VÉLETLEN DIREKT BARÁTSÁG | BEFEJEZETT

18. rész - Mi ez, ha nem szerelem?

Sziasztoooook! :D
Hamarabb elkészültem az új résszel, mint gondoltam! :D Jó olvasást! ;)

Kirohantam a garázsból, egyenesen a bejárati ajtó felé, mikor egy erős kéz visszarántott.
-Ross, hagyj békén! -kértem, de nem néztem rá.
-Rocky vagyok, ne aggódj.

Megfordultam, és mosolyt erőltettem az arcomra.
-Szia! Mi újság? -kérdeztem.
-Jól vagyok. És te?
-Én is.
-Minden rendben Rossal? -fordította komolyra a témát.
-Naná! Látszik is rajtam.
-Egy kicsit. -válaszolta, és letörölt egy könnycseppet. Észre se vettem, hogy sírtam. -Ennyire kiakaszt ez a Courtney ügy?
-Hát, nem csak az. -sóhajtottam.

Tudod, az imént vallott nekem szerelmet az öcséd, és én is most döbbentem rá, hogy szeretem őt. Ja, és mielőtt elfelejtem, majdnem lefeküdtünk a garázsban öt perce. Csak így lazán ennyi.

-Akarsz róla beszélni?
-Nem. -ráztam meg a fejem. -Kérhetek valamit?
-Persze.
-Le tudnál vinni egy buszmegállóba?
-De itt van egy közel. -értetlenkedett.
-Azt tudom, de... most másik útvonalon szeretnék menni. Ki akarok próbálni valami újat.
-Oké. -vonta meg a vállat Rocky.

Nyilván hazudtam. Azért akartam másik buszmegállóba menni, mert ott Ross hátha nem bukkan rám. Rocky kirakott egy olyan helyen, ahol még nem jártam, viszont onnan ment busz, ami a tengerpart felé ment. Felszálltam rá, és leszálltam a tengerparton. Legnagyobb mázlimra nem voltak sokan. Csak páran, mert elég felhős idő volt, és fújt a szél, de engem nem érdekelt. Kerestem egy mólót, kiültem a szélére, és csak bámultam a hullámzó tengert. (Halkan megjegyzem, három órát ültem itt.) Azért jöttem ide, hogy elgondolkodjak azon, mit is akarok csinálni. Harcolhatok azért a fiúért, akit szeretek, vagy félreállhatok azzal a tudattal, hogy akkor se én, se Ross nem lesz boldog. Pedig basszus, mondta, hogy engem próbált elfelejteni, de nem ment. És nekem se. És nem tagadom, féltekeny vagyok! Rohadtul féltékeny!!!! Nem tagadom, Courtney nagyon rendes lány, de szeretem Rosst, és nem fogok lemondani róla!

Elővettem a mobilom. 10 nem fogadott hívasom, és 6 üzenetem volt Rosstól. Csak tőle. Elolvastam az üzeneteit:

"Hol vagy?! Beszélnünk kell! Nagyon fontos!"

"Hanna, vedd fel! Beszélnünk kell!"

"Beszélnünk kell!"

"Hanna, vedd fel! Könyörgöm!"

"Muszáj beszélnünk!"

"Vedd már fel azt a rohadt telefont!!!!!!"

Felhívtam Rosst. Szinte azonnal felvette.
-Hanna, beszélnünk kell! Hol vagy? Érted megyek!
-Nem kell. Úton vagyok. Várj meg a házban!

Mielőtt Ross bármit mondhatott volna, bontottam a hívást, és a taxi állomásra mentem. Egész úton gondolkodtam, hogy vajon megéri - e, de a végén már úgy gondoltam, hogy nem érdekel, kockáztatni fogok. Nekem is jár a boldogság!!!

A taxi megállt a ház előtt, kifizettem a sofőrt, majd bementem. Senkit se láttam, vagy hallottam, ezért bentebb mentem. A nappaliba pillanatva észrevettem Rosst, ahogy a kanapén ül, és idegesen rágja a körmét. 
-Ross! -szóltam oda neki.

Ross felpillantott, és amint észrevett, felállt, és közelebb jött hozzám.
-Van itthon valaki? -kérdeztem.
-Nincs.
-Akkor jó.
-Hanna, muszáj beszélnünk! -tért a tárgyra Ross, és idegesen a hajába túrt.

-Ne haragudj, hogy nem mondtam el se Courtney-t, se azt, hogy mit érzek irántad. Mert te nem ezt érdemled. Rohadtul nem ezt érdemled! Nem érdemelsz egy olyan srácot, aki annyira beszari, hogy még csak be se vallja, hogy barátnője van. De még azt se... -Itt vett egy nagy levegőt. -De még azt se, hogy olyan mélységesen szerelmes beléd, hogy majd' összeroppantja az érzés. Ezt meg is mon...

Nem bírtam tovább. Odamentem hozzá, és megcsókoltam. Ross meglepetten kapott levegő után, de egy pillanattal később viszonozta a  csókot olyan mohón, hogy beleremebeget a gyomrom. Öt napja vártam erre a csókra. Na jó, ez oltári nagy hazugság. Két éve. Két éve várok rá.
-Szeretlek Ross Lynch. -suttogtam, mikor egy pillanatra szétváltunk.

Ross arca felragyogott, és két kezébe vette az arcomat.
-Szeretlek Hanna Lellei.
-Szeretlek. -ismételte meg, mert egyszerűen nem tudtam megunni. -Szeretlek! -Vettem egy nagy levegőt. -Annyira jó végre kimondani.
-Tudom. -nevetett Ross, és megint megcsókolt. -És alig hiszem el, hogy ez valóság.
-Igen. Én is így vagyok ezzel.

Ross szerelmesen rám mosolygott.
-Kérdezhetek egy őrültséget?
-Csak azt. -válaszoltam vigyorogva, mire felnevetett.
-Leszel a barátnőm?

Teljesen ledöbbentem a kérdéstől.
-Na és Courtney? -böktem ki az első kérdést, ami először jutott az eszembe.
-Miután elmentél, utána egy órával felhívtam Courtney-t, és elmondtam neki, hogy mi van. Hogy te vagy az, akit tényleg szeretek, és nem akarom áltatni.
-Hogy fogadta? -húztam le aggódva a számat.
-Viszonylag jól. Örült, hogy őszinte voltam vele, de azért nem volt olyan boldog, hogy szakítottam vele. És azt is mondta, hogy, ha meggondolnám magam, keressem meg. Arra viszont nem hiszem, hogy sor fog kerülni, de ezt azért nem mondtam meg neki.
-Megértem. -bólintottam, majd a szemébe néztem. -Igen.
-Mi igen?
-Leszek a barátnőd.

Ross szemei elkerekedtek, aztán olyan boldogság ült ki az arcára, amilyet eddig még nem láttam. A csípőmnél fogva felemelt, és megpörgetett maga körül, aztán letett, és megöleltük egymást. Könnyek szöktek a szemembe.
-Köszönöm. -suttogta Ross.
-De mit? -kérdeztem értetlenül.
-Hogy minden baromságom ellenére itt vagy most velem, és, hogy adsz nekünk egy esélyt.
-Már akkor adtam, amikor belementem, hogy bevigyél engem meg Esztit a színpad mögé, csak még akkor nem tudtam róla.

Ross megcsókolt, de ez a csók most más volt. Nem volt benne semmi válság, se nyelv. Csak az ajkaink érintkeztek. És ez a csók akkor sokkal jobban esett, mint egy szenvedélyes csók.
-Van kedved megnézni egy filmet? -kérdeztem, miután véget ért a csók.
-Naná! -mosolyodott el Ross. -Öt napja nem szólsz hozzám, és ezek után csak erre vágyom.
-Családi Üzelmek?
-Nem! Most legyen a Szerelem Kölcsönbe!
-Oké.
-És most az ölemben fogsz ülni, és minden tíz percben meg foglak csókolni, mert a barátnőm vagy. Ó-szögezte le Ross, miközben én elindultam felfelé a lépcsőn.
-Csak tíz? -néztem vissza tréfásan a vállam felett, és a fenekemet ringatva mentem tovább.

Ross utánam jött, megragadta a derekam, és nekinyomott a korlátnak.
-Direkt rázod nekem így a segged? -kérdezte tréfásan, de a szeme vadul csillogott.
-Én? -mutattam magamra színlelt ártatlansággal. -Soha.
-Ha nem ismernélek, azt hinném, el akarsz csábítani. -suttogta, és ekkor megéreztem a vágyát.
-Akkor még jó, hogy ismersz. -vigyorogtam, és a kezét a csípőmről a fenekemre vezettem.
-Nagyon veszélyes játékot játszol Hanna. -figyelmeztetett Ross.
-Hú, most aztán nagyon megijedtem. -válaszoltam kacéran.

Ross megszorította a fenekem, az ajkai pedig közeledni kezdett az enyém felé, ám mielőtt megcsókolt volna, én elhúzódtam tőle, és folytattam felfelé az utamat, és közben természetesen csábosan ringattam a fenekem.
-Megölsz engem te nő. -sóhajtotta fájdalmasan Ross, mire a fenekemre csaptam, Ross pedig felnevetett kínjában. -Szuper, kifogtam egy Szürke fant.
-Csak szeretnéd! -vágtam vissza nevetve, és bementem a szobámba a DVD-kért.

Nagyon remélem, hogy tetszett. Ha igen, nyomj egy ☆-ot, vagy kommentelj! ;)
Sietek az új résszel!