Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Ezt nagyon elszúrtam...

- Lia, kérem a bőröndöt.

- Nem, nem mehetsz el, béküljetek ki, maradj itt velünk.

- Nem lehet, ne mond hogy ezt nem érted meg. Shawn és én nem békülünk ki.. Kész. Add vissza a bőröndöt mert lekésem a gépet, a taxi is hamarosan itt lesz értem.

- Cassie, biztos megtudjátok oldani .

- Nem Lia, nem akarom - mondtam majd az éppen érkező, vérző orrú fiúra néztem - Nem akarom megoldani.Nem akarok a bátyáddal lenni - mondtam halkan.

- Fiam veled mi történt?- jöttek meg Karenék is így lett teljes a kép.

- Nos, Cassie, behúzott, de megérdemeltem.

- Mit tettél amiért megütött?

- Nem fontos.

- Nem, tényleg Shawn? Na jó akkor itt az ideje hogy tiszta vizet öntsek a pohárba.

Mind feszülten figyeltek, Shawn viszont tudta mit akarok mondani és a fejét rázta hogy ne. Tudom akkor este én kértem, hogy soha ne tudják meg hogy kerültem Shawn mellé de most mégis úgy érzem jobb ha tudják. Könnyebben elengednek.

- Szóval? Mi történt?- kérdezte Karen.

- Shawn és én, sosem jártunk együtt, nem úgy találkoztunk ahogy elmondtuk - mondtam rezzenéstelen arccal és hanggal.

- Ezt nem értem.

- Az egész kapcsolatunk egy papírlap. Egy szerződés. Amit úgy egy hónapja kötöttünk meg. Shawnnak barátnőre volt szüksége nekem meg pénzre az egyetem miatt így megegyeztünk. Én eljátszom hogy a barátnője vagyok és cserébe tanulhatok. De időközben bele szerettem, és bár azt állítja ő is szeret engem, de az elmúlt két napban történtek miatt ezt most nem tudom elhinni - mondtam és láttam, hogy eléggé összezavarodtak - Én, holnap beszélek a kiadójával és felbontom a szerződést mert nem tudok úgy élni, hogy egy dróton rángatnak. Shawnnal sem tudunk dűlőre jutni így ez lesz a legjobb. Kérem ne haragudjanak rá mert neki sem volt sok bele szólása, végül nem úgy sültek el a dolgok ahogy terveztük ennyi az egész. Én nem akartam önöket megbántani vagy csalódást okozni, mert őszintén megkedveltem magukat, ahogy téged is Lia. Életemben először úgy éreztem egy igazi család vesz körül, és annyira irigylem ezt az összetartást. Reméltem, hogy sosem derül fény erre az egészre most mégis úgy gondoltam jobb ha elmondom. Tényleg nem így akartam, egyikünk sem ezt akarta - mondtam majd Shawnra néztem- Nagyon sajnálom - mondtam mire Karen a fiára nézett majd rám.

- Ezt nem tudom elhinni. Átverés volt az egész?

- Anya, megtudom magyarázni. De nem most. Most beszélnem kell Cassievel.

- Nincs miről beszélnünk. Eleget mondtál az előbb - ráztam fejem majd vállamra vettem a táskám. Liyah közelebb jött és megölelt. Viszonoztam mert nagyon jól esett.

- Néha beszélünk azért?- kérdezte halkan mire felsóhajtottam.

- Hát persze, bármikor..- mondtam majd adtam neki két puszit.

- A bőröndöd a lenti gardróbban van - súgta mire csak bólintottam már. Shawn szüleire néztem . Láttam mindkettőjükön, hogy nem igazán tudják mit mondjanak, hogy ezzel nagyon összezavartam őket.

- Karen, Manuel, én tényleg nem így akartam. Megértem ha utálnak.

- Azért mert áldozata lettél ennek az egésznek? Te csak egy naiv kislány vagy aki azt hitte tudja majd kezelni Shawnt és mindent ami vele jár. Nem gondoltad át, ezt jól mondtad Cassie. De nem haragszom, csak csalódtam.- mondta Karen majd megölelt, röviden és felszínesen majd Manueltől is elbúcsúztam. Ő nem nagyon fűzött semmit hozzá csak megölelt. Nem tudom mit gondolhatott rólam, de úgy gondoltam nem is olyan fontos már. Haza megyek és soha többé nem látom őket.