Hanna egy átlagos, hétköznapi lány. Egyik este, mikor a kedvenc bandájának, az R5-nak a koncertjére igyekszik, VÉLETLENÜL belefut a banda énekesébe, Ross Lynch-be. A fiú egyből besobja magát a lány szívébe, és ez kölcsönös, de persze csak barátilag...
-Jó reggelt! -mentem ki mosolyogva a konyhába, ahol anyám épp a kávéját szürcsölgette. -Neked is. -bólintott álmosan. -Hol voltál ilyen sokáig? -Öltöztem. -válaszoltam gyorsan, majd hozzátettem. -Meg Rosszal dumáltam. -Gondoltam. -mosolyodott el anya. -Nem akarod megismerni végre? -De. Nagyon szívesen. -Szuper! Mert meghívtak magukhoz karácsonyozni. Anya kiköpte a kávét, és hevesen köhögni kezdett. -Tessék?! -Ross, és a családja meghívott hozzájuk, hogy töltsük ott a karácsonyt. -ismételtem el nevetve. -Nem! -jelentette ki határozottan. -Kérleeeek! -tettem össze könyörögve a kezem. -Nem! Szó sem lehet róla! -Anya... -néztem rá gonoszul. -Nem szívesen vallom be, de... -Igen? -Emlékszel, a tavalyi nyárra, mikor Esztivel lementünk a Balcsira? -Mit csináltál? -nézett rám szúrós szemmel anya. -Tavaly nyáron lejött Ross és a bandája. -Tessék? -nézett rám elkerekedett szemekkel anya. -Lejöttek, ott aludtak, aztán elmentek. Ott voltak, buliztunk, jól éreztük magunkat. -meséltem, de csak az enyhe részeket. -Soha többet nem nyaralhatsz Eszterrel. -jelentette ki hitetlenkedve. Pedig a többiről még nem is tudott... -Ezt majd később megbeszéljük. -legyintettem. -De most meghívtak téged, meg engem magukhoz karácsonyozni, mert már nagyon szeretnének megismerni téged. Különösen Ross, és még én sem láttam az ő mamáját. Kérlek anya! Azt mondtad, szeretnéd megismerni, hogy kivel beszélgetek órákig telefonon, és ki miatt lettem 5-ös angolból. -vontam fel a szemöldököm mosolyogva. -Én nem mondtam ilyet. -De attól még szeretnéd tudni nem? Anya pár másodpercig csendben ült, én megadtam neki a kegyelemdöfést. -Náluk most 21 fok van és ők fizetik a repülőutat. -Rendben. Elmegyünk. -adta meg magát. -De te mondod el apádnak. -emelte fel figyelmeztetően az ujját. -Oké. Köszönöm. -borultam a nyakába.
Tíz nap múlva indult a gépünk. A 4 órával korábbival mentünk, hogy hamarabb odaérjünk, és, hogy meglepetést szerezzünk nekik... Vagyis Rossnak pontosabban. Rydelnek már írtam, hogy hamarabb érünk oda, de kértem, hogy ne szóljon Rossnak. Átszállással utaztunk. Először Londonba repülünk, ahol még egy órát kellett várni, ezért beültünk a mekibe. Farkas éhes voltam, mert a repcsin nem volt ehető kaja. -Ottani idő szerint reggel 7-re foguk odaérni. -közöltem anyával. -Akkor aludni fogok a repülőn. -motyogta. -Jól teszed. Úgy készülj, hogy Rossék biztos valami programot fognak szervezni, de ti nem biztos, hogy fogtok jönni. -Miért? -Mert Stormie valószínűleg majd veled fog közös programot csinálni. Vásárlás, főzés, stb... -Értem. -bólogatott. -Te meg a barátoddal leszel. -Igen. Vele, meg a tesóival. Már csak az hiányzott volna, hogy anya valami hülyeség kitaláljon rólam, meg Rossról. Bár, még szerencse, hogy nem kérdezett a Balatonról.
A második út rohad ússzú volt, de szerencsére majdnem az egészet végig aludtam altató segítségével. Mint mondtam, reggel 7 órakor szállt le a gép Los Angeles-i idő szerint. Az altató hatása már elmúlt, úgyhogy friss voltam.
A reptéren Riker várt ránk. Mikor megláttam, nevetve a nyakába borultam, ő meg olyan erősen szorított, hogy majdnem kiszorította belőlem a szuszt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
