Stay // Szomszédok 2. Évad // Befejezett

8. rész

- Jó reggelt!- lépkedtem lefelé a lépcsőn reggel.

Kiderült, hogy csak én vagyok fent, mivel csak reggel hat volt.

Csináltam magamnak egy kávét, majd a nappaliban lekuporodtam a kanapéra, betakaróztam és benyomtam a tévét.

Reszkessetek betörők!

Örök klasszikus..

Mosolyogva néztem a filmet, mikor társaságom érkezett.

- Szia.- köszönt nekem Christine.

A jelenlétére eléggé meglepődtem. Nem sokat beszélgettem még kettesben Hunter anyukájával, amitől egy kicsit megijedtem.

- Kérsz kávét?- keltem fel, hogy töltsek magamnak még egy bögrével.

- Igen, elfogadom.

Töltöttem a konyhában Christinnek is, majd odaadtam neki.

- Köszi.- vette el a kezemből.- Hogy vagy? Elég mozgalmas hónapokon vagy túl.- váratlanul ért a kérdése, de szívesen vettem.

- Már majdnem megszoktam, hogy nálunk sosincs csend és nyugalom, de most már jól jönne egy kis nyugodtság.

- Megértelek. Hogy vagytok Hunterrel?

- Megvagyunk.- mosolyogtam.- És te, hogy vagy?

- Megvagyok én is, csak hiányzik a társaság. Sokat vagyok egyedül.

- Kár érte. Szívesen meglátogatnánk, csak túl messze van és sok a dolgunk.

- Tényleg jöhetnétek. Nem terveztek még gyereket?- mai sokadik váratlan kérdés.

- Nem. Még nem is esett szó gyerekről.

- Kár, már szívesen lennék nagymama, de tudom, hogy fiatalok vagytok még és most saját magatokra kell koncentrálnotok.

- Én is szívesen lennék anyuka, de egyszerre két gyerek sok lenne. Bőven elég lesz egy időre egy kicsi lány.

- Sziasztok!- sétált le anya az emeletről.

Sok a felnőtt nő.- állapítottam meg magamban.

- Jó reggelt!- öleltem meg.- Van kávé, ha kérsz.- nyomtam a kezébe a bögrét, majd visszaültem filmet nézni.

Christine elment beszélgetni anyával, de újabb társaságoz kaptam.

A saját vőlegényem.

- Szia.- mormogta álmosan a fülembe.

- Helló!- nyomtam puszit a szájára.

- Mi újság?

- Álmos vagyok.

- Akkor miért nem alszol?

- Nem tudok.- mondta egyszerűen.

- Beszélgettem reggel anyukáddal.- mondtam váratlanul, magam sem tudom miért.

- Miről?- vonta fel a szemöldökét.

- Kérdezte, hogy nem tervezünk-e gyereket?

- Miért, tervezzünk?

- Mondtam, hogy egy kis időre elég lesz egy baba.

- És mi van, ha én most szeretnék gyereket?

- Miért, szeretnél?

- Igen, szeretnék.

- Miért nem mondtad soha?

- Nem kérdezted soha.