The World turned with Me (Befejezett BTS fanfiction)

20. fejezet: EPILÓGUS ~ VÉGE ~ Forever together

*Megjegyzés a végén*

*Sophie szemszögéből*

A sorban álltam, vártam és néztem ki a fejemből. Utolsó voltam és legalább harminc ember, -vegyesen férfi és nő- állt előttem, így lerakva magam mellé a poggyászamimat elővettem a mobilomat, és azon kezdtem el ügyködni, pötyögni.

Eközben láttam, ahogyan megnyílt egy újabb ellenőrző kapu is, viszont nem tudtam átállni, mert beakartak állni mögém...egy komplett testépítő csapat. Gondoltam, inkább nem dulakodok át közöttük. Visszafordultam a sorba, és hirtelen a csuklóm köré záródott öt ujj, és egy erős rántás kíséretében , szinte kiestem a tömegből.

Egy izmos mellkasnak csapódtam, majd két izmos kar fonódott derekam, és hátam köré. Vállamon éreztem, ahogyan valami nedves találkozik bőrömmel.

Könnyek...

-Jimin!?

--Sajnálom Sophie! Egy aljadék voltam! Egy utolsó aljas féreg, amiért játszottam veled! Nem tudom elmondani, mennyire sajnálom, de szeretném jóvá tenni. Szeretném újrakezdeni azt, ami még el sem kezdődött.

Szeretlek Sophie! -a szemeimbe nézve mondta el mindezt, és a sós folyadék megállíthatatlanul folyt íriszeiből

Hatalmasakat dobbant a szívem, és úgy éreztem, nem soká nekem is könnyek fognak gyűlni szemeimbe, mindez csak azért nem történt meg, mert a kamerák állandó, folytonos kattogása, és villogása kizökkentett ebből az idillből.

Hirtelen két kezét az arcomra fektette, és fejét oldalra döntve hajolt ajkaimra. Elgondolkodtam, hogy viszonozzam-e neki...hiszen már annyiszor lettem átverve, annyiszor voltam áldozat.

De mégis a pozitív oldalon döntöttem, bejutást nyújtottam neki, hogy újra feltérképezhesse a már jól ismert helyet. És ekkor minden félelmem elillant. Tudtam, hogy nem fog itt hagyni, nem fog megalázni. Tudtam, hogy szeretni fog teljes szívéből.

Nyakába karoltam, és szinte már ő tartott, ugyanis kiment a lábamiból az erő, és mozdulni alig tudtam ettől a csodától. Nagyon régen éreztem már igazi szerelmet, igazi vonzalmat. Úgy érzem, hogy az itt eltöltött idő alatt, ezalatt a körülbelül egy hónap alatt, sikerült elérni a célomat, elfelejteni Shawnt, és az emlékeit.

Helyette kaptam egy olyan embert, egy olyan sorsot, amit soha nem fogok megbánni, és emiatt érzem, hogy sosem fogok elmenekülni innen, vagy otthonról, hogy elfelejtsek mindent.

Rövidesen elváltunk egymás ajkaitól, bár nekem nagyon nehezemre esett...féltem hogy bármikor elveszíthetem.

-Én is szeretlek, Jimin. Nagyon régóta szeretném már ezt elmondani neked...de nem volt bátorságom. -mosolyogtam kissé szomorkásan, kissé pedig elszégyellve magam...képes lettem volna itt hagyni, így...

-Egy cipőben jártunk...jártunk. -halkan felnevetett, és újabb csókba invitált, mely már nem tartott olyan sokáig, viszont annál érzékibb, szenvedélyesebb volt- Lehetne egy kérdésem?

Aprót bólintottam...féltem.

-Így is képes leszel elmenni? Itt hagyni?

Láttam, ahogyan csillog a szeme. Ő is félt...csak ő a választól.

Halványan elmosolyodtam, és ujjammal letöröltem a még arcán pihengető könnycseppeket. Lágyan megráztam a fejemet, jelezve,  hogy nem...nem leszek rá képes.

-Nem tenném ezt meg veled. És a srácokkal sem.

Egy hatalmasat sóhajtott, és újra átölelt, szorosan magához láncolt.