19. fejezet: My destiny with you in the future

440 36 0
                                    


*Sophie szemszögéből*

"Senki nem jött ki...a srácokra természetesen nem számítottam, de én bíztam Rinben, hogy ennyire nem vette magára a tegnapiakat. Miért kell mindennek rosszul elsülnie?

Miért fáj ennyire az, hogy itt kell, hogy hagyjalak Seoul!?

Magamba szívtam a levegőt, majd lassan eresztettem ki azt tüdőmből. Szememből egy-két könnycsepp is legördült.

Talán a csalódottságtól...

Talán a fájdalomtól...

Talán a megkönnyebbüléstől...

Nem igazán tudom. Annyi biztos, hogy most itt kell, hogy hagyjam ezt a csodahelyet, mely egy menekülési útvonalnak számított számomra, a nehéz időszakban.

Remélem egyszer visszatérhetek majd, és boldog lehetek itt, ténylegesen beindítva egy sikeres, jól futó karriert.

Gondolataim tömkelege közt mentem tovább a sorban, mígnem én következtem az ellenőrző kapunál. Gyors meghajlás után dobtam fel csomagjaimat a szalagra, mely átnézte bőröndöm tartalmát. Szerencsére semmi illegálisnak számító dolgot nem észlelt a masina, így már mentem is tovább, hiszen a bemondó értesített.

"Az európai járat tíz percen belül elindul! Sziveskedjenek kedves utasaink elhagyni az épületet, és a járműre felszállni! Köszönjük!"

Eleget téve a hangos, női hang kérésének, elindultam.

Húztam magam után poggyászaimat, melyek zörögtek, kattogtak mögöttem.

Már épp a fotocellás ajtó elé értem, amikor a nevemet hallottam meg a távolból...

Olyan ismerősen cseng ez a hang...

-Sophie! Ne menj ki azon az ajtón! Kérlek! Maradj itt! Ne haragudj!

Könnyeim utat törtek maguknak, és egy mély szusszantás kíséretében megráztam fejemet, és integetni kezdtem.

Innen nem tart vissza semmi.

Semmi sem...

Még utoljára eltátogtam egy mondatot, mielőtt kiléphettem volna az épületből:

-Sajnálom! Nagyon sajnálom, Rinnie!"

--

Zihálva, heves szívveréssel ültem fel az ágyamban.

Csak egy rossz álom. Ez nem fordulhat elő! Nem!

Telefonomért nyúltam, mely a szekrényen pihent. Feloldottam, és kissé idegesen, kissé pedig izgatottan konstatáltam, hogy hajnal öt óra. Ez azt jelenti, hogy két és fél órán belül indul a gépem.

Gyorsan kiugrottam az ágyamból, és a fürdőben rendbetettem az arcomat. Elkezdtem öltözködni, végül, mikor teljesen, indulásra készen álltam, egy papír cetlit vettem kezembe, és egy tollat.

Minden gondolatomat összeszedten, amit fontosnak találtam, és gondosan leírtam. Visszaolvasva a kis búcsúszöveget, elsírtam magam.

Szerettem ezt a hét hülyét...

Csak...az egyiket túlságosan is...a legtörpébbet, akit sohasem fogok elfelejteni.

Halkan nyitottam ki a szobámként szolgáló helyiség ajtaját, majd csuktam azt vissza. Utoljára körbenéztem, mindent elpakoltam-e, és csak utána mentem a konyhaasztalhoz.

Letettem a cetlit, és végig simítva a székeken, egyessével kicipelve bőröndjeimet pakoltam ki.

Hívtam egy taxit, és míg várakoztam, gondolkodtam.

The World turned with Me (Befejezett BTS fanfiction)Where stories live. Discover now