Obsession [Harry Styles HU maffia fanfiction]

01.

Édesanyám kivitt a reptérre, ahol mindkettőnk szemeit könnyek szúrták.
- Biztos, hogy ezt akarod? Visszafordulhatunk - akaratoskodott a reptér felé.
Rossz emlékek kötik a brit fővároshoz. Az egyetlen testvérem rossz ügyekbe keveredett, amiért életével fizetett. Anyám gyűlölte Londont, de engem az árnyoldala és a sok horror történet ellenére is vonzott a város.
Egyrészről az igazság: hogy valóban olyan rossz környék lett az évek során, mint állítják, másrészről új életet kell kezdenem - távol Amerikától, távol mindentől.
- Mindennél jobban Londonba akarok repülni - nyögtem ki.
Az autó motorja leállt, az út hamar elrepült -milyen ironikus.
Kiszálltunk az autóból, megragadtam a csomagjaimat.
- Azt hiszem itt az ideje a búcsúnak - szemeim ismét könnybe lábadtak - Hiányozni fogsz.
- Akkor ne menj - fakadt sírva, egy erőltetett mosollyal az arcán.
- Mindennap hívlak, és gyakran meglátogatlak - biztosítottam.
***
- Kérjük csatolják be biztonsági öveiket - kezdte meg a szokásos beszédet az egyik gépi alkalmazott.
Senki sem ült mellettem, aminek valójában örültem.
Senki se örül egy idős hölgynek, aki az első légi útját éli meg, vagy egy túlsúlyos, izzadt pacáknak, aki simán elalszik a válladon.
Már épp amikor azt hittem megúszom a kínos társaságot, lehuppant mellém egy göndörhajú, zöld szemű fiatalember.
Íriszeivel rám pillantott, és hosszú percekig elidőzött rajtam tekintete.
- Valami probléma van? - kérdeztem udvariasan, jelezve, hogy hagyja már abba amit csinál.
A férfivel még pár percet szemeztünk szótlanul, majd előrefordult.
A fejem rákvörös volt, elkezdtem kifele bámulni a gép pici ablakán.
A mellettem ülő ember felkeltette az érdeklődésemet őszintén szólva, egészen megborzodtam, olyan gyönyörű teremtmény volt.
- Valami probléma van? - kérdezte gúnyosan.
Észre sem vettem, de őt bámultam. Azonnal elkaptam a fejemet, mire felnevetett.
Rekedt, mély hangja ijesztően jól passzolt külsejéhez.
És azok a szemek!
A csillogó zöld íriszeivel egy vak embert is képes megbabonázni.
- Hogy hívnak? -kérdezte.
- Rebecca - nyögtem ki túl hamar, mire kuncogni kezdett - Rebecca Goth.
- Tetszik - hümmögött elismerően.
Istenem, igazi nőcsábász lehet.
- És neked mi a neve-
- Hozhatok valamit? - szakított félbe egy dolgozó.
- A hölggyel beszélgettünk - csikorgatta fogait a férfi - Nem szeretem, ha félbeszakítanak - csattant fel.
Bingo, a helyes fiúk sosem százasok. Neki éppen dühkitörései vannak, már csak imádkozzunk, hogy ne verje a fejemet az előttem ülő székébe csak mert elkérem a - szőrös - pudingját.
- Elnézést - sietett tovább a nő.
- Tehát - fordult felém higgadtan - mit akartál kérdezni, Rebecca? - nevemet kimérten ejtette ki.
- Hogy hívnak?
- A nevem Harry. Harry Styles - vigyorodott el önelégülten.