Lost in Asgard

Chapter 3

-Várj itt. Mindjárt jövök.-intett, majd otthagyott a bejáratnál, amit két igen testes őr felügyelt.
Szúrós szemmel mértek végig engem. Üdvözlésképp intettem nekik, de ők csak kimérten bólintottak.
Thor, miután megnézte, hogy van-e bent valaki, visszajött értem.
-Na jó. Készen állsz?-kérdezte.
-Azt hiszem. Csak nem lehetnek olyan ijesztőek, hogy nagyon fel kelljen készítenem magam rájuk...remélem legalábbis.
-Ha így vélekedsz, akkor gyere bátran.
Vállamra tette kezét, majd bekísért. Megpillantottam egy kósza mosolyt az arcán, kissé önteltnek tűnt. Nem tudtam hova tenni, de nem foglalkoztam vele tovább. Hatalmas istenekkel keszültem találkozni. Az első akit megpillantottam, maga Odin volt. Jobb szemét szemfedő takarta, ősz haja szigorúan keretezte az arcát. Méltóságteljesen ült a trónján. Mellette a királyné. Viszonylag magas nő volt, aranyszőke fürtökkel. Pont olyanokkal, mint amilyenek a fiának vannak. Meghajoltam előttük.
-Erre semmi szükség, gyermekem.-szólt Frigga, mire újra kiegyenesedtem.
Zavartan és kissé szégyenlősen néztem rá.
-Üdvözöllek Asgardban.-folytatta. -Nyilván még semmit sem tudsz ittléted pontos okairól. Ezért majd én mindent megmagyarázok.
Nem hagyott szóhoz jutni egy másodpercre sem.
-Mindig is terveztem, hogy egy szenvedő halandót felhozatok ide, erre az isteni helyre, hogy aztán itt békére és megnyugvásra leljen. A választásom pedig rád esett. Hogy miért? Mert érzem, hogy tökéletesen be tudsz majd illeszkedni közénk. Az aurád rengeteg pozitív energiát áraszt.
Na ezzel nem értettem egyet...
-Midgardi szenvedéseid miatt, az asgardi megváltás a jutalmad. Itt fogsz élni velünk, az istenek és uralkodók közt. A palotában.
El sem tudtam hinni amit mondott. Hogy lehet, hogy ez most mind velem történik? Miért pont velem, aki olyan szerencsétlen és esetlen vagyok? Életemben először éreztem, hogy igen, most igazán boldog vagyok. Mintha végre érdekelt volna valakit, hogy hogyan vagyok. Frigga folytatta.
-Thor majd megmutatja a szobád és körbevezet. Igaz?-nézett kedvesen a fiára.
Ő csak bólintott.
-Elmehettek.-mondta az istennő, majd Odinhoz fordult. -Hacsak nem akarsz még valamit szólni te is a lányhoz.
Az isten lassan rám emelte tekintetét, majd elmosolyodott.
-Én szeretném az eszedbe juttatni, hogy ez csak egy lehetőség. Vagy élsz vele, vagy nem. Ha nem, hazamehetsz. Mit választasz?
-Én...én azt hiszem, hogy maradok.-szóltam halkan.
-Rendben van, gyermekem.
-Nagy örömünkre szolgál, hogy elfogadod ajánlatunkat.-tette hozzá a királyné.
Elvörösödtem, majd a hajam óvatosan a fülem mögé tűrtem.
Ám Thor hirtelen megragadta a karomat és kihúzott a teremből.
-Gyere velem.-utasított.
Megköszönni sem volt időm a dolgot, pedig soha senki nem tett még velem ennél jobbat. És valószínűleg nem is fog. Tudtam, hogy nem megyek haza többet.
-Mégis mit művelsz? Meg sem tudtam köszönni.-nyavalyogtam.
-Az nem gond.
-De nekem az! Amúgy meg minek sietsz annyira mindig?
-Megszokás.
-De bő szavú lettél hirtelen.-vágtam hozzá.
Megállt és gondterhelten a szemembe nézett.
-Te nem tudod, milyen az, ha megered a nyelvük. De ne is akard tudni. Képesek akár órákon át folyamatosan beszélni.
Elnevettem magamat.
-Nem vicc...
-Oké.-mondtam még mindig kuncogva. -És most?
-Megmutatom, hogy hol fogsz lakni.
-Szuper!
Nem válaszolt, csak haladt előre rendületlenül. Hosszú folyosók sora várt ránk, az összes pont ugyanúgy nézett ki.
Aztán jött egy csigalépcső, meg még egy folyosó...és még egy...
-Mikor leszünk már végre ott?-lihegtem.
-Miért vagy ilyen türelmetlen?
-Nem vagyok aaaaz! Csak vagy már 30 lépcsőt megmásztam és végigmentem 2000 folyosón!
-Ne aggódj...-nevetett. -Itt vagyunk. Csak szeretem az idegeid húzni. Vicces, amikor dühös vagy.
Csípőre tett kézzel méregettem, de nem méltattam válaszra. Látva a reakcióm elnevette magát és így szólt:
-Hadd mutassam meg a hálótermed.
Egy magas ajtó előtt álltunk, ami két másik között volt.
-Ez a te szobád.-mondta, majd a jobb oldali ajtóra mutatott. -Az meg az enyém. Bármi van, csak át kell jönnöd. És amúgy van pár...ruha az ágyadon.
Elég gázul nézhettem ki a sok isten között hipster cuccokban.
-Köszönöm. Hálás vagyok.
Bólintott, majd elment.
Benyitottam a szobába. Csodálatos volt. Hatalmas baldachinos ágy, kanapék és polcok. Minden amire csak szükségem lehetett.
Felvettem a ruhákat, majd kinéztem az erkélyre. Mélyen beszívtam a friss asgardi levegőt.
Aztán eszembe jutott valami. Thor nem mondta el, hogy kié a másik szoba.
Mentem hát, hogy kiderítsem.
Bekopogtam, de nem érkezett válasz, így csak benyitottam.
Ez a helyiség teljesen más volt. Sötétzöld falak, fekete bútorok. Az egész olyan nyomasztó volt.
-Hahó!-szóltam, hátha valaki reagál.
Az egyetlen aki hallotta hívásom, egy fekete macska volt, aki eddig az erkély kőkorlátján pihent.
Leugrott és elindult felém. Testét hirtelen zöld fények borították be, majd...emberi alakot öltött.