Hullócsillagok városa

2. Fejezet: Farkasok között

  Mikor reggel lementem a földszintre alaposan körülnéztem. A hely nagyon régimódi volt. Kicsit kocsma hangulatát keltette a magas bárpulttal és az alacsony asztalokkal, székekkel. Az ablakokon farkasok mintái díszelegtek. Még túl korán volt ahhoz, hogy vendégek ücsörögjenek itt, szóval a konyhába mentem, ahol Charles már várt. Megköszörültem a torkom mire felém fordult.

-Áh! Jó reggelt Alea! -köszöntött majd rám mosolygott.

-Jó reggelt.. uram! -hirtelen nem is tudtam mit mondjak.

-Ugyan! Hagyjuk az uramozást te is szólíts csak Charles-nak.

-Rendben. Köszönöm Charles.

-Illedelmesebb vagy mint a legtöbb lány, akit ismerek.

-Hát így neveltek.

-Honnan jöttél?

-Hát én.. öhm...

-Igen?

-Nem mondhatom el.

-Értem. Csak vigyázz, a titkok ezen a helyen bajt szülnek.

-Vigyázni fogok. -mondtam és én is szélesen elmosolyodtam.

  Ekkor elfordult és elém tett egy tányér ételt. Meghökkent tekintetemet látva felkacagott.

-Ne aggódj. Levonom a béredből.

-Na de..

-Éhesen nem lehet dolgozni. Ez az én javamat is szolgálja.

  Hát nekifogtam és amilyen gyorsan csak tudtam befaltam a reggelimet. Majd a vendégeket kellett kiszolgáljam. Ami nagyon furcsa volt. Éreztem, hogy ki farkas és ki ember. De nem tudtam volna megmondani, hogy honnan. Ahhoz viszont, hogy ők könnyen felismerjenek nem lehettek emberi alakban, vagy nagyon jó szimata kellett legyen. Azért óvatos voltam. És néhányan nagyon is furcsán mértek végig.

  Majd ekkor belépett az ajtón ő. És egy egész csapat farkas követte emberi alakban. De nem csak egyszerűen farkasok voltak. Ezek öltek. Vérszag terjengett a levegőben és sokan fintorogtak a vendégek között is. Én épp a pultnál álltam. Ő pedig egyenesen felém jött. Haja hosszú volt és szőke. Kb velem egy idős lehetett emberi évekbe. Olyan flegma mosoly ült az arcán, borostyán színű szeme pedig szinte égette a lelkemet. Elém állt, én pedig kissé fel kellett nézzek rá.

-Szevasz babám! -mondta. -Én és a barátaim egy korsó sört kérnénk jó habosan.

-Máris hozom. -mondtam és behátráltam a konyhába.

  Amikor kijöttem az italokkal a fiúk füttyögni kezdtek. Ekkor a srác felém fordult.

-Kösz babám. -mondta és megfogta a felé nyújtott kezemet a sörrel együtt. -Mi lenne ha te is itt maradnál a köreinkben?

-Sajnálom, de nekem dolgoznom kell. -mondtam és megpróbáltam kihúzni a kezem a szorításából. De ő nem engedett.

-Pedig szeretném, ha itt maradnál és játszadoznánk egy kicsit. -mondta és még közelebb húzott magához.

-Kérlek, engedj el! -mondtam és tekergetni kezdtem a kezem, mire ő jobban rászorított a csuklómra és megcsavarta. Felszisszentem. A csuklóm borzasztóan égett. Most éreztem először fájdalmat. Könnyek szöktek a szemembe.

-Mi folyik itt? -termett ekkor mellettem Charles.

  Hála az égnek -gondoltam megkönnyebbülten.

-Alea, rád várnak a konyhában, kérlek, menj be! -mondta mire a fiú elengedett és egy gyilkos pillantást vetett Charlesra.

  Én amilyen gyorsan lehetett a konyhába mentem. Odakint valaki hirtelen csapkodni és üvöltözni kezdett. Kilestem az ajtón és láttam, hogy a fiú üvöltözik Charles-al valamint a többi srác is felállt. Majd sarkon fordultak és kimentek. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt amit eddig bent tartottam. Majd Charles bejött és egy hatalmas jégkockát vett ki a hűtőből. És felém nyújtotta.

-Szorítsd a csuklódra!

-Ki volt ez? -kérdeztem.

-A neve Brett. És farkas. Az egyik legádázabb a környéken. Jobb ha messzire elkerülöd.

-Miért védett meg?

-Mert emlékeztetsz valakire, akit már régen elvesztettem.

-Sajnálom.. és.. köszönöm...

-Nincs mit. -mosolyodott el.

Heló, heló!

Na itt volnék a 2. fejezettel, ha tetszik, kérlek, írj komit és votolj. Nagyon szívesen meghallgatnám a véleményeteket!

Minden jót!