Kiderült, hogy Dave felhívta apát, hogy jöjjön el hozzánk apa. Eljött hozzánk és azért kellett eljönne, mert láttak minket a kávézóba és azt szeretnék, hogy soha többet nem találkozhat velem. Na, nem mintha eddig engedték volna, hogy találkozzak, a saját apámmal majd arra nyitok be, hogy a konyhába tányérokat dobálnak, majd egymásnak esnek és verekednek apa akkorát kapót Davetől hogy neki esett a konyhapultnak, de tovább folytatták majd apa behúzót Davenek egy nagyot és eltört az orra, de nem tudtam sokáig nézni ezt az egészet és beleszóltam ebbe a verekedésbe. Anya már hívta a mentőket mer apának betört a feje Davenek meg eltört az orra, amit nem bántam még örültem is.
Mire kiértek a mentősök már a vértócsákat feltöröltük persze két mentő jött mind a kettőjüknek 1-1 mentő persze anya Davel én meg apával voltam bekellett vinni a kórházba őket majd kiderült, hogy Davenek az orrát műteni kell, apának meg össze kell varrni a fejét és bent tartják megfigyelésen, mert van egy kis agyrázkódása.
Anya oda jött hozzám és megkérdezte
- Miért nem Dave mellett voltál miért apád mellett?
- Mert nekem Dave kicsodám hogy mellette legyek? Senki, számomra egy vadidegen és az is marad.
- A mostohaapád lesz és igaza van, hogy tényleg hívhatnád úgy, hogy apa ez nagyon jól esne neki.
- Én neki soha nem fogom mondani, hogy apa bármit csinálhattok soha az életbe nem lesz az apám, és ha nagyon akarod, akkor letagadom, hogy az anyám vagy.
- Ezt nem csinálhatod.
- Ooh igazán? Na, csak figyeld.
Apát kitolják a vizsgálóból és viszik fel az emeletre én is utána megyek erre anyám rám szol
- Emily Morgan azonnal gyere vissza neked mellettem és Dave mellett kell lenned! –kicsit mérges volt rám hogy apa után mentem.
- Elnézést asszonyom én magát nem ismerem, biztosan összekever valakivel –és vissza integettem neki és mind a hárman nevetünk az ápoló, apa és persze jómagam. Persze tudom most anyám nagyon mérges rám és megtudna ölni a szemével. Davet már a műtőbe felvitték, hogy helyre rakják az orrát, amit az én drága apukám szépen eltört neki. Csak remélni merem, hogy Davet nem abba a korterembe hozzák ahova apát is, mert ha igen akkor nagyon nagy bajok lesznek és nem lesz, jó vége előre látom. Kb 1 órás a műtét. Nagyon hamar eltelt, azaz 1 óra és Davet kihozták a műtőből és mért is ne sajnos apa kortermébe vitték, de még altatásban tartották szerencsére. Nem lehetelsz őket egyedül hagyni a kórterembe, mert ha még is, akkor egymásnak fognak megint esni.- Lassan mennem kell, mondom apának, de holnap jövök
- Jó rendben! –adtam neki egy puszit és eljöttem.
De nem egyedül mentem haza, mert az anyám meg várt, aminek nagyon nem örültem nem akartam ma vele beszélni, de ő velem igen. Most jönnek a kioktatásai, hogy Davel hogy bánjak, hogy ne legyek vele szemtelen és még sok mindent, amit már vagy ezerszer elmondót, de még vagy egymilliószor tuti elmondja majd, de mondja csak egyik fülemen be a másikon meg ki. Nem figyeltem miket mond, mert nem érdekelt. Majd amikor elkezdte mondani nekem, hogy az én házamhoz közelebb van kórház, hogy oda költözik majd hozzám Dave erre persze rögtön felkaptam a fejem.
- Hogy kiköltözik hova? –kérdem - Hogy Dave hozzád és akkor majd onnan járna vissza a dokihoz, mert mondta az orvos, hogy kellesz járnia vissza kontrolra 1 hónapig.
- Na, szó se lehet, róla ez az én házam hozzám nem jön egy vad idegen- és mikor a kapuhoz értem kinyitottam a kaput és bementem.
- De Dave nem idegen számodra Emily ő lesz a mostohaapád.
- Nekem nem lesz senkim nekem egy vadidegen- kinyitottam a bejárati ajtót és bementem - És ha most nem haragszol szeretnék, piheni, mert hosszú volt ez a nap kérlek, menj haza. Jó éjszakát!- és becsaptam előtte az ajtót.
