5.fejezet

3.1K 144 2
                                    

- Ne haragudj.-kért bocsánatot azonnal. Én valami semmi gond félét hebegtem az orrom alatt és fel sem néztem a lap mögül.- Nahát szia Jessica.-szólított meg újra a srác ,mire én rápillantottam.
- Szia Matt. Bocsi, hogy nem vettelek észre,csak...-mutogattam vádlón a papírra.
- Segítsek? -kérdezte hirtelen és megsem várva a válaszomat, elkezdett maga után vonszolni. Utunk során az egyik szőke hajú lányba estünk, aki valamit motyogott Matt-nek mosolyogva, én pedig csak egy sötét pillantást kaptam tőle. Hát kösz.
- Ki volt ez a lány?-céloztam a szöszire.
- Rebekah.-válaszolta, majd megállított egy ajtó előtt.- Ez az igazgatóhelyettes irodája.
Miután elhebegtem egy köszi-t, Matt órára ment ,én pedig ott álltam az iroda előtt. Halkan bekopogtam és benyitottam. Az igazgatóhelyettes Mrs.Turner igazán jófej volt. Kedvesen elmagyarázta, hogy hova is kéne mennem és sok sikert kívánt az első napomhoz, majd utamra indított. Az első órám a latin teremben volt.
Pff. Világéletemben utáltam a latin nyelvet, ami valamilyen érthetetlen ok miatt sose ment. Halkan bekopogtam a terembe és miután a tanárnak elmagyaráztam a helyzetemet, ő úgy gondolta ,hogy üljek már Rebekah mellé.
Szuper, komolyan már csak Damon hiányzik.-puffogtam. Nem, sosem voltam egy előítéletes, de az előbb a szöszi felnyársalt a szemeivel. Szóval, így sok jóra nem számítottam.
- Lehet egy indiszkrét kérdésem?-fordultam az új padtársam felé.
- Nem.-vágta rá rögtön. Kék szemeiből pedig csak úgy sütött a gyűlölet. Ám teljesen figyelmen kívül hagytam a pillantását és újra megszólaltam.
- Tetszik neked Matt?-tettem fel a kérdést. A lány szája egy apró mosolyt vett fel, ám gyorsan legörbitette az ajkát.
- Nem.-vette fel az érzelemmentes arcot. Majd a táblához fordult ,ahol Mr.White gondosan magyarázott valamit.
- Tényleg? -húztam fel a szemöldökömet mosolyogva.-Miért?-játszottam a kerítőnőt.
- Először is azért mert, mondjuk az osztálytársam...-kezdett bele, de mielőtt elmerült volna a szaftos részletekbe ,megcsóválta a fejét és folytatta.-De nem is tértem ,hogy miért magyarázkodok neked, hiszen semmi közöd a magánéletem...
- Nem vagyok szerelmes Matt-be.-szögeztem le gyorsan, mielőtt még kiselőadást tartott volna a magánszféra fogalmáról.- Úgyhogy értékelném, ha nem nyársalnál fel a szemeddel.-kértem, a lány pedig gonoszan elvigyorodott.-Jessica vagyok.-súgtam oda hozzá, miközben a tanár a latin nyelv szépségeiről beszélt.
- Rebekah Mikaelson vagyok.-mutatkozott be, én pedig csodálkozva rápislogtam.
- Várj te...te nem Kol testvére vagy?-gondolkoztam el hangosan. Rebekah egy kételkedő pillantást vetett rám és a nyakamra, ám miután nem talált semmi gyanúsát válaszolt.
- De sajnos.-forgatta a szemét, mire én elnevettem magam. Aminek következtében a fél osztály felénk fordult, persze Mr. White-al együtt.
- Ms. Parker. örülök, hogy ennyire élvezi az órámat, de jól esne, ha nem nevetne ki.-szűkült résnyire a szeme.
- Elnézést.-szűrtem a fogam között keletlenül.
- Szóval, mit is mondott Kol rólam?-vágott a közepébe Rebekah, miután Mr .White újra a táblának szentelte a figyelmét.
- Hogy veled jön ki a legjobban.- vallottam be, majd hirtelen ötlettől vezérelve feltettem a kérdést, ami nem hagyott nyugodni. Hé.-böktem meg.- miért méregetted a nyakamat? -kérdeztem tőle zavartan.
- Nem tudom, miről beszélsz.- Én viszont pontosan tudom, hogy miről beszélek.
- Azt ne mondd, hogy te is hiszel a vámpírokban?-suttogtam a hozzá intézett szavaimat. De mielőtt válaszolhatott volna kicsöngettek az óráról. A francba. Ekkora pechem is csak nekem lehet. A többi diákhoz hasonlóan Rebekah-val az ajtó felé fordultunk, hogy minél előbb elhagyhassuk a termet.
- Ms.Mikaelson, Ms.Parker ne olyan sietősen.-hallottuk meg Mr.White hangját. Unottan visszafordultunk és a tanárhoz intéztünk egy fogvillantós mosolyt.
- Na, ne mosolyogjanak.-szögezte le, mire Rebekah-val gyanúsan összenéztünk és lebigyesztettük az ajkainkat. - Önökön kívül mindenki figyelt az órámra. -Azért nem mindenki.-Ha jól tudom az érettségin kötelező a latin nyelv. Ehhez viszont figyelni kéne. De maguk ezzel nem tiszteltek meg engem. -folytatta. -Szóval holnapra kérek egy kiselőadást a mai anyagból. -mondta ,mire Rebekah-val kétségbeesetten közbevágtunk.
- De tanár úr, az nem úgy volt...gondoljon csak bele....ma nem érünk rá...-kezdtük el, ám Mr. White mintha megsem hallotta volna.
- Nem érdekel. Én ehhez tartom magam. -indult az ajtó felé. -Ó.-tántorodott meg és visszanézett ránk. -És ha nem csinálják meg, addig fogok beírást osztogatni amíg kész nem lesz. Szép napot a hölgyeknek.-köszönt el és kilépett a teremből. Rebekah-ra néztem amolyan „Most mi lesz" tekintettel, mire ő is lelépett. Most mi baja van? Megharagudott rám? Hát ez tök jó.-gondoltam
Dühösen belenéztem az órarendembe és kitrappoltam a folyosóra. Kétségbeesetten próbáltam ismerős arcokat keresni, hogy elmagyarázhassák a matekterem pontos koordinátait. Matt-et és Rebekah-t sem találtam, szóval egyedül maradtam. Zavartan beletúrtam a hajamba miközben belélegeztem egy nagy adag oxigént. Majd hisztérikusan kifújtam azt.
- Ne haragudj.-böktem meg azt a lányt, akit még a latin terembe láttam. -Tudnál segíteni? -kérdeztem mosolyogva, a sötétbarna hajú lány pedig rám pillantott biztatóan. -A matektermet keresem. -motyogtam. A lány nevetve belém karolt és átvezetett a labirintuson.
- Ez az.-álltunk meg egy ajtó előtt.
- Köszi.-sóhajtottam megkönnyebbülten.
- Szívesen, egyébként Bonnie vagyok.-mutatkozott be.
- Jessica.-mosolyodtam el. Vajon hányszor fogok még bemutatkozni?
- Örülök, hogy megismertelek. De nekem most mennem kell rajzra. -indult meg.
- Én is örülök. És még egyszer köszönöm.-kiáltottam utána. Majd bekopogtam a terembe. Miután halottam egy „Mi van már megint?" női hangot benyitottam és a tanári asztalhoz léptem.
- Elkéstél.-jelentette ki hevesen.
- Tudom és sajnálom ,csak tudja új vagyok és...-kezdtem magyarázkodni ,ám a tanárnő közbe vágott.
- Jól van ,nem érdekel. Ülj oda Mr. Salva...Salva...Salva.-próbálkozott. Ez komolyan nem tudja a tanulói nevét?
- Salvatore. -egészítette ki az egyik diák. Hogy mi van? Milyen Salvatore? -emeltem a plafonra a szemem miután eszembe jutott Damon.
- Ja, mellé.-mondta, ezt követően rendeztem az arcvonásaimat és elindultam a tanárnőt kijavító sráchoz, remélve, hogy ő a Salvatore.-Miután leültem mellé ,elengedtem egy halk sziát és a táblához fordultam.
- Nem fogunk tanulni. -hajolt hozzám a fiú, én pedig döbbentem néztem vissza rá.
- Tessék?
- Ő Ms. Halsey, nála sosem tanulunk. -közölte. Zavartan visszanéztem a tanárnőre és amint ez megtörtént felfogtam amit a padtársam mondott.
Ms. Halsey miután felpakolta a lábait az asztalra, lazán elkezdett telefonozni. Bár elmondása szerint, csak twitterezett.

Felvont szemöldökkel bámultam a tanárnőre. Aki szúrós szemmel visszanézett rám, majd tovább nyomkodta a készülékét. Hát jól van.

- Ismered Damon-t? -érdeklődte a Salvatore.

- Aha. Honnan tudtad? -kérdeztem vissza.

- Láttam az arckifejezésedet, amikor meghallottad a Salvatore nevet.-nevette el magát.

- Igen, bocsi.-sütöttem le a szememet. - De ez nem ellened szólt...

- Stefan. Stefan Salvatore.

- Jessica Parker. -mosolyodtam el.

- Szóval, honnan ismered Damon-t? -pillantott rám fürkészően. Miután elmeséltem neki az egészet, persze a Gilbert gyűrűt kihagytam a sztoriból. Hiszen nem tudtam, hogy megbízhatok-e benne. Ez paranoiásan hangzott.

- Igen,ez Damonos volt. -nevettük el magunkat Stefan-nal miután befejeztem a mesélést.

Stay with me-Kol Mikaelson fanfictionWhere stories live. Discover now