- Abszol út! - suttogtam elragadottan, és lassan körbenéztem. A boltok, a hangok és az illatok, mind ismerősek voltak még kislány koromból. De most először voltam itt Anya nélkül. Mély levegőt vettem, és próbáltam minden apró részletet bevésni az emlékezetembe, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy erre a macskaköves útra léphetek.
- Elboldogulsz egyedül? - kérdezte Perselus, mikor sikerült utolérnie, és kérdőn rám emelte fekete szemeit.
- Abszolút! - sütöttem el egy gyenge poént, mire horkantott egyet. Már megszoktam, hogy mikor emberek között vagyunk, sosem mosolyog vagy nevet, de most ez sem tudta elvenni a jókedvem. Fölágaskodtam és arcon csókoltam, és már indultam is Madam Malkin Talárszabászatába.
Perselus még utánam szólt, hogy egy óra múlva találkozzunk a kedvenc fagyizómban, meghív egy gombócra. Nevetve konstatáltam, hogy bár nem volt ezzel a puszival semmi hátsó szándékom, mégis elértem valamit.
Madam Malkin kedvesen fogadott, egyből rá is állított egy sámlira, szorgosan lemért, majd meg is kaptam a vadonatúj gyönyörű talárom. Utamat a Czikornyai és Patzában folytattam, hogy beszerezzem a szükséges könyveket.
- Jó napot! - léptem be a kicsiny boltba, és beleszippantottam a levegőbe: könyv és tinta illata töltötte be a helyiséget. Az egyik kedvencem.
A bolt kihalt volt, leszámítva a mahagóni pult előtt ácsorgó fiút. Az eladóra várhatott, mert megállás nélkül a hosszú asztal mögötti szobát leste kezében egy nagy adag könyvvel. Ijedten fordult meg, mikor megszólaltam.
- Hello! - köszöntem mosolyogva, és odasétáltam hozzá.
Fekete hajú, szemüveges srác volt, velem egymagas. Ugyanannyi idős lehetett, mint én.
- Szia! - köszönt ő is mosolyogva. Mikor jobban szemügyre vettem, feltűnt valami a fiú homlokán.
- Csak nem... - akadt el a szavam, majd szinte fanatikusan folytattam. - Harry Potterhez van szerencsém?
- Én lennék az. És téged hogy hívnak? - kérdezte barátságosan, és kezet nyújtott. Megráztam a jobbját, miközben bemutatkoztam:
- Angelina Pitonnak.
- Piton? - vonta fel a szemöldökét, és döbbenten nézett végig rajtam. Tudtam, hogy ismeri Perselust, és abban is biztos voltam, hogy nem a legjobb véleménnyel van róla. És hogy őszinte legyek, ezért nem tudtam okolni.
- A nagybátyám már sokat mesélt rólad - nyomtam meg a nagybátyám szót, nehogy azt higgye, hogy a professzor lánya vagyok. Nem mintha szégyelltem volna Persit, de nem akartam, hogy Harry miatta ítéljen el.
- Ó, akkor gondolom csak rosszat - húzta Harry félmosolyra a száját, mire elnevettem magam. Hát igen, a fagyos külsejű bácsikámért nem sokan rajongtak.
- Nem, dehogyis - ráztam a fejem, pedig mindketten tudtuk, hogy hazudtam. Kisebb harcot folytattam le magammal, mire kinyögtem a kérdést, ami már régóta foglalkoztatott. - Tényleg párszaszájú vagy?
- Igen - bólintott szerényen.
- Wow, nem semmi... - néztem rá lenyűgözve. Az újságok címlapján szerepelt hetekig, mikor valaki kiszivárogtatta róla ezt az aprócska részletet. Mindenki Tudjukkivel hozta rokonságba, mikor ennek semmi valóságalapja nem volt. Én legalábbis személy szerint nem tudtam volna elképzelni erről a fiúról, hogy egy ilyen gonosz ember rokona legyen. De annyiban biztos voltam, hogy a különleges képesség gazdája maga is különleges dolgokra lehet képes.
YOU ARE READING
Így neveld a Sárkányodat (Draco Malfoy Love Story)
Fanfiction"Draco bólintott, aztán felállt, és nagyot nyújtózkodva ásított egyet. Oké, senki ne mesélje be nekem, hogy ezt nem szánt szándékkal csinálta. Ah, próbáltam nem bámulni a szépen kidolgozott felsőtestét, de hát lányból vagyok, könyörgöm, még pedig ti...
