Hullócsillagok városa

6. Fejezet: Vérvörös magány

Alea szemszöge:

Kinyitottam a szemem. A parázs bűvösen izzott a kandallóban. Mindent halvány fény vett körül. A földön Den aludt. Red viszont a kandallónál ült és a parazsat piszkálta. Felültem, de ő hátra sem pillantott.

-Feküdj vissza. Hosszú még az éjszaka.

-Neked is pihenned kéne. -feleltem. Erre rám nézett.

Felkeltem az ágyból bár a fejem még mindig zsongott.

-Szeretném megkösz..

-Nekem ne hálálkodj. -mondta.

-De akkor is..

-Mondom, nem kell! -mordult rám.

-Miért haragszol rám? -kérdeztem értetlenül.

Nem válaszolt.

-Ha bármi rosszat tettem saj...

-Elég! Hallgass! Nem akarom ezt a két szót hallani a te szádból.

-Miért mentettél meg? -kérdeztem.

-Tessék!?

-Miért mentettél meg? -ismételtem meg a kérdést.

-Mert.. Brett megölt volna. És én gyűlölöm őt.

-Miért? Mit tett ellened?

-Az nem tartozik rád. Legyen annyi elég, hogy okom van rá és kész.

-Rendben. -mondtam, mert úgy láttam csak hergelem. Felálltam és odasétáltam mellé majd leültem. Ő nem túl kedvesen arrébb ült. Nem értettem, miért haragszik. Egy darabig gondolkoztam mit csináltam rosszul majd feladtam. Inkább a parazsat figyeltem, amire egy kis idő után Red még egy adag fát hajított és a parázs lángra lobbant. Oldalra sandítottam, és látva Red arcán a lángokat ismét mozgolódni kezdett bennem valami. Egy olyan érzés amit nem tudtam hova tenni.

Red szemszöge:

Ez a lány tényleg más volt. Nem lett dühös, nem változott meg. Nem vetett meg akkor sem, ha engem dühített a viselkedése. Túlságosan az ellentétem volt. Maga volt a nyugodtság, bár szomorú volt. Ekkor felismertem, hogy mindketten hasonlítunk valamiben. Messzire sodródtunk az otthonunktól és ez magányra ítélt bennünket. De ő nem törődött ezzel, csak próbált beilleszkedni. Én pedig tápláltam a magányom. Den-en kívül senkit sem engedtem magam közelébe. És őt sem akartam. De ő csak egyre közeledett hozzám. Nem mertem ránézni. De azt tudtam, hogy ő figyel és belém lát. Akkor is, ha még sok mindent nem ért. Mikor először megláttam, nem erre számítottam. Sok angyalt láttam, de hosszú idő óta nem láttam lányt. Ez kissé megrémített. De már mindegy volt. Az életemet kockáztattam, hogy megmentsem végül pedig ő mentett meg engem. Bár talán mindkettőnknek jobb lett volna, ha nem teszi meg.

Lassan felkelt a nap. Alea felkelt és az ablakhoz ment. Tekintete üresnek tűnt, majd kissé mintha rémület futott volna át az arcán, de aztán újból nyugodt lett.

-Mennem kell. -mondta majd felém fordult.

Alea szemszöge:

Red végre értetlenül rám nézett.

-Miért akarsz elmenni, pont most?

-Mert egy barátom odakint van. Meg kell találnom.

-Nem mehetsz el. -szögezte le.

-Miért nem? -kérdeztem tőle.

-Mert én azt mondtam! -ált fel és dühösen a szemembe nézett.

-Átfogalmazom. Elmegyek. -mondtam és megfordultam, majd a kilincsért nyúltam.

Red pillanatokon belül mellettem termett és becsapta az ajtót, amit én már félig kinyitottam. Erre Den, aki még aludt, felmordult és álmosan pislogott ránk.

-Ti mégis mit műveltek?

-El akar menni. -morgott rám nézve Red.

-El fogok menni. -szögeztem le és makacsul néztem vissza rá.

Kezdtem feszült lenni és tudtam ez rossz jel. A düh emberi tulajdonság volt. Az angyalok nagyon, de nagyon ritkán voltak dühösek és annak is megfelelő oknak kellett lennie. Mély levegőt vettem és lassan kifújtam.

-Akkor veled megyünk. -kelt fel Den.

-Hogy mondtad?! -kiáltott fel Red.

Én kihasználtam azt a pár pillanatot és már az ajtón kívül voltam. Gyorsan nőtték be a növények a házat, melyben Red már őrjöngött. Nem tudom, miért akartak annyira velem jönni, de nem akartam őket is veszélybe sodorni. Sőt azt sem tudtam Red miért nem akart elengedni. De mennem kellett.A bozótos megnyílt előttem. Gyorsan vitt a lábam az erdőn keresztül. Légy óvatos. - Az leszek. -gondoltam, de ahogy az erdő szélhez érkeztem, megdermedtem. A fogadó előttem állt, de rengetegen álltak az ajtó előtt. Feketében. És tudtam, hogy ez mit jelent.

Könnyek gyűltek a szemembe. Mégis látnom kellett mi van odabent. Futni akartam, de két erős kar elkapott és nem engedett tovább.

-Engedj el! -kiáltottam fel könnyeim között.

Na sziasztok itt az új rész remélem tetszett :D

Pusziiii mindenkinek!!!