Emlékképek

12. - Danbi

Bambi mellkasán feküdtem és apró köröket rajzoltam a hasára.

- Akkor ennyi volt? Elmentek a bátyáddal és nem találkozunk többet?

- Nem tudom. Deannel eléggé sok munkák van.

- Remélem nem fog megenni egy szörny sem. - ülőhelyzetbe tornáztam magam és Bambi felé tornyosultam.
- Eddig nem sikerült nekik. Ezután sem fog.

Egy puszit nyomtam a szájára, magam köré tekertem egy pokróc szerűséget és "ruha felkutató" körútra indultam.

- Nem mész még el, ugye? - Bambi felült ennek következtében leesett a hasáról a takaró.

Hihetetlen, hogy majdnem 3 hónapig éltünk együtt, de még egyszer sem láttam, hogy ilyen szépen ki lett volna dolgozva.

- Csak felöltözök. A bátyád bármikor betoppanhat, és nem akarom, hogy ruha nélkül lásson.

Kezembe kaptam a fehérneműim és a fürdőbe mentem, felvettem, összefogtam a hajam utána ismét kimentem.

Az ingem az éjjeliszekrényen lévő lámpán hevert, ezért odaléptem és felvettem, de begombolni már nem tudtam, ugyanis a gombjai szanaszét hevertek a földön.

Épp lehajoltam a gombok mellett heverő nadrágomért mikor a bejárati ajtó kinyílt és belépett rajta Dean.

- Ehhez hozzá tudnék szokni... - mondta egy öntelt vigyorral az arcán, majd oldalra döntötte a fejét és az alsó ajkába harapott.

- Fogd be! - hozzávágtam a nadrágom (de ahogy az öccse is szokta) ő (is) könnyű szerrel elkapta.

Visszaadta a nadrágom és a konyharészben lévő kis hűtőhöz lépett. Kivett belőle egy sört és leült a saját ágyára.

- Sammy. Démonokkal van dolgunk. - jelentette ki Dean érzelemmentesen.

- Olyanok is vannak?

A fiúk a csodálkozó képemet látva elnevették magukat és beavattak milyen szörnyek is vannak.

- És a fogtündér? Az tuti nem igazi! - jelentettem ki, mire Bambi ezt a kijelentésemet megcáfolva elmesélte hogyan is néz ki a fogtündér én pedig fintorogva hallgattam.

- Akkor gondolom vérfarkasok és vámpírok is vannak...

Bambi bólintott és a konyha szerűségbe sétált és ő is kivett egy sört.

Én felvettem a nadrágom és végül összegomboltam az ingemet is.

Bambihoz sétáltam és egy puszit nyomtam a szájára, mikor megcsörrent a telefonom.

A képernyőn Caprice neve villogott így felvettem.

- Szia Caprice. Mizu?

- Kérlek Dan, segíts! Pár fekete szemű fazon elkapott! Szerintem valami sátánista szekta tagjai! – szipogott a telefonba Caprice.

- Hol vagy?

- Abban az elhagyatott gyárépületben a Down st. és a Glass st. sarkán. Kérlek siess!

- Nyugi Cap. Máris indulok.

Gyorsan leraktam a telefont és felvettem a kabátom.

- Mi a baj? – kérdezte Bambi.

- Caprice elkapta pár fekete szemű sátánista idióta.

- Azok valószínűleg a démonok, amik miatt idejöttem. – Dean gyorsan felállt és magára kapta a dzsekijét.

Bambi is így tett és gyorsan beültünk Dean kocsijába.

- A Down st. és a Glass st. sarkán vannak, az elhagyatott gyárépületben.

Dean rátaposott a gázra, és bőven a sebesség korlátot átlépve száguldottunk a gyár irányába.

Mikor odaértünk elsőként rohantam be az épületbe, nem törődve azzal, hogy Bambi azt hajtogatja, hogy várjam meg őket, de ez valahogy nem érdekelt.

Caprice bajban volt és segítenem kellett.

A fiúk meg úgy is utolérnek.

Berontottam a hatalmas vasajtókon és körbenéztem.

Csendes léptekkel indultam meg Caprice keresésére.

Ne kezdj el kiabálni! Ne kezdj el kiabálni! Ne kezd el kiabálni! – kántáltam magamban a legfontosabb szabályt, amit a horror filmekből megtanultam.

Ha a valakit elrabolnak te meg elmész megmenteni, ne kezdj el kiabálni, mert akkor tuti téged is megtalálnak és akkor nagyobb lesz a baj.

Hangokat hallottam, úgyhogy lassan a fal mentén elindultam az irányába.

Egy hatalmas teremben lyukadtam ki ahol egy csomó pasas állt felém fordulva.

- Oh, hogy ez nem a Bisztró? Bocsi a zavarásért... - gyorsan megfordultam és elindultam ki a teremből, de az ajtó két oldaláról egy-egy hegyomlás lépett elő ezzel elzárva előttem az utat.

- Végre hogy itt vagy, Danica. Már vártunk rád. – lépett elő az egyik pasi a tömegből.

Hozzám lépett és lassan megsimította az arcom.

- Viszont amiért a Winchestereket is magaddal hoztad, azért egy mínuszt kapsz. – a pasi csettintett egyet, mire a mögötte álló hegyomlás elindult felém és a vállára kapott. - Vidd a barátnője mellé.

A pasas elindult velem le egy lépcsőn, és úgy véltem itt volt az ideje, hogy kiabálni kezdjek.

- Sam! Dean! – kiabáltam torkom szakadtából, mire a nagy ember, aki cipelt az ajtófélfának lökött.

- Hupsz. – röhögte el magát.

Én mocorogni kezdtem, de ezzel csak annyit értem el, hogy hatalmasat puffanva a betonra zuhantam.

- Bambi segíts! – nyöszörögtem olyan hangosan ahogyan csak bírtam, de szerintem nem hallotta meg.

Viszont a fazon aki engem vitt az igen és elnevette magát.

- Bambi? Ez aranyos. Illik rá.

A pasi felkapott a földről, velem pedig forogni kezdett a világ.

Éreztem, hogy egy hajszál választ el attól, hogy elájuljak, de megpróbáltam tartani magam.
A hústorony tovább vitt lefelé egészen addig, amíg egy ajtóhoz nem értünk. Ott ledobott a földre, mire a kiszusszant belőlem az összes levegő.

Küzdeni kezdtem egy kis levegőért, ami sikerült is, de mikor a hústorony ismét a vállára dobott az a kicsi is kikúszott a tüdőmből.

Szerencsémre már csak annyi ideig voltam a vállán, amíg bevitt a helyiségbe és hozzábilincselt a falhoz.

Mély levegőket vettem és próbáltam lenyugtatni magam.

Sziasztok!
A szörnyű idő ellenére egy új résszel jöttem, úgyhogy ha tetszett a rész nyomj egy vote-ot :)