Emlékképek

3. - Az új fajta "átlagos nap"

- Danica. Szeretlek. – mondta Bruno egy édes mosoly kíséretében.

Jesszus mindjárt elolvadok!

Még mindig nem tudom elhinni, hogy Bruno Mars a randi partnerem!

- Én is téged. – zavartan a fülem mögé tűrtem egy kósza hajtincset, mikor Bruno hirtelen közeledni kezdett felém.

Mikor ajkai majdnem az enyéimet érintették hirtelen elhajolt, és mélyen a szemeibe nézve jó hangosan pittyegni kezdett...

Akárcsak az ébresztőórám szokott...

Pontosabban, pont úgy, mint az ébresztőórám.

Eközben Démon úgy gondolta tök jó pofa dolog, ha szeretett gazdija gyomrába tapos, így halál nyugodtam átballagott rajtam, és végül lefeküdt a térdemre.

Nincs is jobb érzés, mint ha egy 57 kilós dög a térdeden fetreng...

Lelöktem magamról Démont, majd a konyhába indultam kávét főzni, mikor megláttam valakit a kanapén aludni.

Először nem esett le, hogy Bambi az, ezért elindultam az én multifunkciós halálos fegyveremért, a palacsintasütő serpenyőért, de mikor eszembe jutottak a tegnap történtek, hagytam a serpenyőt a helyén és inkább a kávéfőző irányában indultam.

Míg főtt a kávé csináltam rántottát Bambinak, meg egy kicsit magamnak is.

Kiraktam Bambi adagját a pultra mellé pedig egy villát utána megettem az enyémet. Mikor végeztem a reggelimmel, megittam az eközben már lefőtt kávét és Bambinak is raktam ki egy csészével a rántottája mellé, és mivel nem tudtam hogyan issza ezért a kávé mellé raktam cukrot, és tejet is.

- Jó reggelt. – Bambi álmosan megdörzsölte a szemeit és ásított egy nagyot.
- Neked is Bambi. – elnevettem magam Bambi kusza frizuráján és leültem mellé a kanapéra.
- Úgy festesz, mint egy óvodás. – összeborzoltam a haját (igen, ennél is jobban) és elmosolyodtam.
- Figyelj Bambi. Nekem mennem kell dolgozni, de te itthon maradhatsz, pihenhetsz, tévézhetsz, amit csak akarsz. Oh és van egy fésű a fürdőben. Hidd el szükséged lesz rá. – kacsintottam egyet mire elvigyorodott. – Oh, és ha beállít egy tizenéves lány ne ijedj meg. Kulcsa van a házhoz. Ő szokta Démont sétálni vinni.
- Miért?
- Mert nekem nincs mindig időm rá. És mivel alapból viszi az övét felajánlotta, hogy Démont is viszi. Cserébe pedig szoktam neki kaját hozni.
- Értem.
- Szuper Bambi. Én megyek öltözni. Reggeli a pulton, a bögrébe pedig kávé van. Szolgáld ki magad. Nézz körbe. Fedezd fel a lakást. De nekem most mennem kell, mert elkések.
- Oké. – Bambi álmosan bólintott egyet.

Szerintem a felére nem fog emlékezni amit mondtam.

- Telefonszámom a hűtőn. – elnevettem magam, majd elindultam öltözni.
Gyorsan magamra kaptam egy rövid nadrágot egy egyszerű szürkés fehéres rövid ujjúval. Összefogtam a hajam, fogat mostam, majd magamhoz vettem a táskám és felvettem a cipőm.

- Szia Bambi! Ne gyújtsd fel a lakást! És ha kizárnád magad kulcs a lábtörlő alatt.
- Ki az a béna aki kizárja magát. – kérdezte Bambi.
- Hidd el Bambi. Elég gyakori eset...
- Te is...?
- Idén már vagy 7-szer... Na, de szia!
- Szia!

A panelből kilépve azonnal meg csapott az a fülledt júliusi meleg.

Imádom a nyarat... kivéve amikor metrózni kell... akkor utálom. Főleg, hogy alacsonyabb vagyok az átlagosnál így én sokkal tömöttebb szagokat érzek.

- Áldott szép jó reggelt, kisasszony! - köszönt hatalmas mosollyal az arcán egy idős bácsika.
- Önnek is. - visszamosolyogtam az úrra mire a kezembe nyomott egy szórólapot.
- Jézus az egyetlen megváltó. - mondta biccentve, majd ott hagyott.
Elraktam a szórólapot, és tovább mentem.

És amint beléptem a bisztró ajtaján Caprice hatalmas mosolya fogadott.

- Szia Danie!
- Szia Cap.
- Találd ki ki lesz holnaptól fizetett szabin egészen jövő hét péntekig?
- Nem tudom Caprice.
- Te, te butus! - Caprice boldogan a nyakamba ugrott.
- De várj! Azt mondtad jövőhét péntekig van a szabi, de ma még csak kedd van!
- Több, mint egy heted van pihizni! Inkább élvezd ki és ne izélj! Vagyis izélj, de jobbik értelemben. - Caprice huncutul kezdett mosolyogni és még kacsintott is egyet.
- 1. Nem fogok izélni. 2. Nincs is kivel! De ha most megbocsájtasz megyek dolgozni. - Caprice-t ott hagyva elmentem az öltözőkhöz és ott a szekrényemből kikaptam a kötényem és magamra vettem. Beraktam a táskám a szekrénybe és kimentem a noteszomért és a tollamért a konyhába, majd végül ki étkező részhez.

Az öreg Mr. Robertson-on kívül nem is volt más ember a bisztróban szóval Caprice-el leültünk a pulthoz csacsogni.

Caprice kitalálta, hogy menjünk el egy csajos strandos napra.

- Oh, igen Zsenikém? És mégis hogyan mikor te dolgozol? - kérdeztem vigyorogva.
- Beteget jelentek. Tök jó buli lesz. Hívom a csajokat is. Lécci. - Caprice éppen belekezdett volna a könyörgésbe megszólalt a kis csengő jelezve, hogy vendég érkezett.
- Később megbeszéljük mikor megyünk. De most kiszolgálom a vendégünket. - Caprice egy aprót sikoltott, de lefogta a száját.
- Már alig vá... Huh. - Caprice szemei kis tányér nagyságúra tágultak és úgy lesápadt, hogy azt egy lepedő is megirigyelné.

Megfordultam, hogy lássam mire fel is ez a nagy sápadás.

De csak Bambival találtam szemben magam.

- Szia. - Bambi elmosolyodott, mire megjelentek a gödröcskéi az arcán. Ezeket eddig észre sem vettem...
- Szia Danica. Csak otthon hagytad a mobilod, és gondoltam elhozom. - Bambi átnyújtotta az említett tárgyat, mire hálásan elmosolyodtam.
- Köszi Bambi. Ez aranyos tőled.
- Szívesen.
- Kérsz valamit? - rámutattam az étlapra mire Bambi csak megrázta a fejét.
- Elég volt a reggeli és amúgy köszi nagyon finom volt.
-Szívesen. Szia Bambi! - Bambi intett egyet, majd kisétált a bisztróból.

Én elraktam a mobilom a köténykém zsebébe, majd visszafordultam, hogy leüljek a pulthoz, de Caprice megakadályozott.

- Még, hogy nincs kivel izélni mi? - kérdezte karba tett kézzel és azzal a "nem versz át" nézésével.
- Ez nem az, aminek látszik. Ő csak egy srác. Tegnap találkoztunk a sikátorban és segítettem rajta.
- De miért kellett neki segítség?
- Mert nem emlékezett semmire.
- Mond el az egész sztorit. - Caprice öntött magának egy pohár limonádét és leült elém a pulthoz.

Ez sokáig fog tartani...