Obsession [Harry Styles HU maffia fanfiction]

05.

- Tehát te es Harry, um, együtt éltek? - kérdeztem kínosan.
Louis nevetve megrázta a fejét.
- Hetero vagyok, ahogy Harry is - mondata végén kacsintott egyet.
- Azt hiszem telefonálok egyet - vettem elő a telefonomat vörös fejjel.
Louis nevetve bólintott.
Felálltam, majd elindultam az előszobában. Az egyik ajtó résnyire nyitva volt, ezért úgy gondoltam, hogy ott intézem el a telefonhívást.
Dolgozószoba lehetett, egy óriási íróasztal volt a hófehér falnak tolva, rajta papírokkal.
Közelebb léptem az asztalhoz, kezembe emeltem néhány lapot. Egy újságpapír volt, néhány helyen piros filccel összefirkálva, ez-az bekarikázgatva. Utána szemeimet egy "Napló" feliratú könyvecske szúrta ki.
Harry ír naplót?
Kinyitottam, az első lapon nevek voltak. Ahogy továbblapoztam, rájöttem, hogy ez nem napló. Nem tudtam, hogy mi az, de csak nevek álltak a papírokon, főleg férfi nevek.
Istenem, mondd, hogy nem azt jegyezte fel ide, hogy kikkel feküdt le élete során.
Az ajtó ekkor kinyílt, Louis köszörülte meg a torkát.
- Nem kéne itt lenned - mondta, majd elrántott az asztaltól - Harry utálja, ha bárki is bejön ide.
- Sajnálom, nyitva volt az ajtó, azt gondoltam itt telefonálok egyet - ajkaimra haraptam, a kínos helyzet köztem és Louis között fokozódott.
- Menjünk innen - motyogta.
Aprót bólintottam, majd elindultam, de megbotlottam a szőnyeg felgyűrődött sarkában, és elestem.
Louis odasietett, megfogta kezemet.
- Mi a fasz - lépett be az ajtón Harry.
- Harry ez nem az, aminek hiszed - engedett el Louis, majd kezét védelmezően maga elé helyezte, és hátralépett kettőt.
Harry hihetetlen gyorsasággal, zárta be a távolságot közöttük, majd kezét ökölbe szorította, és arcon vágta Louist.
- Akkor magyarázd meg kérlek, hogy mit csináltok a dolgozó szobámban, ahova senki sem teheti be a lábát - sziszegte.
- Eltévedtem, csak telefonálni akartam egyet - álltam Louis elé.
- Menj le a nappaliba - morogta Harry.
Mi a fasz történik, csak egy rohadt szoba, miért rágott be ennyire?
- Nem - jelentettem ki - Meg kell nyugodnod.
- Nem fogod megmondani, hogy mit csináljak - tette keresztbe a kezét előttem.
- Vigyél haza - mondtam.
- Haza foglak vinni, amikor úgy gondolom.
- Vigyél haza, most! - kiabáltam el magamat.
Harry meglendítette kezét, tenyere pedig arcomon csattant.
Felpofozott.
Szemeimből potyogni kezdtek a könnyek. Nem a fájdalomtól, hanem a megalázottságtól.
- Te nekem nem fogod megmondani, hogy mikor és mit csináljak - sziszegte.
Louis egyszerűen kisétált az ajtón.