Nagyon jó hogy nálam volt a lakás kulcsom és egyedül tudok lenni, de én biztos soha az életbe nem engedem Davet a házamba lakni lehet, hogy közel van a kórház, de nekem nem kell, hogy egy teljes hónapig a nyakamon lógjon főleg most, hogy 1 hét múlva kezdődik az egyetem. Holnap nagyon sok dolgom lesz, át kell mennem anyához még elhozni a maradék cuccaimat. Elmentem fürödni, ami most nagyon jól esett egy hossz nap után, majd amikor végeztem a fürdéssel ki készítetem a ruhámat, amit holnap vesszek fel majd elmentem egy filmet nézni, amikor vége lett a filmnek beállítottam az órát fél hétre és lefeküdtem aludni. Reggel az óra csipogására keltem fel nagyon nehezen tudtam elaludni csak forgolódtam egy órán keresztül, de utána valahogy még is sikerült elaludni. Gyorsan lementem a konyhába csináltam magamnak reggelit majd elmentem letusolni utána gyorsan megcsináltam a sminkem meg a hajam és utána felöltöztem majd kiálltam a kocsival és elindultam anyához gyorsan oda értem kb. 20 perc alatt gyorsan bepakoltam és mentem is. Ahogy végeztem elmentem a boltba apának pár gyümölcsöt és pár pék sütit venni és utána rohantam is a kórházba apához.
Mikor be értem a korterembe apa akkor kelt fel Dave is akkor ébredezet oda köszöntem apának.
- Jó reggelt apa! –és adtam neki egy puszit.
- Jó reggelt kicsim!
Anya is megjött Davehez aki még komás volt egy kicsit az altatástól, de nem érdekelt. Ott volt vele anya és Davel volt elfoglalva nem is érdekelt mivel reggel találkoztam vele.
-Hoztam apa neked pék sütit meg gyümölcsöt.
- Jaj köszönöm kincsem, de igazán nem kellett volna.
Erre anya szemet szúrt, hogy mit vittem apának és megszólalt
- Ugye Davenek is hoztál?
- Miért kellett volna?
- Hát illet volna neki is hoznod valamit szerintem jól esett volna neki.
- Nem hoztam neki semmit miért nem hoztál te neki? Nekem senkim, hogy hozzak neki valamit - erre persze Dave is megszólalt.
- Hát igen nagyon jól esett volna –erre én azt gondoltam, hogy nekem is jól esne, ha leszállnál rólam és békén hagynál főleg ha kusba maradnál, maga lenne az ajándék, de ekkor jutott eszembe valami. - Tudod, mit hozok neked valamit. - Jaj de rendes, vagy de igazán nem kell már –persze ilyenkor már nem kell már, de apától meg tuti elvenné, de apa sejti, hogy mit akarok csinálni, mert rám kacsintott és mosolygott. Apa nagyon jól ismer jobban, mint anya meg Dave.- Na, megyek majd jövők, sziasztok. – és kisétáltam a korteremből olyan gyorsan hogy még azt se tudják nekem mondani, hogy „fapapucs" és elmentem egy cukrászdába és meg kértem az egyik ott dolgozott, hogy egy kis piteszerű tortát csináljanak, de ha lehet, nagyon sok hab legyen a tetején. Tudom, hogy Dave nagyon szereti a habot ezért direkt sok habbal kértem. Kijött az ott dolgozó nő és szolt nekem
- Készen van a pite, ennyi hab elégelsz? – kérdezte nagyon kedvesen
- Persze akinek megy az amúgy is nagyon szereti a habot.
- Akkor jó!- kifizettem a pitét és siettem vissza a kórházba kb. 20 perc alatt megjártam, most Dave megérzi, hogy kap valamit tőlem. Persze mikor megérkeztem az osztályra megkérdezték, hogy kinek lesz az a torta én persze válaszoltam, hogy Dave Lewis arca fogja kapni az, ápolok, nagyon örültek mivel nem bírják Dave Lewist és az ápolok utánam jöttek és a tízedik születésnapom jutott eszembe. Az ápolok kint maradtak én meg bementek a kórterembe.
- Megjöttem –és Dave nagyon örült, hogy egy habos pitét viszek neki oda mentem az ágyához és ezt mondtam neki.
- Tessék Dave ez a tied –és a képébe nyomtam a habos pitetortát mindenki csak nevetett még pár beteg is meg ált, hogy megnézzék, hogy mit fog kapni Dave. - Tudod Dave ez a tízedik szülinapomért kapod –de Dave nagyon el volt foglalva mivel fájt az orra. Persze anyától most fogok kapni, hogy „Emily Morgen ez nagyon nem volt szép dolog most lehet meg kell műteni az orrát újra!" Persze én nem bánnám, ha újra megműtenék, nem sajnálnám, de nálam nem lakna.
Nagyon sokáig ott nevetünk még bejött az orvos is és ő is nevetett. Megvizsgálta az orvos és mondta, hogy meg kell röntgeneztetni. Meg csinálták a röntgent és műteni kellett persze én egy kicsit se sajnáltam, de az anyám nagyon aggódott miatta.
