Obsession [Harry Styles HU maffia fanfiction]

06.

Könnyeimmel küzködve rohantam ki a szobából.
Ez a srác komolyan felpofozott. Alig tudok róla valamit, hogy történt ez az egész?
- Rebecca, azonnal állj meg - kiabálta.
Magam mögött becsaptam az ajtót. Lábaim szaporán jártak, főleg, miután elhagytam a házat.
Fogalmam sem volt, hogy merre indulhatnék el, tehát fogtam magamat és jobbra kanyarodtam.
Körülbelül fél óráig barangoltam egyedül, amikor lelassított mellettem egy fekete Range Rover.
- Egy fuvart? - tekerte le az ablakot Harry.
Megálltam, idegesen ránéztem.
- Elegem van, hogy mindenhol ott vagy - kiabáltam fel - Nem tudnál egyszerűen békén hagyni?
Harry arca érzelem mentes maradt.
- Szállj be - mindta egyszerűen.
- Nem - nevettem fel gúnyosan, majd elindultam.
Beindította az autóját, és lassan haladt mellettem a saját tempómban, miközben szemeivel engem fürkészett.
Esküszöm, egy nagyon aranyos jelenet is lehetett volna, hogyha nem pofoz meg nem sokkal ezelőtt.
- Abbahagynád? - húzta fel a szemöldökét.
Puffogva megálltam, mire Harry ajkaira mosoly ült ki. Átnyúlt az autón és kinyitotta nekem az ajtót. Behuppantam a nagy terepjáróba, bekötöttem magamat majd kezeimet kereszteztem magam előtt.
- Aranyos vagy amikor duzzogsz - nézett vigyorogva.m
Mikor látta, hogy nem hat meg előre fordult, és beindítotte az autót.
- Nem szeretném, ha albérletben laknák - szólalt fel a semmibe.
- Jelenleg nincsen pénzem állandó lakást venni.
Harry összeszorította állkapcsát.
- Merre megyünk?
- Elviszlek ebédelni.
Az "ebéd" szó hallatára összefutott a nyál a számban.
Az autó hamarosan bekanyarodott egy kis étterembe.
Kiszálltunk a gépjárműből, majd besétáltunk az épületbe. Harry ment elől, én pedig mögötte lépkedtem. Ahogy beért, az emberek elhallgattak, beszélgetéseik félbemaradtak. Harry önelégült vigyorra húzta ajkait, majd megragadta a kezemet és beljebb húzott. A sarokban lehuppant egy asztal mellé, majd kezével mutatta, hogy foglaljak én is helyet.
Kínosan megköszörültem a torkomat. Az emberek némán ettek. Egyetlen szó sem hagyta el az ajkaikat, ami meglehetősen ijesztő volt.
Egy pincérnő odasétált az asztalunkhoz.
- Mit hozhatok, Mr. Styles? - kérdezte, majd egy hamis mosolyt erőltetett az arcára.
- Két tál salátát, és két pohár vizet, kérlek - sorolta vigyorogva - Illetve két tányér gombaleves se lenne rossz. Szereted a gombát, ugye Rebecca? - tekintetét felém vezette.
Gyűlöltem a gombát, de annyira meg voltam illetődve, hogy bólintottam.
A pincérnő eltűnt a rendelésekkel.
- Bezártál abba a szobába - nézett rám felhúzott szemöldökkel - Az ablakon kellett kimásznom.
Egy halk kuncogás hagyta el az ajkaimat, kezemet szám elé tettem.
Harry elvigyorodott.
- Ez nem vicces, ez tragikus - mosolygott.
- Ez megmagyarázza miért sántítasz - nevettem.
- Harry Styles sosem sérül meg, ezt vésd az eszedbe - kacsintott, miközben a pincérnő letette elénk a leveseket.
Megragadtuk a kanalaknkat, majd neki estünk az ételnek. Próbáltam nem panaszkodni a gomba miatt, inkabb kiválogattam és ott hagytam őket.
Harry hirtelen lecsapta a kanalat, ökölbe szorított kezével együtt. Óriásit ugrottam a székemben, ahogy szerintem mindenki más is az étteremben. Harry szemei szikrákat szórtak.
- V-valami baj van? - jött oda a pincérnő óvatosan és lassan.
- Került egyáltalán só erre? - morogta.
- Ne mondd, hogy egy kis só miatt csinálsz ekkora cirkuszt - húztam fel a szemöldökömet.
Harry lassan rám vezette tekintetét.
- Parancsolsz?
- Hihetetlen, hogy milyen apró dolgokat vagy képes felfújni - folytattam.
Harry szemei feketébe borultak, álkapcsát befeszítette.
- Haza megyünk - felállt idegesen, majd felrántott ülőhelyemről.
Letett az asztalra egy köteg bankót, majd kilökdösött az étteremből, be az autóba.
- Te megőrültél - háborogtam, amint ő is beszállt az autóba.m
Beharapta ajkait feszülten, majd óriási erővel becsapta a kocsiajtót maga után.
Hamarosan visszaértünk a hotelemhez, ami előtt kirakott, majd szó nélkül elhajtott.