VÉLETLEN DIREKT BARÁTSÁG | BEFEJEZETT

8. rész - Együtt töltött éjszaka

Halihóóó!!! Itt a kövi rész! Jó olvasást! ;)

Hanna szemszög

Teljesen megbolondultam?!! Idejövök, és nyíltan beismerem, hogy vele akarok aludni? Legalább egy hazugságot kitalálhattam volna. De tök mindegy ez az igazság. Vele akarok aludni. Órákon át forgolódtam, és nem tudtam aludni. Nem arról van szó, hogy megijedtem a filmről (mert tudom, hogy az hülyeség, és szellemek nincsenek), hanem arról, hogy Ross érintése hiányzott. Nem azért, mert szerelmes vagyok belé (mert biztos, hogy nem), hanem, hogy hiányzik. Nagyon. Alig látom, szóval, amikor néha vele vagyok, szükségem van a közelégére.

Ross mosolyogva kitárta előttem az ajtót, én meg igyekeztem nem vigyorogni, de nem sikerült elfojtanom, mert a szám szélén maradt egy kis mosoly. Gyorsan ki kellet találnom valami elfogadható magyarázatot, mert nem akartam totál hülyének tűnni.
-Ne haragudj, hogy csak így átjöttem, és a frászt hoztam rád, csak anya horkol.
-Horkol? -vonta fel a szemöldökét vigyorogva Ross.
A picsába! Tudja, hogy hazudok! Nem baj, majd elhiszi. Remélem.
-Igen. Nem hangosan, csak lassan, és nagyon idegesítően.

Ebben mondjuk nem hazudtam. Tényleg anyával aludtam, mert Lynch-éknek csak egy vendégszobájuk van, ezért kénytelen voltam anyával aludni. A horkolása nem zavart volna, mert hoztam magammal füldugót (fel voltam készülve rá), csak szörnyen hiányzott már Ross, és... Csak úgy jött az ötlet... Meg most írogattam Esztivel, aki konkrétan átzavart (igen, ő zavart, én meg engedtem neki).
-És ezért átjöttél? -zárta be az ajtót vigyorogva.
-Igen. -Próbáltam komoly maradni.
-És én nem horkolok?
-Remélem.
-Nem mintha nem örülnék annak, hogy itt vagy, de miért pont hozzám jöttél? -jött oda hozzám, és fölém magasodott.

Már megint ez a hülye érzés... Ugyanez az érzés fogott el ma, mikor "úgy" nézett rám, meg Németországban, mikor Eszter kizárt, meg mikor... Hagyjuk. Nem akarom ezt érezni, de olyan jó érzés. Nem! Lellei Hanna, ezt most azonnal fejezd be! Csak azért gondolod ezt, mert felnéztelenül, boxerben áll előtted! Elég legyen! Nem vagy szerelmes Ross Lynch-be, csak már kicseszett rég láttad, és most a túlfűtött titlányos gondolkodásod ezt akarja elhitetni veled!
-Mert te vagy a legjobb barátom, és... -hebegtem zavartan, de mikor Ross felnevetett, gyorsan magamra találtam.-De, ha zavarok, akkor bekopogok máshova. Bocs, hogy felvertelek.

Azzal sarkon fordultam, és kifelé indultam a szobából. Hogy lehettem ekkora IDIÓTA?!!!!
-Hanna várj! Maradj! -ragadta meg a karom Ross, és visszafordított magával szembe. -Csak húztam az agyad. -nevetett. -Hatalmas kő esett le a szívemről. -De ugye tudod, hogy nem hiszem el, hogy csak azért jöttél át, mert anyukád horkol.
-Na jó, menj a picsába. -löktem meg nevetve mellkasát.
-Na gyere! -vezetett az ágya felé.

Oké, most nézzetek hülyének, de féltem egy kicsit. Nem is az, hogy féltem, hanem inkább izgultam. Oké, bevallom, még nem aludtam pasival. Apa nem számít, meg a szomszéd kissrác sem, bár ő csak azért aludt ott, mert festették a szobáját, nem tudott a szüleivel aludni, mert ott a kisbaba állandóan felsírt éjszaka, a kapé sem játszott, szóval én felajánlottam, hogy aludjon nálunk, ő pedig velem aludt. Nem zavart, mert csak ötéves, de basszus, Ross mindjárt 19!!! De nem pánikolok. Nem én. Ross egy haver, aki nem akar semmit tőlem, és én sem tőle. Megígértük egymásnak.

Én befeküdtem bentre, Ross pedig szélre. Szembefordultunk egymással, és néztük egymást. Nem fogok hazudni, egyszerre volt tök jó, és kurva ciki is. Én meg köztudottan nem bírom a kínos csendet, szóval...
-Neked is ugyanolyan furcsa, vagy csak én vagyok ennyire gyökér? -törtem meg a csendet.

Tagadhatatlan, hogy magyar vagyok.
-Nekem is. -nevetett fel Ross. -Aludtál már pasival?

Olvas a gondolataimban.
-A szomszéd hatéves kisfiú számít? -kérdeztem vissza, mire csak felköhögött.