Huuuuu, hát fogalmam sincs mit kellene mondanom, remélem tetszeni fog majd nektek de akinek problémája van nyugodtan szóljon. Az esetleges hibákért bocsánat!
Jó olvasást mindenkinek!💜💜💜
Nos szóval hol is kezdjem.... Talán a legelején kene de akkor túl hosszú lenne a szorim...
15 éves voltam mikor kiderül rákos vagyok, körülöttem mindeki kétségbe esett csak én nem, nem érdekelt, azóta éltél mar pár év , pontosan 4.
A rak nem tűnt el volt mikor lappangot, de azt sem sok ideig mindig volt valami, egyesek szerint felemésztett, rengeteg pszichologusnál jártam de egyik sem hatott a furcsa élmémre... Sosem érdekelt hogy beteg vagyok, bár néha voltak fájdalmaim kibírtam őket és nem hisztiztem, nem láttam értelmet hiszen miért is tettem volna utálom ha sajnálják, és az elmúlt négy évben csak sajnalatot kaptam. Tudjátok milyen az mikor minden nap kérdezgetik jól vagy e? vagy hogy azért mert kicsit sápadtabb vagy mar egyből mentőt akarnak hívni...
Az egyetlen amit sajnálok az a hajam... Talán a második kemo után kezdett el hullani, a gyönyörű hosszú szőke hajam napról napra egyre és egyre hullott; pont ott voltam kerek ahol kellett szép alakok volt mára pedig semmi sem maradt belőle. Mindenki azt hitte haragszom a világra mert nem lépek ki a házból, azt hittek depressziós vagyok, pedig nem voltam az, szerettem gondolkozni és csak ülni a szobámban , azt hiszem egy menedék volt számomra.
A pszichologusom Mr. Payne volt az akinek mindent elmondtam, mindig mondta hogy csodál hogy ennyi mindenen keresztül mentem és meg egyszer sem látott sírni, attól a naptól fogva egy könnycspett sem ejtettem; mikor kiderült ez az egész dolog kicsit megremegtem de utánna mar semmi nem hatott rám, talán a Titanc de az más tészta ...
Na de vissza jelenbe.
Most éppen legjobb barátnőmmel sétálgatok Nyugat-London egyik plázájában berangatom egy mű hajas boltba és nézelődni kezdek, azt hiszem az rutinommá vált akárhányszor elmegyünk egy bevásárlóközpontba vagy hasonló helyre mindig berangatom ilyen helyekre.
Amikor kihullott hajam meg a szemöldököm meg úgy minden szőröm nem tudtam elviselni. Hát én tettem ellene tetovált szemöldököm van műszempillám és mű hajam,most biztosan azt hiszitek valami rákos picsa vagyok...
Nem, csak nem szerettem és nem is tudtam elviselni ahogy néznek rám az emberek -sajnálattal - és mivel sem türelmem nincs szemöldökét rajzolni sem kézügyességem (egy ideje remeg a kezem) ezért ez tűnt a legkönnyebbnek, a kinézetben meg hát teljesen normális nem használok túl sok sminket talán a rúzsokért vagyok teljesen oda meg vissza...
Megint elkalandoztam...
Lily hozzám vágott egy lila parókát miszerint jól állna .... Mit ad Isten tényleg jól állt megvettem és mentünk is tovább a következő boltba...
