"Játszd velem a legszebb társasjátékot. Játssz velem boldogságot. Mert egyedül nem tudok. Mert nélküled nem tudok. Mert nem lehet. Mert a boldogjátékhoz két ember kell. A játékszabály egyszerű. Csak adni kell. A szívünket. Egymásnak. Mindig adni, mindig kapni. Így válik egész életünk egyetlen nagy karácsonnyá. Játssz velem."
/Csitáry-Hock Tamás/
Gwyn szemszöge:
Hosszú idő után újra mosolyogva ébredtem. Lenyomtam az ébresztést, majd kipattantam az ágyból. Néhány perc alatt elkészültem és már futottam a kávézóba. Majd ott egy pillanatra megálltam. Innen is láttam, ahogy Nath elmereng, tekintete a távolba révedt és enyhén talán mosolygott is. Követtem a pillantását, mely egy idős házaspáron nyugodott. Én is kissé elmosolyodtam talán ugyanúgy mint ő.
Hisz mindenki valami ilyesmire vágyik. Hogy szívét olyannak adhassa, aki szintén adni tud. Akit szeretni tud minden hibái ellenére. És ez az a szeretet, amely a síron is túl tart. Mert őt is szeretik és a szeretet végtelen körforgássá alakul, melyet semmi nem tud felborítani.
Beléptem az ajtón, érkezésemet apró csengő jelezte. Nath azonnal felém fordult, arcán mosoly táncolt. A szívem szinte beleremegett abba a mosolyba.
-Jó reggelt és ne haragudj, sokat vártál rám?
-Jó reggelt. Nem. Én jöttem korábban. Milyen volt a séta tegnap?
-Elgondolkodtató.
-És mégis min gondolkodtál?
-Hogy mit vegyek a szeretteimnek. Valahogy annyira nincsenek most ötleteim.
-Szerintem minél személyesebb egy ajándék annál jobb.
-Igazad van. Majd még gondolkodok. A lányok hogy vannak?
-Jól. Túlontúl elevenek voltak tegnap. Alig tudtam őket ágyba rakni.
Felnevettem.
-Gondolom akkor jól szórakoztál.
-Nagyon. Át kéne jönnöd, hogy megtapasztald.
-Nem gondolod, hogy rosszul érintené őket, ha odamennék?
-Nem hinném. Meséltem rólad nekik.
-Tényleg? És mit reagáltak?
-Hát tovább faggattak. Szóval minden titkodat tudják.
-Nekem nincsenek titkaim.
-Biztos?
-Biztos. Miért neked vannak?
-Néha úgy érzem..
-Miért?
-Mert annyi mindent nem mondtam el még neked.
-Pedig most hallgatlak.
-Már nem ugyanis, ha nem indulunk el, elkésünk.
-Jó ég! -ugrottam fel.
-Futás van. -vigyorgott rám Nath.
Aznap már nem tudtunk beszélgetni, ugyanis Nath elég hamar hazasietett. Tiny viszont már nem annyira.
-Egész megváltozott köztetek a levegő. És őszintén csodálom, hogy ennyire könnyen megbocsátottál.
-Hát... Őszintén megkönnyebbültem és én őt csodálom. Hogyhogy nem zuhant össze, még azt nem tudom.
أنت تقرأ
Szerelmünk Szilánkjai
عاطفيةMindenki szeret. És mindenkit szeretni kell. Én is szerettem. Igen, így múlt időben. Szerettem őt, teljes szívemből. De aztán különváltak útjaink. Megesik ez, gyakran, nagyon gyakran. Nem feledtem el őt. Képtelen lettem volna elfelejteni. Még most ö...
