Vártalak...(Mert más vagyok...➡folytatása⬅)

8.rész

- Segítsek? - indultam meg Jesse felé, aki a fürdőszoba csukott ajtajánál álldogálva nézte végig, ahogyan levetettem a felsőmet. Vöröslő arcocskáit kezeibe temetve rázta meg a fejét, mire én nevetve karoltam át a derekát magamhoz húzva. Nyekegve húzta el kezeit a feje elől, majd karjait kinyújtva a vállaim felett ölelt át, miközben én a szája sarkára nyomtam egy apró puszit. Mosolyogva temette arcát a nyakhajlatomba, míg én ujjaim közé csippentve a polója szegélyét egyre feljebb húztam az anyagot, aztán eltolva egy picit magamtól áthúztam a feje felett, hogy a fekete felső a szürke járólapokra essen le mellettünk.

- Innentől már magamtól is meg tudom oldani - fordított nekem hátat Jesse, mire én csak nevetve gomboltam ki a farmeromat, aztán sietősen kibújtam belőle, majd ugyanígy tettem az alsómmal is. Elfordulva a még vetköző barátomtól, bele ültem a kád habbal teli, kellemesen meleg vizébe, ami egészen a mellkasomig ért - Becsukod a szemed, ameddig én is beszállok? - kérdezte, mire én kuncogva tettem azt, amit mondott. Cuppogó hangokat hallatva sétált a kádhoz, aztán már csak a víz hullámzását és Jesse mellkasomnak dőlő testét éreztem. Karjaimat kinyújtva egyik kezemmel átfogtam a derekát, míg a másikkal tenyere után kapva összekulcsoltam az ujjainkat. Lehunyt szemekkel döntötte fejét a vállamra, szőke tincsei az arcom bal felét csikizték minden lélegzet vételénél, mosolyt csalogatva ezzel az ajkaimra - Azt hiszem ezt meg tudnám szokni - motyogta, miközben hüvelykujjával a tenyerem tetejére rajzolgatott apró köröket. Vigyorogva nyomtam csókot a halántékára és erősebben öleltem magamhoz, mire ő csak kuncogva fordította fejét jobbra, hogy ajkaival végig puszilja az arcélemet. Összeszorított fogakkal hagytam, aztán eltolva magamtól megfordítottam, hogy a combjaimra ülve, lábaival átfonja a derekam. Kezeimet az arcára vezetve húztam közelebb magamhoz, hogy ajkaimat az övére tapasztva megcsókolhassam. Jesse hosszú ujjaival végig simított a hasfalamon, kicsalogatva az ajkaim közül egy mély, férfias morgást. Kuncogva nyomott egy puszit az orromra, aztán ajkait a fülem mögötti bőrömre szorítva haladt egyre lejjebb, nedves csókokkal beborítva a nyakamat. Kezeimmel erősen markolászva csipőjét fojtottam vissza magamba egy hangos nyögést, amikor az igézően zöld szemű fiú a nyakamra tapadva szívni kezdte az érzékeny bőrt. Élesen szívtam be orromon a levegőt, míg Jesse tovább nyaldosta és csókolgatta az agyon ostromolt bőrfelületet, megszaporázva az amúgyis egekbeszökő pulzus számomat. Nagyot nyekkenve vetettem hátra a fejemet, mikor az ölemben ülő fiú fogai közé szorította a nyakam azon részét, amin egészen addig munkálkodott, majd mosolyogva nyomott rá egy kisebb puszit, megmelengetve a félig begyógyult, hegekkel teli szívemet.

- Te vagy a legédesebb polip, aki valaha is rácuppant a nyakamra - döntöttem nevetve homlokomat az övének, miközben lefogtam a mellkasomat csapkodó kezét. Orromat az övének dörgölve döntöttem hátra, hogy hátát a kád fehér falának vetve fejemet a mellkasára tudjam tenni. Ujjaimmal végig cirógattam a bordái vonalát, mire a szíve vad dübörgésbe kezdett a mellkasában, kaján vigyort csalogatva az ajkaimra - Ha így folytatod, ki fog szakadni a pici szívecskéd a helyéről! - kuncogtam bele a vízcseppektől csillogó bőrébe, miközben próbáltam úgy elhelyezkedni, hogy álló erekciója ne nyomja a hasamat, és a sajátom se érjen a combjához, hiszen ígyis elég nehéz volt kontrolálni magamat mellette. Ujjaival a hátamat simogatta, míg rikítóan zöld íriszevel vizslatta az arcom hosszú szempillái alól. Az arcocskái vörösek voltak, az ajkai duzzadtak a nemrég elcsattant csóktól, minek gondolatától még most is bizsergett a hasamalja.
A víz egyre hidegebb lett, arra késztetve minket, hogy lassan kiszálljunk a kádból, de nem akartam elengedni Jesse-t, még úgy öleltem magamhoz, ahogyan csak tudtam.

~♡~

- Mi az a 3 pozitív dolog, amit a legjobban szeretsz a párodban? Miért? - olvastam fel az ötödik kérdést a telefonom képernyőjéről, amit egy olyasféle tesztben találtam kisebb keresgélés után. Jesse úgy gondolta, hogy horror film nézés helyett inkább kérdezgethetnénk egymástól, amibe egyből belementem - Kezdjem? - pillantottam rá, mire ő csak egy aprót bólintott. Nagyot nyelve szedtem össze a gondolataimat, aztán tekintetemet az övébe fúrva belekezdtem - Szeretem benned, hogy kitartó vagy, hiszen bármilyen célt kitűzől magad elé, addig kűzdesz, amíg el nem éred - mosolyodtam el halványan, pírba szökő arcocskáit látva - Imádom, hogy iszonyatosan okos vagy, még sem hencegsz vagy vágsz fel vele, ami számomra piszkosul szexi - kulcsoltam össze ujjainkat, amiket aztán hagytam ott a törökülésbe rakott lábain - És talán, amit a legjobban szeretek benned, azaz, hogy történjék bármi, te mindig kitartasz azok mellett, akik fontosak számodra - lehunyt szemekkel nyomtam csókot a homlokára, mire ő megborzongva fonta erősebben ujjait az enyémek köré. Kiegyenesedve túrtam sötét tincseim közé, arra várva, hogy ő is belekezdjen, hiszen fogalmam se volt, hogy mit szerethetett bennem. Sosem fordult meg a fejemben, hogy én elég jó lennék neki, mert tisztában voltam vele, hogy sokkal jobbat érdemelne nálam.

- Azt hiszem nekem ez nehezebb kérdés lesz, mint neked - nevetett fel zavartan, aztán szabad kezével a takarója húzatját kezdte el piszkálgatni, ami alattunk terült szét a nagy ágyon teljesen összegyűrődve - Szeretem, hogy anélkül jelenik meg minden érzés az arcodon és tükröződik vissza a szemeidben, hogy tudnál róla; mert így legalább mindig pontosan tisztában lehetek azzal, hogy akkor, éppen milyen érzések kavarognak a lelkedben - motyogta, miközben mosoly árnyéka jelent meg a szája szélében - Szeretem benned azt is, hogy nem erőltetsz rám semmit és, hogy figyelsz rám...Igazából most az összes létező dolgot felsorolhatnám, amit szeretek benned, de valószínűleg addigra felkelne a Nap, úgyhogy nem kezdek bele - nevetett fel édesen, mire a hasamban lévő pillangókhoz hasonlító kis izék repkedni kezdtek a hasamban - Amit a legjobban szeretek benned Jason, azaz, hogy megpróbálsz szeretni...mert hidd el, én tényleg nagyon szeretlek! - fúrta csillogó, zöld szemeit az én szinte fekete szemeimbe, mire a torkomban nőtt egy hatalmas gombóc, megakadályozva azt, hogy bármit is ki tudjak ejteni az ajkaimon. A bordáim alatt a szívem őrült verdesésbe kezdett, bizsergető érzést sugározva az egész testembe, de bármilyen mámorító és csodálatos volt az a pillanat, képtelen voltam kimondani azt a bizonyos szót, amit csak hónapokkal ezelőtt ejtettem ki az ajkaimon utoljára. Nagyot nyelve térdeltem fel az ágy puha matracán lehunyt szemekkel, hogy karjaimmal magamhoz húzva Jesse testét, fejemet a nyakhajlatába tudjam fúrni, elbújva a bűntudat és bennem kavargó ezernyi más érzés elől, amik forró könnycseppeket csaltak a szemeimbe. Nem akartam becsapni azt a fiút, aki messze a legjobb dolog volt a nyomorult életemben, aki mellett újra képes voltam nevetni, és aki össze tudta tapasztani a szívem milliónyi kis apróra törött darabkáit.

- Alszunk? - motyogta, miközben én nagyokat szippantottam a tusfürdő illatú bőréből, hogy egy picit össze tudjam szedni magam. Jesse-t eltolva magamtól bólintottam egyet, aztán kiráncigálva alólunk a takarót, ő elterült az ágyon. Végig vizslatva az arca vonalait szomorú mosolyra húztam az ajkaimat, miközben hüvelykujjammal megcirógattam puha arcocskáját. Vastag ajkait lebiggyesztette, miközben az oldalára fordulva zárkózott el magában, előlem. Piszkosul fájt így látni, legszívesebben fejbe vertem volna magam, de helyette csak megráztam a fejem, tudva, hogy elcsesztem a dolgot. Jobb karomat kinyújtva leoltottam az ágya melletti polcon lévő kislámpát, majd befészkelve magam Jesse mögé, óvatosan közelítve felé átöleltem a derekát, aztán apró csókot lehelve ajkaimmal a tarkójára, lehunytam a szemeimet. Néhány perc után hideg ujjakat éreztem az enyémek köré fonódni, mire mosolyogva szorítottam erősebben magamhoz a barátom testét, kiszakítva belőle egy apró, megadó sóhajt - Jó éjt, Jason! - mormogta, míg én simogatni kezdtem hüvelykujjammal a kézfejét, hiszen tudtam, hogy úgy könnyebben elalszik.

- Neked is jó éjt, Jesse!