Reggelinél a szokásos helyünkön ülve Kate arról mesélt, hogy az általános iskolájában milyen szörnyű tanárai voltak.
- És volt egy dagadt, kopasz bácsi, történelmet tanított, és mindig foghagyma szaga volt. Fúj, nagyon undorító volt!
- Nem lehet, hogy a szomszédja egy vámpír volt, és ellene védekezett a foghagymákkal? - találgattam, mire Kate csettintett egyet.
- Na, látod, erre még nem gondoltam!
A termet hirtelen nagy hangzavar töltötte be, és először nem is tudtam, hogy honnan jönnek a zajok. Többen a mennyezet felé lestek, így én is így tettem. Baglyok repkedtek a fejünk felett százával.
- Posta! - kiáltotta boldogan Kate, és izgatottan követte, ahogy a madárraj az asztal végéhez közeledik. Szinte mindenki kapott valami kis hírt a külvilágból, és mi is ebben reménykedtünk.
Mindkettőnk elé lepottyant egy-egy csomag. Kate egy levelet kapott, én pedig egy levelet és egy becsomagolt gömb-alakú bigyót.
Kinyitottam először a levelet, és izgatottan olvasni kezdtem.
Drága kisunokám!
Hogy telt az első napod a Roxfortban? Melyik házba osztottak be? Akármelyikbe is, remélem, hogy remekül érzed magad, és találni fogsz jó sok barátot! Bár külön megígérted, hogy egyből írsz, amint megérkeztél, de most nem tudok rád haragudni, hiszen még én is emlékszem az első napomra a Varázslóképzőben, és tudom, hogy milyen izgatott lehetsz most. De azért küldtem neked valamit, hogy máskor könnyebben emlékezz az ígéreteidre!
Vigyázz magadra, Angie, tanulj szorgosan, szerezz sok barátot, és élvezd ki az év minden egyes percét!
Ölellek és csókollak: Nagyi
U.i.: Üzenem a nagybátyádnak, hogy legszívesebben neki is küldtem volna egy Nefeledd gömböt, de ő már túl öreg hozzá!
Nevetve olvastam el újra az üzenetet, aztán kibontottam a csomagot.
- Nézd, Kate! Nefeledd gömb! - mutattam fel szerzeményem. A lány mosolyogva nézte, ahogy pirossá változik a folyadék a tenyeremben tartott üveggömbben.
- Sosem tudtam, hogy mi értelme van. De úgy látszik, elfelejtettél valamit!
- Szerintem csak arra emlékeztet, hogy írjak válaszlevelet a Nagyinak.
Szórakozottan dobálgatni kezdtem az ajándékom, és azon gondolkoztam, vajon legközelebb, ha pirosra vált az üveggömb, hogy fogok rájönni, hogy mit is felejtettem el. Kate-nek igaza lehet. Nem túl hasznos varázstárgy ez. Az egyik dobásom közben egy kéz nyúlt bele a levegőbe, és kapta el a Nefeledd gömbömet.
- Jó reggelt, Draco! - köszöntem a fiúnak, aki megforgatta a kezében a gömböt, és összehúzott szemöldökkel vizslatta. Ő láthatólag mindent észben tartott. - Visszakaphatom? Úgy látom, nincs szükséged rá, semmit nem felejtettél el!
- Persze. Nekem már úgy is hosszú múltam van az ilyen labdákkal... - mosolygott rám, és visszaszolgáltatta a golyót. - Hogy aludtál?
- Mesésen! De hogy érted, hogy múltad van velük?
- Óh, csak nem arra gondolsz, mikor az első repülésóránkon elvetted szerencsétlen Neville-től a Nefeledd gömbjét, amit amúgy ő is a nagyijától kapott, és Harryt felidegesítve elrepültél vele, amikor Madam Hooch tanárnő egyértelműen leszögezte, hogy tilos seprűre szállnunk az ő távollétében? - kérdezte Kate, aki úgy látszik, pontosan tudta, hogy Draco mire célzott. Valószínűleg csak azért részletezte így a storyt, hogy egyrészt cukkolja a fiút, másrészt pedig nekem elmesélje, és ezzel rossz színben tűntesse fel. - És persze Harry utánad ment, de nagy szerencsétlenségedre McGalagony meglátta, és nem elzárásra küldte, hanem bevette elkapónak a Griffendél kviddics csapatába, így ő lett a legfiatalabb elkapó már vagy egy évszázada. Szóval, mint szokásod, megint alulmaradtál vele szemben!
YOU ARE READING
Így neveld a Sárkányodat (Draco Malfoy Love Story)
Fanfiction"Draco bólintott, aztán felállt, és nagyot nyújtózkodva ásított egyet. Oké, senki ne mesélje be nekem, hogy ezt nem szánt szándékkal csinálta. Ah, próbáltam nem bámulni a szépen kidolgozott felsőtestét, de hát lányból vagyok, könyörgöm, még pedig ti...
