Apa egy kicsit késik éppen dolgozott, amikor hívtam. Apámnak van egy nagy cégje, ami autókkal foglalkozik, de szerencsére mindig van, ideje rám nem úgy mit anyának neki soha nem volt ideje rám amióta együtt vannak Davel. De végre megjött.
- Szia, apa!
- Szia, kincsem!
Apával nagyon jól megértjük egymást jobban, mint anyával, de már kb. 2 hónapja nem találkoztunk
- Rég találkoztunk- mondom neki
- Hát igen kincsem nagyon régen, de mond, csak van valami baj?
- Hát apa baj az mindig van...
- Na, ki vele mi a baj?
Tudom, hogy apát nagyon meg foglya viselni ez az egész mivel még nagyon szereti anyát és Dave miatt váltak el és apa még mindig vissza akarja hódítani anyát. – Hát anya meg Dave hat hónapon belül összeházasodnak és anya terhes...
Apa csak néz maga elé és semmit nem tud, mondani lesápadt szegény majd megszólal nagy nehezen.
- Szóval összeházasodnak és babát vár Samanta azt hiszem, végleg el kell felejtenem anyádat hiába, szeretem.
- Nagyon sajnálom apa... én mikor meg tudtam ki akadtam még Dave azt mondta most már tényleg hívhatom úgy, hogy apa, de én meg mondtam neki, hogy soha nem foglak apának hívni nekem te soha nem leszel, senkim egy vadidegen vagy. Nekem egy apám van és felálltam és eljöttem halottam, ahogy elkezd sírni anya, de nem tudót érdekelni.
Nagyon sajnáltam apát, mert tényleg még mindig szereti anyát a szemébe megjelent egy könnycsepp, de anya már nem szereti apát. Dave meg jóval fiatalabb anyámnál van köztük vagy 5 év csak azért jött össze, mert anyámnak van pénze.
- Ne sajnáld kicsim nem a te hibád, hogy elváltunk anyádnak más kellett én nem tudtam boldoggá tenni Dave meg igen. Hiába szeretem, de ő Davet választotta legyenek boldogok én meg megpróbálom elfelejteni, ami nehéz, lesz.
- Tudom apa de tudom, hogy el tudod felejteni. Na de inkább beszéljünk másról. – És elkezdtünk másról beszélni hogy milyen jó lesz nekem az egyetem meg persze az ő háza is közelebb van, és többet tudunk találkozni, de persze néha kitért anyáékra, de láttam, hogy nagyon nehéz lesz neki hogy, már nem foglya tudni vissza hódítani anyát és apa kedvenc témája, ha már anyám nem kérdez meg tőlem „És mi van a fiúkkal?" Hát igen apa azért még fél, hogy elfog veszíteni, mert én vagyok az egyetlen gyereke, és ha úgy vesszük nem sokat tudót velem lenni, mert 4 éves korom óta csak találkozunk 3-4 órát, ami nem valami sok. Apa kap egy telefonhívást.- Van valami baj?
- Nem nincs, semmi baj csak a cégtől voltak vissza kell mennem kincsem
- Jó persze nyugodtan menj csak - Haza vigyelek?
- Nem kell apa, köszi, most jót tesz nekem egy kis séta
- Jó akkor kifizetem a számlát.
- Nem kell a vendégem voltál. - Köszönöm, akkor vigyáz, magadra jó legyél, majd beszélünk- és ad egy puszit a fejemre.
- Jó rendben te is vigyáz magadra és megölelem. - és elment én még egy kicsit maradtam és gondolkoztam aztán kifizetem és elmentem a parkba sétálni leültem egy padra és elkezdtem gondolkodni ott is, hogy anya miért szeretheti Davet pedig nem érdemli, meg anya apát érdemli meg, de a gondolkodásomat megint megzavarta a telefonom csörgése anya volt az, hogy hol vagyok, mert már nagyon késő van. És elindultam haza, majd amikor a kapuhoz értem egy nagyon nagy meglepetés ért ott volt apa nem értetem mit kereshet ott, de Davel veszekedtek nem tudtam, hogy min.
