Heaven Pt. 2.

1. Fejezet - 7. Rész

Vacsorára értünk vissza, szóval átöltöztünk, és mentünk is enni. Most több helyet hagytunk a desszertnek, ami nagyon finom volt. És miután ez is megvolt, mentünk is vissza a helyünkre, fürödni, majd aludni, ugyan úgy, mint tegnap.

~Az egy hét elteltével~

Hát, hamar eltelt ez a hétnapos "nyaralás". Nagyon élveztem az itt eltöltött időt, de már kicsit hiányzik Szöul.

Még tegnap megvettük a szuveníreket, és ma 10-kor (délelőtt) indulunk vissza a repülőgéppel haza.

~Pár óra elteltével ~

Jungkookal az oldalamon léptünk be a házba, ahol anya sürgött-forgott, de amikor megpillantott bennünket, azonnal köszöntött is minket.:

-Hjaj, már annyira hiányoztatok!! Na gyertek enni, közben pedig meséljetek! -mondta boldogan mosolyogva.

Elmondtunk jó pár dolgot, ami anyut érdekelte, és még a fényképeket, meg a videókat is megmutogattuk neki.
Annyit nevettünk.. Főleg Jungkook és én.. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. Az életem még unalmasabb lenne, az ezer százalék.

~ Utolsó nap az egyetemen~

Hogy elszaladt az idő..
Mintha csak tegnap jelentkeztem volta a Művészeti Egyetemre. A mai nap az utolsó, amit itt tölthetek.. A vizsgáimat is rég letudtam, szóval valószínűleg már csak búcsúzkodni fogunk a tanároktól, meg ehhez hasonló dolgok.

 [...]

Hamar eltelt ez a két óra, szóval végleg elengedtek minket.

Jungkook jött értem kocsival, és haza is vitt. Egész úton csak vigyorgott, de nem nagyon mondott semmit.. Hát, semmit sem változott az évek során, de én így szeretem őt.

Míg ezek a gondolatok jártak az eszemben, meg is érkeztünk, kiszáltunk a járműből, kinyitottuk az ajtót, és miután levettem a cipőmet, felmentünk a szobámba.:

-Amúgy.. -feküdt le az ágyamra -Kezdj el készülődni, mert étterembe megyünk! -mondta mosolyogva

-Ez komoly oppa?! -néztem rá csodálkozva.

-Persze! Elvégezted az egyetemet, nem rémlik? -mondta nevetve- Na, siess!!

-Oké, akkor igyekszek! -kezdtem el össze-vissza kapkodni, majd gyorsan elmentem zuhanyozni, miközben a hajamat is kimostam. Felvettem a köntösömet és hamar meg is szárítottam tincseimet. Ezek után kimentem a szobába, ahol Kook a telefonját nyomkodta, majd amikor rám pillantott, perverzül el is mosolyodott.:

-Eszedbe ne jusson semmi piszkos dolog..! -mondtam, közben pedig a ruháim között kotorásztam.

Pár percen belül megtaláltam a számomra tökéletes öltözéket, ami nem volt más, mint egy fehér rövidujjú ing, és egy fekete szoknya.. Egyszerű, de nagyszerű az ilyen alkalmakra. Még elővettem a fehérneműimet, meg egy fekete térdig érő zoknit. Már indultam is vissza a fürdőbe, és gyorsan felöltöztem. Utána szolidan kisminkeltem magam, majd mikor befejeztem a szépítkezést, kiléptem a fürdőszoba ajtaján.:

-Na, csakhogy elkészültél.. -mosolygott előttem állva- Gyönyörű vagy, mint mindig. -suttogta fülembe, majd közrefogta arcomat, és lassan megcsókolt. Hátamon végigfutott a hideg.. Most különlegesen jól esett az előttem álló cselekedete..

Nem sok idő elteltével már a cipőmet vettem fel, mivel kint még este is meleg van ezért már pulcsit sem viszek magammal. Bezártam a házat, majd beültem az anyósülésre, Jungkook mellé. Elindultunk az étterem felé, ami szépen ki is volt világítva füzérekkel. Miután sikeresen leparkoltunk, beléptünk az ajtón, és az egyik pincér üdvözölt minket. Kooktol megkérdezte, hogy van e asztalfoglalásunk, amire ő rá is bólintott. A férfi elindult előttünk, Jungkook pedig követte őt, így engem húzva maga után a csuklómnál. Helyet foglaltunk az asztalnál, ahova le lehetett ülnünk. Egy másik pincér már hozta is az étlapokat.
Mondanom sem kell, nagyon nehéz volt a választás, mivel sok olyan étel volt felsorolva, aminek a leírása eléggé jól hangzott. De egy-két perc elteltével már ki is választottam, hogy mit fogok enni. Jungkookot néztem mosolyogva, aki még mindig nem tudta mit egyen. Gondolom ő is a bőség zavarában szenvedett. [...] Miután sikeresen döntött, szólt az egyik pincérnek, aki felvette a rendelésünket innivalóval együtt. Azt mondta, hogy hamarosan hozzák az ételt, bár mi gondoltuk, hogy pont pénteken délután, amikor sokan vannak, biztos nem lesz egy hamar meg a kajánk.. De hát vártunk.  Mást nagyon nem tudtunk csinálni..