Vapor ×befejezett×

Harmadik

-Zavarok? -kérdezte halkan.

-Nem, gyere be! -rántottam be az ajtón. Megborzongott. A haja megfagyott és csak állt a nappali közepén.

-Visszahoztam a biciklid. -mondta, hangja rekedt volt és fáradt.

-Köszi... De, Michael, gyalog jöttél? -bólintott.- Tiszta hó vagy... -söpörtem le a vállait.- Szerzek neked ruhát... -rohantam be Peti szobájába.

-Oké... -didergett.

-Itt van egy póló, egy nadrág. Vedd őket fel. Addig adok egy zoknit is. -dobtam felé a ruhákat és térdeltem le a fiókhoz, ami a nappaliban volt, mert máshol nem volt helye. Michael nem zavartatta magát, levetkőzött, aztán felvette Peti ruháit.- Pont egy a méretetek! -mosolyogtam elégedetten. Gyorsan felvette a zoknit, aztán leült a kanapéra.

-Maradhatok, egy kicsit, ameddig újra érzem majd a lábaim? -kérdezte.

-Persze! Főzök neked teát, meg itt egy takaró is! -fontoskodtam.

-Köszönöm... -mosolygott és burkolózott be a takaróba.

-Felteszem a vizet, aztán odaadom a hajszárítóm, szárítsd meg a hajad!

10 perc múlva, a kanapén ülve:

-És, hogy van a fejed? -ivott bele a bögréjébe.

-Jobban, köszi. Fáj még egy kicsit, szóval, ha sokat hajolgatok, meg ilyesmi, akkor nem vagyok annyira jól, de amúgy minden okés. És te?

-Fázom. -felelt egyszerűen.

-Adjak még egy pulcsit? Vagy, egy takarót?

-nem kell, köszi! -nevetett.- Csak viccelek!

-Ha-ha! De vicces...! Mellesleg, jó a hajad!

-Kössz. Tegnap festettem be.

-Jó lett. -fürkésztem a szőke haját és ismételtem magam.

***

Michael egész nap nálunk volt, csomót beszélgettünk és tök összehaverkodtunk. Jó fej, nagyon!

Fél 5-kor a bátyám, Laurennel együtt beviharzott a lakásba.

-Peet, ez hülyeséég volt!! -rohant utána Lauren.

-Nem, nem az! -csapta be a szobaajtaját.

-Sziasztok... -köszöntem, egyszerre Mikey-val.

-Heló! -rogyott le a lány a kanapéra.

-Mi történt?

-A buggyant bátyád megvédett egy még-buggyantabb sráctól. Ennyi az egész. -fújta ki a levegőt.- És, van még valami.

-Kirúgtak. -lépett ki a szobából Peti.

-Mi? -álltam fel.- Csak rosszul hallottam. Ugye!? -tettettem nevetést.

-Nem, húgi. Ne haragudj, de... -Laurenre pillantott.- Elmentem. -lépett az ajtó felé.

-Peti, most... -eredtek meg a könnyeim.

-Semmi baj nem lesz. Keresek munkát. -nézett vissza rám. Nyomott a homlokomra egy gyors puszit és az edző cuccával a kezében becsukta maga mögött az ajtót. Ő ilyen. Most csak le kell higgadnia.

-Most mi a szart fogok csinálni!? -tártam szét a karjaim.

-Miattam csinálta... -mosolygott bágyadtan Lauren.

-Mit? -kérdezte Michael.

-A kávézóban ültem, mikor egy srác leült az asztalomhoz és felajánlotta, hogy csinál rólam fotókat. Elküldtem, de nem ment el, így hát, jött Peet és segített. Csak az volt a baj, hogy meghallotta a főnöke...

-Istenem! -ültem le lassan és gondterhelten.

-Nekem van egy ötletem. Kell hozzá egy kis idő, de... Megoldom. -pattant fel Mikey.- Sziasztok! Köszi a ruhát! -ezzel elment.

-Kérsz teát? -törődtem bele a helyzetbe és néztem Laurenre, aki bólogatott. Lassan, elmerengve...

***

Peti este, fél 10-kor ért haza, nem is tudom, mi a francot csinálhatott majdnem 5 órán keresztül az edzőteremben!

Addig Lauren segítségével álláshírdetéseket kerestem, az újságban. 3 lehetséges ,Új Mukahely'!! Holnap elmegyek az állásinterjúkra és remélhetőleg 3-ból LEGALÁBB 2-n jó szerepelek, és felvesznek.

***

-Sok szerencsét, húgi! -ölelt meg Peti, reggel.

-Köszi. -mosolyogtam rá.

-Be mersz mellém szállni? -röhögött Ashton, a nagy fekete terepjáró mellett állva.- Elviszlek, ha akarod. Mikey mondta, hogy fuvar kellene.

-Ha elvinnél, az szuper lenne. Biciklivel nem megyek sehová, mert tegnap Michael felrángatta az emeletre és nincs kedvem lecipelni, szoknyában vagyok, hideg van, és ha a biciklizésre gondolok, megfájdul a fejem.

-Na jó, gyere! -nevetett Ashton.

***

8-kor, a lakásunkban üldögélve vártuk a hívásokat, hogy felvettek-e.

-Viszhall... -nyomtam ki az utolsó hívásomat, az állásokkal kapcsolatban.- Nem vettek fel... -bőgtem el magam.

-Húgi, nyugi, nekem... lesz munkám... -ölelt át Peti.

-És, én is szívesen támogatlak titeket anyagilag! -mosolygott megnyugtatóan Lauren.

-Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy az jó lenne... nagyon... -szipogtam.

-Ők voltak! -nyitott be a lakásba Calum.

-Fogd be a szád! -ordított a lépcsőházban Luke.

-Fiúk, mi a baj? -álltam Calum elé, nehogy Luke indulatai elszabaduljanak...