Texting (HUN)

17. Fejezet

Nagy lendülettel beléptem a suli kapuján és szememmel egybőlt Timet kerestem.

Mikor már harmadjára fürkésztem keresztül az épületet, feladtam és beültem órára.

Én: hol a picsában vagy?

Én: ...

Én: TiiiiiiiiiiiiMMMMMMMMM

Hirtelen kicsapódott az ajtó és barátom csapzott fejét pillantottam meg. Zavarodott tekintete egyből rámnézett és megindult felém.

- Khm, uram. - levette a szemüvegét osztályfőnökünk, majd nekidőlt a becsukott ajtónak. - 20 percet késett, semmi köszönés vagy esetleg egy "elnézést, hogy késtem tanárnő"?

- Elnézést, hogy késtem tanárnő. - lihegte, majd leült a mögöttem lévő padra.

Tim még mindig tartotta a szemkontaktust, tudtam, hogy van valami, ami miatt késett.

Én: hallod veled meg mi van?!

Tim: Alex és David egymásra talált:-)))

Én: mi? Ezt hogy érted?

Tim: a suli előtt valamin összekaptak és Alex megismerte Dave jobb öklét.

Én: JÉZUSOM HOGY MICSODA?!?????????,,????!

Tim: nem tudom pontosan, hogy min veszekedtek, de Dave nagyon erőszakosan reagált. Hallottam a te neved is a beszélgetésben. Ha nem szedtem volna őket szét, Alex már rég a földön lenne.

- Tanárnő, kimehetek mosdóba? - feltettem a kezem és vártam, amíg a tanár bólint.

Tim: ne csinálj semmi hülyeséget, végülis az ő dolguk, nem tudhatjuk min kapta fel a vizet David.

Kisprinteltem az ajtón egyenesen a főbejárathoz. Ahogy gondoltam, Dave még mindig ott ült.

- Mégis mi a szart képzelsz magadról? - gyorsan szedtem a lában a fiú felé. Megálltam előtte, de nem nézett rám. Megdörzsölte az arcát és kezébe temette a fejét.

- Az erőszak sosem megoldás. Miért kellett bántanod? - próbáltam nem felemelni a hangom, nehogy zavarjam az órákat.

- Maggie ne próbáld meg beleütni az orrod, kérlek. - motyogta.

- Mi az hogy ne? Alex jó barátom, nem nézhetem ölbetett kézzel, ahogy összevered. - közelebbléptem, próbáltam a szemébe nézni, de egyszerűen lehetetlen volt.

- Jó barátod, mi? - féloldalas mosolyra húzta a száját, majd megrázta a fejét és folytatta a modnanivalóját.

- Maggie, megmondtam. - felnézett. Láttam rajta, hogy dühös volt, már a határokat feszegettem. - Ne próbáld meg belevonni magad ebbe. Nem rád tartozik. Semmi komoly.

- Semmi komoly?! - nevettem. - Mégis megütötted őt, David! - felállt, rámnézett de nem mondott semmit. Intett egyet és elment előttem.

Hallottam, ahogy csengetnek, majd elgondolkoztam. A tegnapi nap Davidnek jelentett valamit? Egyáltalán jelentek én neki valamit? Úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna köztünk. Én hülye meg beadtam a derekam.

- Maggie? - egy lágy hang szólított, megfordultam és Alex állt előttem. Bal szeme felduzzadt és belilult.

- Atya ég... - suttogtam és óvatosan az arca felé nyúltam. - Nagyon fáj?

- Áá, már meg sem érzem. - nevetett. Nem volt valami őszinte nevetés.

- Mi a francon vesztetek ennyire össze? - kérdeztem. Előkotortam a táskám aljából fertőtlenítőt, hogy a felszakadt sebeket kezelni tudjam. Hogy miért van nálam fertőtlenítő? Én magam sem tudom.

- Semmi komoly. - mosolygott. Szuper, az a tipikus "semmi komoly" szöveg. Cinikiusan felnevettem.

- Figyelj, gondolkoztam... - sóhajtott, kék szemeivel szinte a lelkembe látott. - Nincs kedved ma este elmenni valahova?

Nem tudtam mit reagálni, teljesen össze voltam zavarodva. Dave és köztem lévő kapcsolat jutott eszembe. Fogalmam sincs, hogy mi van köztünk, amiket tegnap mondott, az alapján azt mondanám, hogy együtt vagyunk. De a viselkedése nem ezt mutatja.

Ezért is mondtam igent Alexnak, elmegyek vele ma este, hátha kitisztul a fejem.