Stay // Szomszédok 2. Évad // Befejezett

12. rész

Másnap reggel, fáradtan keltem, mivel a hajnali incidens után sokáig nem tudtam elaludni, folyton járkáltam, felkeltem, visszafeküdtem. Nem hagyott nyugodni ez az egész.

Reggel hatkor csörgött az ébresztő, aminek, mondhatom nagyon örültem.

Nagy nehezen feltápászkodtam, Hunter helye már be volt vetve, amit nagyon furcsáltam, lévén, hogy Hunter elég trehány ember.

Felkaptam magamra egy elég szakadt farmert, ami még a megszokott térdnél szakadt farmerokat túllőve, egy téglalap alakú szakadás volt rajta térdtől felfelé. Hozzá egy bordó hosszúujjú pulcsit választottam, amit betűrtem a nadrágomba. Felkaptam egy fehér hótaposót, ami szőrmével volt bélelve, majd kimentem a szobából, egy hajkefével a kezemben és a lépcsőn lefelé, kikeféltem a hajam, és copfba fogtam.

A konyhában Hunter a pultnál szorgoskodott.

- Mi van veled?- kérdeztem, megtorpanva a konyhaajtóban.- Mit csinálsz?

- Reggelit.- mosolygott.

Jacobék még nem keltek fel, de nem is volt baj, mert szerintem nem igazán akartak tanúi lenni annak, ahogy Hunter felrobbantja a konyhát.

- Szerintem hagyd abba. Majd én megcsinálom azt a nyamvadt rátottát.

- Felőlem.- tette fel a kezét, majd lehuppant a pulthoz és kezébe fogta a telefonját.

Miután sikeresen, mindenféle robbanás és baleset nélkül megreggeliztünk, rá kellett jönnöm, ha nem kezdek el komolyan sietni, sikerül a második munkanapomon elkésnem.

Nem akartam Huntert ugráltatni, beültem a kocsimba, feltekertem a hangerőt a rádión és igyekeztem kicsit felfrissülni, mivel - nem túlzok- olyan voltam, mint akit most húztak ki a mosógépből.

Leparkoltam a hatalmas épület mélygarázsában, majd fellifteztem az irodámhoz. Az asztalomon egy papír feküdt. Alig tudtam kibogarászni, hogy mi van ráírva, de végül sikerült, és mivel a papíron az állt, hogy menjek a főnök irodájába, fel is keltem és átmentem.

- Jó reggelt!- léptem az irodába.

- Jó reggelt! Beszélnünk kell a cikkedről, amit tegnap leadtál.- kezdte komoly hangvételben.

Megijedtem. Talán mégsem tetszik neki, ahogy írok és most elküld. Vagy lehet, hogy másról lesz szó?

- Igen?

- Foglalj helyet.- mutatott a székre. Biztos érdekes látványt nyújthattam, olyan esetlenül álltam az iroda közepén. Leültem a székre és halgattam. Nem tudtam mit mondani.- Nos az a helyzet, hogy tegnap publikáltam a cikket, amit írtál. És a visszajelzédek alapján, az emberek imádnak.

Fellélegeztem. Nincs semmi baj. Nem is kellett volna izgulnom!

-Ennek tényleg nagyon örülök. Egy pillanatra megijedtem, hogy valami baj van.- mosolyodtam el.

- Nos. Akkor jó munkát! A mai dolgok az asztalodon vannak, ezeket nem kell ma leadnod. Elég holnap.

- Oké. Kellemes napot!

Elhagytam az irodát és a sajátomhoz vettem az irányt. Már éppen megnéztem volna a mai teendőimet, amikor megcsörrent a telefonom.

- Igen?- kaptam fel, amikor láttam, hogy Cam neve villog a képernyőn.

- Szia. Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy akkor áll még a délután?

- Persze. A többiek is be vannak zsongva, hogy megtudják, ki a ,,titkos személy".