Gotham Sötét Oldala

Fekete kéz

Fekete kéz:
Végre megérkeztem a híres Gothambe, úgy gondoltam itt is rendet kell teremtenem, mint otthon Torontóba, de akkor néhány rendőr rám ugrott és megbilincseltek. Ezek szerint már ide is eljutott a hírem, végülis az igazság osztónak híresnek kell lennie.
Az Arkham nevezetű elmegyógy intézetbe zártak, kihalgatásoknak és kínzásoknak lettem kitéve, de mindez hiába, illúziómat kiterjesztve magamra elhitettem az elmémel, hogy a fájdalom nem létezik. Miután nem sikerült semmit kiszedniük belőlem, így abba hagyták s egy cellába vágtak. Majd eljött a kaja idő s mivel sikerült későbben oda érnem a sor már hatalmas volt. Hipnotizálásomnak köszönhetően könnyen előre kerültem és megkaptam a saját moslék adagomat. Az asztalokhoz igyekeztem és le is ültem egy asztalhoz, ahol egy zöldhajú fószer és egy köpcös kopasz beszélgettek.
- Uraim, finom az étel? - Kérdeztem meghitt vigyorral az arcomon.
A köpcös pali güledt szemekkel nézte a jobb kezem.
- Veled mi történt? - Kérdezte, s a másikra nézett. Kezemet arca elé szegeztem.
- Ez csak egy kis baleset, de te nem leszúrni akartad magad azzal a kanállal?
A férfi a kanalát megfordítva a torkába csapta. Élettelen teste az asztalnak borult a rendőrök befutottak.
- Ő tette! - Mutattam a zöld hajú fazonra és közbe kezemmel feléjük kalimpáltam hipnotizálva őket.
A zöld hajú látszólag nem idegeskedett csupán csak nevetett és azt hajkurászta, hogy terv elkezdődött. Az őrök bilincsre akartak venni, de könnyen rávettem őket, hogy a bilincset felejtsék el, így vezettek végig egészen a cellámig. Egész nap bent rohadtam a négy fal között. Csak egy kis WC, egy csap egy ocska tükörrel és egy rozoga vas ágy, csak ennyi díszlet volt a kopár szürke falakhoz és a rácsos ököl nagyságú ablakhoz társítva. Hol az ágyon feküdtem, hol a tükörképemet néztem, de minden esetben a fejemet törtem. Mégis ki lehet a zöld hajú férfi, a félvágott szájakkal? Mégis miért fehér a bőre? Befestette, vagy alapból olyan? Ilyen s még ehhez hasonló számtalan kérdés merült fel bennem. Merengeni kezdtem, hogyan is beszélgethetnék vele, illetve, hogy mennyire fog nagy szerepet játszani a szökésembe. Három unalmas, falkaparós nap után rájöttem a megoldásra és ebben hatalmas szerepe volt a zöld hajúnak. A következő ebédnél pontosan egy asztallal ülök arrébb és ráveszem, hogy neki menyjen az egyik kéknek és addig én kihasználjam az illuzió keltésemet a termebe. El is jött az idő minden úgy volt, ahogyan terveztem egy asztalnyira ült tőlem, de hiába próbáltam nem sikerült a hipnotizálás. Felállt és mellém ült.
- Érdekes képességed van. Ó, hogy engem tudsz - e mani pulálni? - Kérdezte, majd megnyalta a száját. - Nem, nem, egyáltalán nem. - Furcsán mondta, de mégis volt benne valami, ami megfogott, valami amely rá ébresztett arra, hogy ő bizony segíteni fog nekem, akkor még nem tudtam, hogy egy láng elme és mindezzel csak én segítek neki.
- Shane, de hívj Feketekéznek.
- Üdv fekete kéz, én Joker vagyok. Tudod mi van most kint?
- Most érkeztem nem rég Gothambe így nem igazán.
- Batman meghalt, s ha nincs macska, akkor cincognak az egerek. - Örült kacajba kezdett s dúdolászott magának. Az egyik rendőr felé intett.
- Elmondom most mi lesz. Az a rendőr ide fog jönni. Azt mondom neki végeztem és elvisz a cellámhoz, de előtte, ahogyan kiléptünk az ebédlőből te is hívsz egy ört és oda hozatod magad szerény hajlékomhoz. - Éppen, hogy befejezte a rendőr már ott is állt.
- Mit akarsz bohóc?
- Én?  Ah csak annyit, hogy végeztem, mennék a cellámba. - Nem is kellett több a rendőrnek.
Felálította Jokert, majd bilincset csapott a kezére és úgy vitte a kijárat felé, ahogyan kiléptek az ebédlőből én is felálltam és oda sétáltam a rendőrökhöz. A bökkenő csak ott jött, hogy Jokerék után futott egy másik rendőr és engem is kettő kisért. Nem akadályozott engem abban, hogy Joker cellájához vigyenek.
- Még most sincs semmi gond, ez csupán egy kis nehezítés az első szinthez. - Vigyorgott a bohóc.
Kezemet halántékomra nyomtam és illuziót vetítettem a körülöttem állókra. Észre vettem, hogy ez már Jokert is befolyásolja. Vállára raktam a kezemet és rögtön magához tért.
- Feledtébb érdekes, nagy dolgokra vagy hivatott. Most intézzük el őket.
Bolintottam és két zsarura tettem a kezemet, aztán jobb kezemmel arcuk előtt kalimpáltam.
- Ti most átakarjárok adni a ruhájitokat minden irattal együtt? - Kérdően pillantottam rájuk, majd bólogattak és neki vetkőztek. Cuccaikat ádaták majd elkezdtünl átöltözni.
- Forduljatok el, szégyenlős vagyok! - Jelentette ki Joker Magy vidáman hahotázott. A rendőrök még mindig a hipnotizálás hatása alatt voltak így egyből tették, amit mondott én Kérdően néztem rá, de végül beadtam a derekam és megfordultam. Közben sikerült átöltöznünk és a rendőrök átvették a mi ruháinkat.
- Most pedig te, illetve te vedd el az ő, meg az ő pisztolyát és te lődd fejbe őt, te meg őt. Hol az egyik rendőrre hol a másikra mutatva kalimpált Joker. Se szó, se beszéd tették a dolgukat, addig mi leléptünk. A kijárathoz igyekeztünk, de egy ellenörző őr strázsált ott.
- Szép napot, mentem volna ki, amikor a férfi utánunk szólt.
- Magukat még nem láttam, talán újak? Kérem az adatokat.
Átnyujtottuk neki, majd végig mért mindkettőnket. Gyorsan megemeltem a jobb kezem.
- Ugyan uram, nem akart haza engedni minket? Reggel hajnali négy óta itt szívunk. - Hazudtam neki, de ő csak lehajtotta a fejét aztán egyenes szemekkel meredt rám.
- Jólvan újoncok, legközelebb maradjanak túl órázni, de addig is jó pihenést.
- Köszönjük, akkor legközelebb.
Kisétáltunk, majd Jokerre néztem.
- Most hogyan tovább?