Vártalak...(Mert más vagyok...➡folytatása⬅)

Prológus

Az este forró volt, mi pedig pont ezért lent voltunk a part menti nyaralóban. A terasz végig ki volt világítva fáklyákkal, így nem kellett tartanunk attól, hogy véletlenül valaminek neki megyünk. A napozóágyakban fekve bámultuk az elénk táruló látványt. A Hold fénye visszatükröződött a hullámokról, arra csalogatva minket.

- Jössz? - nyújtottam a kezem Jesse felé, miután felkeltem a napozóágyról és letettem a mellettünk lévő dohányzóasztalra az addig kezemben tartott sörösüveget. A fiú látszólag átgondolta a dolgot, majd egy vigyor kíséretében tenyerét az enyémbe csúsztatta. Mielőtt elindultunk volna, lehúzta az üvegében lévő aranyló löttyöt, majd a kiürült palackot az enyém mellé rakta az üvegasztalra. Egymás kezét fogva indultunk le a lépcsőn, végig a kikövezett úton, le a homokos partra.

- Mit akarsz csinálni? - fordította felém a fejét a mellettem sétáló fiú, miközben ujjait az enyémek köré fűzte. Egy pillanatra meginogott a körém épített kőfal, de gyorsan eltemettem magamban azt az érzést, amit Jesse érintése váltott ki belőlem. Élesen szívtam be az orromon a friss levegőt, hogy valamelyst csillapítani tudjam a szívem heves dobogását.

- Túl kíváncsi vagy, nem gondolod? - húztam fel az egyik szemöldököm, majd megeresztettem felé egy féloldalas mosolyt. Jesse csillogó szemei az ajkaimra vándoroltak, aztán egy nagy nyelés közben elkapta rólam a tekintetét. Magamban vigyorogva húztam sietősebben magam után, egyenesen be a tenger hullámai közé - Ez rohadt hideg! - csapott erősen a karomra, aztán megvárta még előrébb megyek, majd karjait hátulról átvetve a vállamon, a hátamra ugrott. A nagy lendület és a nem rég elfogyasztott alkohol miatt nem bírtam stabilan tartani, így egyenesen, fejjel lefelé a vízbe dőltem vele együtt. Nevetve jöttem fel a víz felszinére, szemeimmel Jesse-t kutatva, akit megis pillantottam nem messze tőlem. Prüszkölve, kezeivel a vizet csapkodva indult meg felém - Egy barom vagy, Jason! - két erős karjával a derekamnál fogva magához húzott. Arca vészesen közeledett az enyém felé, én meg csak álltam ott a vízben, teljesen lefagyva. Átfutott az agyamon, hogy mit szólna ehhez Steven, ha látná mind ezt onnan fentről. Valószínűleg örülne neki, viszont én bűntudatot éreztem. Megígértettem magammal, hogy nem lehetek többé szerelmes, és most mégis annak az irányába tartottam... Már csak arra eszméltem fel, hogy Jesse puha, vastag ajkai az enyémekre tapadnak, és lassan mozogni kezdenek. Akkor, abban a pillanatban megindult bennem valami, és hosszú idő után akkor éreztem újra azt, hogy élek. A kezeim maguktól átnyultak a fiú vállai felett, majd a tarkójánál összekulcsolt ujjaimmal húztam magamhoz közelebb. Magamba akartam inni, és elraktározni az elmém legmélyébe a fiú csókjának édes, mámorító ízét. Amikor a nyelve behatolt a számba és körkörös mozdulatokkal kezdte el simogatni az enyémet, esküszöm, mintha az összes csillag a sötét egén felrobbant volna. Fogalmam sincs, hogy meddig álhattunk ott egymásban feledkezve. Mikor már mind a kettőnk szája kellőképpen elzsibbadt, elhúzódtunk egymástól. Jesse vigyorogva, félre billentett fejjel tanulmányozta végig az arcom minden egyes vonalát. Eltudtam képzelni, hogy mit láthatott. Egy végtelenbe meredő, szomorú, fekete szempárt. A hónapokon át tartó fájdalom miatti megviselt, ám most mégis kipirosodott arcot. Duzzadt ajkakat, amik alapjáraton egy vékony csíkká olvadtak össze. Egy szóval egy csődtömeggel állt szemben. Emelett ő szinte tökéletes volt. Sötétszőke haja vizesen tapadt a homlokába, vastak ajkai enyhén szét voltak nyitva. Orr piercingje csillogott a Hold fényben, épp úgy, ahogyan a rikítóan zöld szemei is - Tudod, már régóta kerestelek! - homlokát óvatosan ez enyémnek döntötte. Abban a pillanatban olyan volt, mintha Steven állt volna előttem.

- Hmm? - hunytam le a szemeimet, miközben teljesen az ölelésébe simultam. Annyira távoli és ismerős érzés fogott a hatalmába, hogy a lábaim megremegtek, ez miatt pedig szorosabban kellett Jesse köré fonni a karjaimat.

- Gyere - húzódott el tőlem, majd tenyerébe fogva ez enyémet húzni kezdett ki a vízből a nyaraló felé - Azt hiszem jót fog tenni nekünk egy kis alvás...- motyogta felém nézve egy édes mosollyal az ajkain. Menés közben felpillantottam a sötét égboltra, ahol ott ragyogott a Hold, körülötte pedig az apró csillagok. Már épp szakítottam volna el a pillantásom onnan, amikor egy csillag felragyogott. A szívemet melegség öntötte el, mert tudtam, hogy Steven akkoris ott volt velem.

~♡~

Sziasztok, mogyorók!☺❤
Meg is hoztam a ,,Mert más vagyok,, című könyvem második évadának az bevezető részét😊
Remélem nem fogok csalódást okozni nektek!😙

#piszandlove✌❤