Hogy ha azt mondom, vegyes érzelmekkel fogadtam a hírt, nem hazudok nagyot. Volt bennem düh, elkeseredés és egy nagy adag szomorúság is. Lekaptam a fejemről a nyamvadt serleget, felpattantam a székről, és lecsaptam oda, ahol eddig ültem. McGalagyon ijedten összerezzent, én pedig pattogós léptekkel megindultam a legbaloldalt lévő asztal felé. Mikor elmentem a Griffendél asztala előtt, Ron odaszólt:
- Nem baj, Angie, majd máskor!
Odafordultam a fiú felé, és szomorú mosollyal bólintottam felé, habár nem volt sok értelme annak, amit mondott. Többször nem fognak beosztani. Erre ő is rájött, mert zavartan fordult vissza az asztala felé, és arcon csapta magát.
Mikor odaértem új házam asztalához, Draco félrelökte a mellette ülő fiút - szerencsétlen gyerek majdnem leesett a földre-, hogy helyet csináljon nekem. Először még én is azt hittem, hogy elfogadom az ülőhelyet, amit kínált, de aztán visszaemlékeztem, mit mondott az iskola kertjében, és felszegett fejjel továbbsétáltam, ügyet sem vetve az engem vizslató Dracora. Az asztal végéhez mentem, ahol még láttam egy-két szabad helyet. Egy koromfekete hajú lány mellett állapodtam meg az asztal legeslegvégénél, és lehuppanva köszöntem a közelben ülőknek.
- Sziasztok!
- Szia! Hogy vagy? - kérdezte kedvesen az említett lány egy széles mosollyal az arcán. Mivel a többiek rám sem hederítettek, így teljes figyelmemet neki szenteltem, és egy mosolyt erőltetve az arcomra bólintottam.
- Jól, köszönöm!
- Nem úgy tűnt, mikor ledobtad a szegény Teszlek süveget! - nevetett elragadóan, és váratlanul rám is átragadt a vidámsága. - Kate vagyok. Kate Dremora - mutatkozott be.
- Angelina - nyújtottam a kezem.
- Igen, tudom, Piton. Hallottam, hogy idén csatlakozni fog hozzánk a bűbájtan professzor unokahúga - mesélte Kate, és egy pillanatra sem hagyta abba a mosolygást.
- Kezdődjék a lakoma! - harsogta Dumbledora, és mint egy varázsszóra, mindenféle finomság jelent meg az asztalokon. Korgó gyomorral láttam hozzá az első kezem ügyébe kerülő húsnak, és csak akkor vettem észre, hogy mennyire éhes voltam.
- Tudom, hogy minden étel azt kiabálja, hogy „Egyél meg, egyél meg!", de ne kövesd el azt a hibát, amit én is elkövettem, mert nem jó, ha az első napot hányással fejezed be, higgy nekem! - tanácsolta Kate egy salátástálból szedve magának. Nyeltem egy nagyot, és ránéztem a tányéromra. Kissé talán túlzás volt hatféle húst és négy féle köretet kiszednem.
A főétkezés után, mikor már mindenki végzett, Dumbledore csettintett egyet, és minden terítéket felváltottak a desszertes tányérok, az asztalokon pedig csodálatosabbnál csodálatosabb édességek jelentek meg. Kate tanácsát követve elvettem egy és csak egy rózsaszín muffint, , és jóízűen hozzáláttam.
- Láttam, jóban lettél Harry Potterékkel - szólalt meg a lány egy csokitortát majszolva.
- Igen, még mielőtt ideértünk, váltottam velük pár szót.
- Milyenek? - kérdezte csillogó szemekkel Kate.
- Nagyon jófejek! Végig kedvesek voltak hozzám. Tényleg nagyon aranyosak.
- Én is szívesen barátkoznék velük, de nem túl nyitottak felém, elvégre mardekáros vagyok - húzta el a száját, majd eszébe jutott valami.
- Melyik házat nézted ki magadnak? Gondolom azért voltál olyan feldúlt, mikor a mienkbe osztottak be, mert nem ezt vártad - arcán és hangjában semmi nyoma nem volt gúnynak, így őszintén válaszolhattam:
YOU ARE READING
Így neveld a Sárkányodat (Draco Malfoy Love Story)
Fanfiction"Draco bólintott, aztán felállt, és nagyot nyújtózkodva ásított egyet. Oké, senki ne mesélje be nekem, hogy ezt nem szánt szándékkal csinálta. Ah, próbáltam nem bámulni a szépen kidolgozott felsőtestét, de hát lányból vagyok, könyörgöm, még pedig ti...
