Lost in Asgard

Chapter 2

Az út nem tartott sokáig, hisz eszméletlen gyorsan haladtunk. A galaxis milliónyi színe és a ragyogó csillagok fénye, minden összefolyt.
-Látod azt ott?-mutatott Thor egy kör alakú dologra. Olyan volt, mint egy átjáró egy másik világba.
-Azt hiszem látom...de mi az?
-Ott fogunk bemenni Asgardba.
-Az egyfajta csillagkapu?-kérdeztem tágra nyitott szemekkel.
-Hááát...fogjuk rá. Készülj fel, lehet, hogy szédülni fogsz vagy rosszul leszel ha megérkeztünk. De ez normális az első alkalomnál.
-Köszönöm, ezzel teljesen megnyugtattál...-szóltam cinikusan.
Egyre inkább feszengtem.
-Sajnálom, nincs több időnk ilyesmiken agyalni...figyelj! Most!
Kiáltotta, majd átrepült velem a lyukon. A kapu azonnal bezárult mögöttünk.
Asgardban voltunk. A hely egyenesen lenyűgözött. Hihetetlen volt, hogy az előbb még az űrben repültünk, most meg már itt voltam ebben az elképesztő világban, ami szinte a semmiből tárult elénk.
Alattunk egy hatalmas óceán terült el, szürkén és komoran hullámzott. A monoton víz látványát csak egy szivárványszínű híd zavarta meg.
-Az aaaa...Bifrost?-kérdeztem rámutatva.
-Pontosan. Az pedig ott a palota.-mutatott egy hatalmas, arany tornyokkal ellátott építményre a távolban.
-Ne aggódj. Mindjárt megérkezünk.-nyugtatgatott.
A Bifrost híd legelején volt egy különös alakú épület.
-Oda is megyünk?-tudakoltam.
-Igen. Mindenképp le kell jelentkeznünk, mielőtt beléphetnénk a palotába.
Thor ereszkedni kezdett, mígnem lábai végre a földön voltak. Besétált velem az említett házba.
Ahogy elengedett, egyből összerogytam. Úgy éreztem, hogy minden erőm elszállt. Egy kéz nyúlt felém, gazdája nyilván fel akart segíteni, ezért megragadtam. Egy hirtelen mozdulattal fel is rántott a földről.
-Köszönöm.-motyogtam, miközben végigmértem a férfit. Úgy véltem, ő a kapuőr lehet. Nagyon magas és izmos fekete ember volt, olyan gyönyörű szemekkel, amilyeneket még életemben nem láttam azelőtt.
-Ugyan, kérlek.-mosolygott rám.-Ő az a lány?-szólt már Thorhoz.
-Igen, Heimdall.
-Akkor menjetek. Már várnak rátok.
Thor egy bólintással nyugtázta, majd kilépett az ajtón.
-Kövess!-parancsolt rám.
És én engedelmesen követtem is. Össze voltam zavarodva. Mi az, hogy engem itt mindenki ismer? Nagyon furcsának tartottam az egész szituációt.
-Ő meg ki volt?-kérdeztem érdeklődve.
-Heimdall. Itt Asgard szélén őrzi a Bifrost hidat és a kürtjébe fújva figyelmezteti az isteneket az óriások és egyéb behatolók közeledtéről.
-Ez szuper...szinte el sem hiszem...várjunk. Te azt mondtad, óriások?
Tágra nyílt szemekkel meredtem rá. Thor nem válaszolt, csak rendületlenül haladt előre. Úgy éreztem, nem érdekli, amit mondok. Mintha az egyik fülén bement volna, a másikon meg ki.
-Bocsánat, hogy megzavarom a hősies vonulászásod, de én egyáltalán nem tudok ilyen gyorsan menni.-lihegtem.
Kissé lelassított, de még mindig nem tetszett a tempó amiben haladtunk.
-Hát legyen. Akkor csak azt mondd meg, hogy konkrétan most hová megyünk.
-Anyám elé viszlek.
-Anyád a királyné?
-Igen. A neve Frigga. Apám pedig Odin isten, Asgard királya.
-Hűha. Akkor te is isten vagy?
-Igen.
Arcára önelégült mosoly ült.
-Nagyon laza.-vigyorogtam én is.
Elnevette magát.
-Vannak ám hátrányai is.
Kérdőn néztem rá.
-Fogadjunk, hogy később fogod elmondani.-találgattam.
-Pontosan.
Félmosolyra húzta a száját.
-Akkor már majd ezekről a bizonyos óriáskoról is felvilágosíthatnál.
-Ígérem, mindent elmesélek majd, amit Asgardról és az azt környező világokról illetve azok lakóiról tudnod kell, de most siessünk.
-Legyen...-hagytam rá. Elvégre is ígéretet tett.
Csodás érzés volt végigsétálni a Bifroston. Egész Asgardot fel tudtam mérni, amint a szinte soha véget nem érő hídon lépkedtem. Még mindig lenyűgözött az egész. Thort nem igazán kötötte már le a látvány. Úgy loholtam a nyomában, mint valami veszett vadállat. Senkit sem láttam még ilyen gyorsan menni...
Nagy örömömre kezdte belátni, hogy gyalog sosem fogunk átérni a hídon, úgyhogy felkapott és a pörölyét megpörgetve felreppent velem az égbe. Ismételten. Két percbe telt így is megtenni az utat. Leszálltunk, pont a palota bejárata előtt. Kisebbnek éreztem magam, mint eddig valaha, amint a hatalmas kastély tövében álltam. Thor lassan kitárta a nagy aranyszín kapukat, majd bevezetett egy pompás terembe. Egyből rájöttem. Az uralkodók terme volt az.