Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az üveg szilánkos, méretes, illetve egyáltalán nem méretes darabokra oszlik az állandóan szétnyúló sárga-fekete-zöld-fekete-tarka falon. Szétnyúlik a zöld. Szétnyúlik a sárga. A sárga a feketébe nyúlik. Fekete, fekete és fekete, minden elfeketedik. A fal, a ház, én, az égen úszó bálna – nem, az szép. Méretes. Nagyobb, mint a szilánkok a fal mellett.
Nagyobbak, és jobbak, mint én, Kim Namjoon.
A szilánkok a fal mellett, de belém ivódnak.
Vérzem, fekete vér folyik testemből.
Vérzek...
Mellettem Taehyung és Yoongi csókolózik. Nem mintha zavarna. Mellém fekszik a dohányzó Park Jimin, másik oldalamra a csapat reménye, Jung Hoseok, aki egy másik alkoholos üveget ölelget. A nevetése lassú, szétnyúlik. Szétnyúlik a múltban, a jelenben, a jövőben, mindenhová.Seokjin rózsaszín, szinte szétesik a drog mámorától. Nem attól rózsaszín, mert ő amúgy is olyan. Nem-nem. Aztán Jungkook is sebtében előtűnik valahonnan, néhány percre közénk/közém/belém férkőzik, hosszú és rövid csókokat nyom a testem minden egyes pontjára. Nem sokkal később eltűnik, de előtte még elmondja, mennyire szétszakad a szétnyúló migrénektől. Szétnyúlik.
Mint a bálna az égen.
Jungkook szétnyúlik, menthetetlen, nem tudom megmenteni. Lassú kétségbeesésemben magamban forgatom a tőrt. Számít rám, számítanak rám. Nem tudom megtenni, de meg akarom menteni. Halhatatlanná akarom tenni őket, a világnak, nekem, mindenkinek.
Migrénes fejfájások gyötrik.
Azt mondja, le kell még adni a tökéletességhez öt/tíz/tizenöt/vagy harminc/vagy még több kilónyi bűnbe mártózott szart, magát, hogy ő legyen a leghibátlanabb. Azt mondja, hogy csak meg akar felelni.
Azt mondják, megfulladnak, megfulladnak ők is, mert a társadalom normáltalannak tekinti őket, mert ők negatív értelemben mások.
Azt mondta, veri az apja, ezért issza a bánatot sör, whiskey és vodka formájában.
A másik magányos. Azt hiszi, majd jobb lesz attól, ha belöveti magát.
Ezt hittem. Ezt hittem én is.
Ezért kúsznak bálnák az égen. Szétnyúlnak.
̶ Azt mondják – Yoongi szólal meg, a szája sarkában játékosan szomorú/szomorúan játékos mosoly húzódik. Taehyung kiröhögi, pedig nem mondott semmi vicceset. Kiröhögi, mert szerelmes. Irigylem őket, azt hiszem, egy kicsit irigylem a méltóságukat, az őrültségüket, hogy ők mások. –, a bálnáknak nagy szívük van.
̶ Igen-igen! Négyszáz kilót is nyomhat! – Taehyung őrült. Őrült a szerelemtől. Őrült, de nem tehet róla. Hiszen a szerelem egy társadalmilag elfogadott mentális zavar. Az ember nem értheti csak úgy, ha nincsen egy másik személy. Yoongi megcsókolja, Taehyung visszacsókolja. Itt merik csinálni.
