. - És engedd be a lányokat. - amint ezt kimondta Kol végre megmozdult én pedig dühösen trappoltam be a nappaliba.

- Hálám örökké üldözni fog Elijah. –sétáltam el mellette. –Nik? –kérdeztem tőle, miután feltűnt, hogy egy „emberrel" kevesebb van.

- Nyugodj meg húgom. Nem sokára lejön- mondta nyugtatóan, miközben a szemem sarkából figyeltem, ahogy Kol még Jessicát fárasztja a hülyeségeivel. Szegény lány, nem tudja mire vállalkozott.

– Engedelmeddel bemutatkozom. –indult meg, de én elkaptam a karját. 

- Várj már. - igazítottam meg a nyakkendőjét. –De ne légy ilyen karót nyelt.-paskoltam meg a vállát.

- Kedvességed határtalan. - jelentette ki és megindult a Jessicáék-hoz.

Mosolyogva figyeltem Elijah és Jessica társalgását, míg végre megpillantottam az elveszett bárányt, aki épp az emeletről sétált le.

- Nik ,végre megtiszteltél minket a jelenléteddel. –mordultam rá. – Hol voltál eddig? Muszáj neked mindig késned? –hüledeztem tovább. Mire rápillantott az órájára és felém fordult.

- Nem késtem, ti jöttetek korábban. –vigyorgott.

- Rebekah , akkor elkezdjük? –lépett mellénk Jessica.

- Aha.- bólintottam zavartan. –Öhm, kérsz valamit inni? –kérdeztem jó háziasszony módjára.

- Nem köszi. –mosolygott.

- Jó, gyere –biccentettem az emelet felé és felmentünk a szobámba.

- De szép. - mondta ,miután benyitottam.

- Minden ajtó után ámulni fogsz? –kérdeztem gúnyosan, mire Jessica kinyújtotta a nyelvét.

- Kedvesem már lemondasz rólam? –szólalt meg Kol és lebiggyesztette az ajkait. Mint kiskorában, amikor rossz fát tett a tűzre.

- Kol hagyd már szerencsétlent. –céloztam Jessicára

- Nem, te hagyd. Ő az enyém. - hangoztatta. –Ugye szívem? - fordult a lányhoz. Komolyan mondom, én megölök ma valakit.

- Ami azt illeti, jelenleg a latiné vagyok.-szögezte le Jessica. Végre helyretette azt a hülyét.

**Elijah szemszöge**

„Újabb áldozatok New Orleans utcáin."- olvastam a reggeli napilapban. Ez hihetetlen. A mai vámpírok annyira fékezhetetlenek. Ott van például Damon Salvatore. Ő sem egy ma született bárány, bár mondjuk az öcsém sem.

- Mit gondolsz?- fordult felém legfiatalabb öcsém.

- Miről? –informálódtam, miközben kezdtem elmerültem az újságban.

- Drága bátyus, szerinted mégis miről beszélek? –kérdezett vissza, cseppet se udvariasan. Éreztem minden gúnyt a hangjából.

- Moderáld magad öcsém. –kértem.

- Különben? –ült le mellém.

- Különben nem állok jót magamért. - feleltem szárazon. –És ugye nem akarsz ismét aludni? –pillantottam rá.

- Néha komolyan rosszabb, vagy mint, Nik.- jelentette ki és felment Rebekahék-hoz.

- Hogy van a földkerekség legszebb lánya? –halottam meg Kol hangját. Ritkán szoktam hallgatózni és más privátszférájába sem szoktam bele kontárkodni, de ez amolyan „szakmai ártalom". Nem tehetek róla.

- Megvagyok Kol.- válaszolta Rebekah.

- Nem hozzád szóltam. - intézte a szavait Rebekáh-nak.

- Hogy te mekkora egy tapló vagy. – jelentette ki kerek perec a húgom. Már megint veszekednek. - sóhajtottam. - Miért kell mindig a feszültséget generálni?!

- Minden rendben? –halottam meg a hátam mögött egy női hangot. Átnézve a vállam fölött Jessicát pillantottam meg.

- Persze. Örülök, hogy itt talállak, a húgom? –kérdeztem, habár tudtam rá a választ.

- Kol-al veszekszik. –mondta én pedig meglepetten néztem rá.

- Kol tett rám egy megjegyzést, bár szerintem csak azért, hogy, Rebekah-t idegesítse. Ami sikerült is neki.-szépítetté a dolgokat Jessica.

- Igen,ez tipikus Kol. És hogy halad a latin? -érdeklődtem tőle fürkésző tekintettel, mire a lány zavartan lesütötte a szemeit.

-Lassan, de biztosan.-mosolygott rám.

**Jessica szemszöge**

- És hol nőttél fel? -pillantott fel Klaus, a pizzája mögül.

- Rengeteg helyen voltam, de én mindig is Miamit tekintettem otthonomnak.-vigyorogtam, bár a mosolyom, inkább valami vicsorgásra hasonlított.

- Állítólag Miamiban anno sok volt a vámpírtámadás. Tényleg te hiszel bennük? -szólalt meg Kol.

- Ezen még sosem gondolkoztam el.-vallottam be.

- És mit szólnál, ha kiderülne, hogy én is egy vámpír vagyok?- tette fel a költői kérdést a legfiatalabb Mikaelson. 

Gondoltam karácsony alkalmából megdoblak titeket egy új résszel. 
Egyébként mindenkinek, kellemes ünnepeket kívánok.:)

Jövőre találkozunk.