Victoria
Még nem tudom elmondani Michaelnek azt, hogy mi is valójában a bajom. Szerencsére van gyógymódja, de hosszú, idegörlő és piszkosul fájdalmas. Tegnap nálunk aludt és folyamatosan velem volt. Amikor suliba nem mentem, ő sem ment, apa leigazolta neki. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy szeretem. Nos, eléggé nehéz lesz, de ha velem lesz minden jobb lesz. Ma van 3-a, azaz ma lesz az ACDC koncert, amire közösen megyünk a fiúkkal. Kicsit ugyan rosszul vagyok ma, de majd beveszek valamit a hányingerre és pöpec lesz minden. Péntek van, így muszáj lesz suliba menni, de... Nem akarok... Na mindegy. Felöltöztem az egyik Green Day-es felsőmbe, szakadt fekete láncos nadrágba, bakancsba. Korrektort tettem fel, spirált és szájfényt. Elindultám át Michaelékhez, hogy együtt menjünk. Kopogtattam, ő ajtót nyitott, majd elindultunk a suliba kocsival. Félig elaludtam, viszont ő nagyon is éber volt. Végig engem figyelt és ez bevallom igen jól esett. Amikor odaértünk kisegített, és támogatva bementünk. Leültünk és pihentünk. Az órák elteltek. Nem igen beszéltem, Mikey így is megértett a nézésemből is. Ezért is szeretem mert amikor meg se szólalok akkor is tudja, hogy mi van velem. Tesin nem öltöztem át, ő azonban igen. Kint vártam rá a termek előtt Dorinenal. Luke is kijött Michaellel , azonban ő elvonult Dorinenal. Engem Michael amint meglátott, a tarkóm megfogva magához húzva megcsókolt hosszasan, nem tudtam, hogy mire véljem , de nem érdekelt. Szimplán jól esett , hogy megcsókolt. Amikor végzett a homlokát az enyémnek támasztotta.
- Szeretsz? - kérdezi halkan.
- Mindennél jobban szerelmem. - Válaszolom neki, mire elmosolyodik és megcsókol, most röviden.
- Ugye tudod, hogy én is szeretlek?
- Igen! - karolom át a nyakát mosolyogva.
- Mikor tervezed elmondani? - kérdezi miközben a szemeimbe néz. Nem tudok hazudni neki... Nem tudom magamban tartani többé... Lehajtom a fejem és csendben vagyok . Itt az idő, muszáj lesz most megtennem... Nem tehetem meg vele, hogy nem mondom el neki, joga van tudni. Felemeli egy ujjával a fejemet és megcsókol megint. - Mondd el, kérlek...
- Valahol máshol elmondom, gyere... - fogom meg a kezét és elhúzom oda ahol csak ketten halljuk miket beszélünk. Megállok. - Biztos vagyok abban, hogy apa beszélt neked olyasmit , hogy legyél mindig ott nekem. - figyel rám és némán bólint. - most lesz nagy szükségem rád. Nos ... Anya is beteg volt és a genetika miatt hajlamom van arra, hogy én is az legyek. - itt lefehéredett az arca.- És... Amikor fájt a fejem és hánytam, az emiatt volt. Akkor már sejtettem, de meg kellett bizonyosodnom róla. Agydaganatom van. Nem akkor sajnos, hogy mihamarabb lehessen műteni, így előtte lesz egy gyógykezelés ami elősegíti a csökkenését a daganatnak, azonban nem szűnteti meg, ezért lesz majd műtét. Még nem tudni mikor, a kezelést hétfőn kezdjük, akkor lesz minden elintézve... - mondom halkan.
Nem szólal, csak idegesen a hajába túr. Ránézek és nem bírom ki, elsírom magam. Ő magához von engem és szorosan tart ott engem. Nem enged el és percekig állunk ott. Amikor eltávolodik kicsit , látom , hogy sír. Lecsókolom az arcáról a könnyeket, a fejét a kezeimbe fogom és a szemeibe nézek.
- Túl fogom élni! Nyugodj meg!
- Nem... Nem fogod túlélni!... - lehökkenek. - Túl fogjuk élni! - leesik a kő a szívemről és a nyakába ugrok.
Alig tudom elhinni, hogy itt van nekem és szeret és kitart mellettem... Pár perc múlva elmegy tesire, utána együtt megyünk haza és fél órával a találkozó előtt hazamegyünk hozzá, hogy ő is felöltözzön. Addig nálunk volt. Pontosan 18:45 -kor indulunk Ashtonékhoz, onnan a koncertre. Izgulnak ,ahogy én is , csak én más miatt kicsit... Remélem minden rendben lesz...
HELLO
Itt lenne a következő rész, igen rövidke lett, de remélem így is megfelelt. Ha igen, komizz voteolj, nem harapok :D Még mindig nem !! :D
A hosszúságáról csak annyit, hogy tanultam és alig volt időm erre is, mert még mindig kell tanulni, szóval bocsika, ma ennyi tellett tőlem >< Kedden jön a következő rész, addig is...
SZERIVAAAAAN<3
-J<3
आप पढ़ रहे हैं
Wrapped around Your finger /m.g.c./
फैनफिक्शनA nevem Victoria Armstrong. Californiában születtem, de amikor hét éves voltam egy családi tragédia miatt apámmal és bátyáimmal elköltöztem Melbourneben. Mivel apámnak Sydneyben adódott munkája (eléggé huzamos ideig) elköltözünk. Ekkor kezdődött min...
