Vártalak...(Mert más vagyok...➡folytatása⬅)

10.rész

◾◻Jesse◻◾

Szeretlek. Ez az egy szó, egyetlen egy szó képes volt egy másodperc töredéke alatt teljesen fenekestül felforgatni az életem. Erre a pillanatra vártam minden percben, amit együtt töltöttem vele; erről a szituációról ábrándoztam lefekvések előtt. A szívem őrült tempót diktálva verdesett a mellkasomban, egészen úgy, mintha ki akart volna szakadni a bordáim alól. A szám teljesen kiszáradt, a torkomban hatalmas gombóc nőtt és semmi másra nem tudtam koncentrálni, csak Jason igézően fekete szemeire, amik egyfolytában az arcom vonalait fürkészték szüntelenül. Képtelen voltam valami értelmes mondatot kituszkolni az ajkaim közül, így csak hebegtem össze-vissza. Tenyereimet Jason arcocskáira vezetve, lehunyt szemekkel az ajkaira hajoltam, hogy szavak helyett a tetteim mondják el neki, hogy mennyire boldoggá tett az imént. Próbáltam minden érzést belesűríteni a csókba, hogy átérezze mindazt, amit én éreztem.

- Mondd ki még egyszer! - döntöttem homlokom az övének, miközben lehunyt szemekkel, arcomra fagyott mosollyal cirógatni kezdtem puha bőrét. Hallottam ahogyan élesebben szívta be orrán a levegőt, aztán ujjaival a csípőmbe vájva előre hajolt, hogy ajkait a homlokomra tudja nyomni - Mondd ki, kérlek! Hallani akarom...- szorítottam erősebben magamhoz, hogy egy csepnyi távolság se legyen közöttünk. Azt a levegőt akartam a tüdőmbe lélegezni, amit ő már felhasznált azelőtt, csakhogy legyen valami bennem belőle.

- Szeretlek...- mormogta, közel hajolva a fülemhez. Ajkai a fülcimpámat súrolták, libabőrbe vonva mind a két karom. Éreztem, ahogyan a szívverése a kétszeresére gyorsul, melegséget költöztetve a hasam aljába. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a boldogsággal, ami szétterjedt az egész testemben, ezért arcomat az előttem ülő fiú nyakhajlatába temettem, hogy ne nézzen idiótának, amiért egyfolytában csak vigyorogtam. Bódító illata teljesen elkábított, mocskos gondolatokat kreálva az agyamban. Kezeimet a tarkójától sötét tincseibe vezettem, míg csípőmmel előrébb ficeregve döntöttem mellkasom az övének. Nagy kezei a testem köré fonódtak, mire szaporábban kezdtem el venni a levegőt, és az ajkamba harapva fúrtam arcom erősebben a bőrébe.

- Komolyan gondolod? - húzódtam el annyira tőle, hogy zöld szemeimet fekete íriszeibe tudjam fúrni. Annyira hihetetlennek tűnt az egész, hogy szükségem volt a megerősítésre, csak azért, hogy elhiggyem azt, hogy tényleg szeret. Idegesen kezdtem el tördelgetni a kezeimet, miközben a fejemet lehajtva vártam a válaszra. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el, mielőtt Jason két ujját az állam alá csúsztatva felemelte a fejem, azért, hogy vékony ajkait az enyémekre tudja tapasztani. A csók rövid volt és édes, pont olyan érzést ébresztve a szívembe, amilyent mindig, minden percben érezni akartam.

- Azt hiszem, sohasem voltam még ennyire biztos semmiben...- bólintott határozottan, míg hosszú, hideg ujjaival simogatni kezdte felforrósodott arcomat. Minden érintese csak növelte a bennem dúló, lángoló tüzet, felpezsdítve vele minden porcikám. Leeresztett pilláim alól újra-meg újra végig kémleltem az arca minden egyes picike szegletét, csak azért, hogy ismét rájöjjek arra, ő az egyetlen, akire szükségem van.
Apró, boldog mosollyal az arcomon előre hajolva próbáltam minnél közelebb húzni magamhoz a tarkójánál fogva, amin a kezeim pihentek, csakhogy apró puszikkal behinthessem az arca minden pontját. A tudtára akartam adni, hogy mindennél jobban akarom őt, és reménykedtem benne, hogy ő is ugyanígy érez. A lehető legközelebb szerettem volna érezni magamhoz. Elakartam merülni az érzések kavalkádjában, hogy ő meg bennem tudjon elmerülni, és aztán soha többé ne akarjon senki mást - Jesse? - markolt bele erősen Jason a pólom anyagába, miközben én már a nyakát ostromoltam nedves csókjaimmal - Kipróbáljuk Dave ajándékait? - mormogta mély, elfulló hangon, mire kuncogva egyenesedtem ki az ölében, hogy pár bólintással kinyilváníthassam a véleményem. Csillogó szemekkel ölelt szorosan magához, aztán pici csókot nyomva a homlokomra végig döntött az ágyon, egy percig sem szakítva meg velem a szemkontaktust - Vigyázni fogok rád...

◽◼Jason◼◽

A Nap első sugarai már felbukkantak a horizont mögött, halvány narancssárga színt csalva a sötétkék égre, amin már csak pár kisebb csillag ragyogott itt-ott, elszortan. A szél hideg volt, és a kora hajnalnak köszönhetően muszáj volt magunkra teríteni egy plédet, hogy ne dideregjünk és nyugodtan élvezni tudjuk az elénk táruló, gyönyörű látványt. Az ideiglenes szobánkból nyíló, erkélyen lévő puha kis kanapén feküdtünk. Jesse feje a mellkasomon pihent, míg karjaival a derekamat ölelte körül. Néha ásítozott párat, és nagyokat pislogva próbált ébren maradni, de nem csodálkoztam volna, ha nem megy neki, hiszen az éjszaka folyamán többször is egymásnak estünk. A lehető legóvatosabban és érzékien próbáltam a gyönyör kapujába lökni, hogy egy picit se fájjon neki, mert ő legjobbat érdemelte mindenből. Hihetetlen érzés volt elmerülni benne, és csillogó, zöld szemeit vizslatni, míg ő vöröslő arcocskákkal harapdálta alsóajkát vagy erősen markolászta maga mellett a teljesen össze-vissza gyűrt lepedőt. Mély, rekedtes nyögései mindvégig az őrületbe kergettek, mert istenemre mondom, hogy az volt a valaha legizgatóbb dolog, amit életemben hallottam. Még most is a történtek hatása alatt voltam, és biztosra véltem, hogy örökké emlékezni fogok rá.

- Ébren vagy még? - cirógattam meg hüvelykujjammal az arcocskája bal felét, mire csak nyöszörgött egyet és erősebben fúrta arcát a mellkasom csupasz bőrébe. Kuncogva hajtottam le a fejem, hogy szőke tincsei közé nyomjak egy lágy csókot, miközben a selymes anyagú pléddel jobban betakargattam napbarnított bőrét - Bemehetünk aludni...

- Inkább énekelj valamit nekem! - szorította erősebben körém a karjait, míg én hevesen kezdtem el rázni a fejem tíltakozás képpen. Nem volt rossz hangom, viszont semmi különleges nem volt benne és ráadásul még csak énekelni sem szerettem - Na...Jason...- emelte rám hatalmas szemeit, amik fáradtan csillogtak a Nap sugarai halvány  fényében. Megadóan sóhajtottam egyet, mert képtelenség volt harcolni az ellen, amit szeretett volna. A kiskutyapofis arcával, sunyi módon mindig elérte a célját.
Halkan dúdolgatni kezdtem egy lágy dallamot, miközben ujjaimmal a karját és selymes tincseit cirógattam. Felelevenítve a gyermekkorom lekedvesebb altatódalát, énekelni kezdtem, figyelve arra, hogy minden hang a megfelelő csengést üsse meg. Jesse egy idő után egyenletesen kezdett el szuszogni, és a karjai szorítása is teljesen ellazult, amiből rögtön tudtam, hogy elaludt. Mosolyogva vártam párpercet, mielőtt a karjaimba véve a szobába cipeltem, és óvatosan a hatalmas ágy puha matracára fektettem. Befészkelve magam mellé magunkra húztam a meleg, fekete huzatba bújtatott takarót, aztán bal tenyeremet a tarkójára vezetve nyomtam egy álmodjszépeketcsókot a homlokára, majd szorosan magamhoz ölelve lehunytam a szemeimet, hogy én is elaludjak.