Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Hinnem kell benne...

Már végeztem a sminkem lemosásával mikor csukódott a bejárati ajtó. Még egy tiszta vattával áttöröltem az arcom majd csak álltam ott a tükör előtt.
- Szia - jelent meg az ajtóban.
- Szia Shawn.
- Szóval megvártál. Kicsit néztem csak ki hülyén mikor álltam ott és forogtam körbe mint a szél kakas.
- Ne haragudj. De úgy éreztem jobb ha egyedül jövök.
- Édesem... Történt valami amiről nem tudok? Mondtak neked valamit?
- Nem kellett volna azt mondanom - fordultam meg - Sajnálom.
- Sajnálod? Nos igen, az nem esett túl jól - állt meg előttem - Mégis miért hiszed azt, hogy nincs hozzám semmi közöd? - kérdezte mire elgondolkodtam, hogy elmondjam-e neki amit a hátam mögött magyarázott a kis pajtija de aztán úgy döntöttem, hogy inkább nem mondom el. - Cassie, édesem én nem tudom mit csináltam ma este ami miatt rosszul érezted magad...
- Te semmit sem csináltál - ráztam fejem.
- Na jó akkor ki miatt mondtad?
- Tudom, hogy azt gondolod majd, hogy képzelődöm és csak féltékeny vagyok de Camila, az a  lány...
- Ne csináld. Cassie, nincs semmi köztünk...
- És ezt ő is tudja? Oké, talán nem veszed észre de egy külső szemlélőnek első ránézésre egyértelmű, hogy az a csaj teljesen oda van érted.
- Én meg oda vagyok érted. És ez számít nem?
- Tényleg mindennap beszéltek?- kérdeztem mire nem válaszolt.- Szóval igen. Fontos neked?
- Fontos, de nem úgy mint te. Ő egy barát, te viszont a szerelmem vagy.
- Értem..- bólogattam majd megfordultam és elkezdtem szétszedni a hajam.
- Segítek - fogta le a kezem. Kihúzgálta a hajtűket és kibontotta a fonatokat majd ujjaival átfésülgette és hátulról átölelt. - Ha annyira fontos lenne nekem mint te gondolod, nem jöttem volna utánad - kötötte ki a köntöst - De nekem te kellesz - húzta levállamról majd ahogy lecsusszant karjaimról maga felé fordított - Rád van szükségem, ezt tudnod kell. Bíznod kell bennem Cassie, anélkül nem fog működni.
- Csak nagyon rosszul esett hogy úgy láttalak titeket, ahogy rád akaszkodott, a szívem is összeszorult. Nem akarlak elveszíteni téged.
- Nem fogsz, jézusom Cassie, annyira szeretlek.
- Én is szeretlek téged Shawn - suttogtam majd megcsókoltam. Lassan kihámoztam a  dzsekijéből és derekát átkarolva és simogatva fejem mellkasának támasztottam. - Én nem vagyok ilyen helyekre való Shawn, én nem szeretem ha olyan sokan figyelnek, ha lesik minden mozdulatomat. Úgy éreztem magam ma mintha egy kiállítási tárgy lennék.
- Akkor mit szeretnél?
- Ne kelljen ilyen helyekre elkísérjelek. Néha maximum.
- Jól van. Úgy lesz ahogy szeretnéd - bújt nyakamba mire sóhajtottam. Kicsit megkönnyebbültem de mégsem voltam nyugodt. Az addig rendben, hogy én nem megyek, de azt nem kérhetem tőle, hogy ő se menjen.
Nő vagyok, felismerem a vadász tekintetet és Camila szemében csak azt láttam, hogy megakarja szerezni Shawnt. Elszánt volt és magabiztos. Nálam sokkal magabiztosabb. Én folyamatosan kételkedem magunkban és ez hosszú távon semmiképp sem jó dolog.
- Mire gondolsz?
- Meg kell ígérned nekem valamit.
- Rendben, mit?
- Amint úgyérzed hogy nem vagyok neked elég, nem kifejezetten fizikai értelemben hanem érzelmileg, ha már nem teszlek boldoggá szakíts velem. Mond meg és inkább hagyj el, de ne csalj meg, kérlek, ígérd meg, hogy sosem fogsz átverni, a hátam mögött más lánnyal kavarni.
- Arra várhatsz Cassie. Kettőnk közül nem én leszek az aki véget vet ennek a kapcsolatnak - nézett szemembe majd kisétált a fürdőből. Hallottam ahogy vetkőzik majd bebújik az ágyba. Én levettem fehérneműimet és hálóingembe bújtam majd oldalra fontam hajamat és kisétáltam hozzá. Oldalán feküdt és a fal felé fordult. Úgy gondoltam hogy már nem akar semmit mondani így lefeküdtem az én oldalamra és neki hátat fordítva öleltem magamhoz a kispárnámat. Olyan hatalmas volt a csend, és olyan távolinak éreztem most. Tudtam, hogy ez az este nem lesz olyan tökéletes mint ahogy elképzeltem. Szemem lehunyva nyeltem egy nagyot.
- Miért csinálod ezt velem?- suttogott. Szemeim kinyíltak és vettem egy nagy levegőt - Szeretlek téged, bármit megtennék érted, te mégis azt gondolod, hogy elfoglak hagyni, vagy még jobb, megcsallak és téged tovább hülyítelek. Tényleg ennyire gerinctelennek gondolsz?- ült fel. Nem szóltam semmit csak ránéztem. Hiba volt. Vettem egy nagy levegőt de az már nem segített. Végig folyt egy könnycsepp az arcomon és azt követte még jó pár. Láttam, hogy ajkai szétnyílnak, tekintete ellágyul, és sajnálkozva néz. - Ne sírj, mondd el miért nem bízol bennem.
- Bízom benned. Magamban nem bízom.
- Miért nem? Csodálatos lány vagy.
- Nem tudom, érted, én nem vagyok olyan mint azok a lányok. Nem vagyok olyan nyílt és kedves és barátságos. Nem tudok mindenkivel jóban lenni, nem tudom megjátszani, hogy kedvelek valakit még akkor is ha ki nem állhatom. Én nem tudok így viselkedni. És talán az önbizalmam sem akkora mint az övéké. Nem bízom magamban. Nem tudom elhinni, hogy nem fogsz megunni. Mi olyan érdekes bennem Shawn? Mi van meg bennem ami megfogott téged és mellettem is tart? Én nem vagyok olyan magabiztos folyamatosan azon parázok, hogy nem vagyok elég, sem neked, sem másnak. Talán a vagány Cassieről ezt nem gondolnád de az nekem csak egy védekező mechanizmus. Én csak egy lány vagyok, egy teljesen átlagos lány aki állandóan retteg hogy elveszíti azt az egy embert aki régóta sokkal többet jelent neki mint bárki más a világon - mondtam mire egy ideig csak nézett. Majd bólintott egyet és ölébe húzott. Megtámaszkodott a fejtámlában és végig simított hátamon.
- Pont annyira vagy nyílt és barátságos amennyire kell. Elég nyílt és kedves voltál ahhoz hogy a szüleim megkedveljenek, hogy a rajongóim imádjanak, hogy a barátaim is bevegyenek a csapatba. Nem fogok kiemelni semmit ami megfogott, mert te, a személyiséged, az egész lényed az amibe bele bolondultam már az első éjszaka a parton. A humorod, az eszed, a hatalmas szíved, édesem ahogy rám nézel, a csillogó tekinteted, a hangod ahogy hozzám beszélsz. A mosolyod, a nevetésed, az illatod, a kitartásod, az energiád, az erőd. Minden ami te vagy az tart magad mellett. Te minden vagy csak nem átlagos, egy gyönyörű, eszes, független nő vagy. Az önbizalmadon meg majd dolgozunk, úgy tűnik nem mondom elégszer, hogy gyönyörű vagy, hogy képes vagy elvenni az eszem egyetlen érintéseddel. Nem tudod valójában mekkora hatással vagy rám. Ha nem így lenne, nem hagytam volna mindenkit faképnél ma este csak azért hogy melletted lehessek. A turnén nem Camilára vagy másra van szükségem. Azt akarom hogy te legyél velem. Ha hosszabb ideig vagyok távol nem őt akarom látni, hanem téged. A te ölelésedre vágyom, arra, hogy halljam ahogy hozzámbújva azt súgod, hogy szeretsz. Téged szeretlek teljes szívemből és nem őt. Nekem te kellessz.
- Buta vagyok - hajtottam le fejem.
- Igen, tényleg az vagy néha, de én itt vagyok, hogy észhez térítselek. Gyere hajolj közelebb..- simogattam nyakát mire lehunyta szemét és arcomhoz hajolt. Ahogy megcsókolt tarkómra csúsztatta kezét és lassan lefektetett.
- Te vagy a mindenem - suttogta ahogy kezét combomra csúsztatta.
- Ismételd meg..
- Nekem te vagy a legfontosabb, csak te kellesz - hajolt nyakamhoz és gyengéd érzéki csókjaival elárasztotta kulcscsontomat majd vállaimat , melleimet.
-Szeretlek...

Már elmúlt hét mikor magamtól ébredtem. Lassan kinyitottam a  szemeimet és Shawn nyugodt arcával találkoztam elsőként. Ő még mélyen aludt. Elnézegettem egy ideig, az éjszakára gondoltam, arra amit mondott, hogy Camila nem jelent neki semmit. Annyira őszintének tűnt. Hinnem kell benne, bíznom kell benne mert ha folyamatosan kételkedem azzal megölöm a kapcsolatunkat. Egy idő után elege lesz majd belőlem. Hinnem kell benne, igen de magamban is. Muszáj bíznom abban, hogy elég vagyok neki.

Sziasztok! 🤗
Megérkezett az új rész!
Vélemény? 🤔
A héten nagyon levoltam terhelve ezért csak most de remélem tetszett nektek.
Írjatok, csillagozzatok, ja és csak hogy tudjátok, imádlak titeket. 💞💞
Puszi💜