VÉLETLEN DIREKT BARÁTSÁG | BEFEJEZETT

1. rész - Kezdetek

Sziasztok! Meghoztam az első részt. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! ;)

Először három éve, 2013-ban találkoztam Ross Lynch-csel. Mikor elmentem egy R5 koncertre a legjobb barátnőmmel, Eszterrel, habár ő nem szívesen akart eljönni. Mikor mentünk a kocertre, úgy elbeszélgettünk, hogy nem is figyeltem az utat.
-Te nem izgulsz a koncert miatt? -kérdeztem Esztertől.
-Nem. -válaszolta egykedvűen Eszti.
-Ne légy már ilyen íze. -mondtam és megfordultam, majd hátrafelé mentem tovább. -Légy kicsit optimista. Örülj, hogy itt vagy egy igazi R5 koncerten.
-Engem ez nem hat meg.
Láttam, hogy ez nem segít, így bedobtam a titkos inspirációm.
-Amilyen lelkes leszel az R5 koncerten, én is olyan lelkes leszek a Justin Bieber koncerten.
Egyből felragyogott az arca és totál lelkes üzemmódba váltott.
-Na, és mikor is kezdődik a koncert? Utána belesünk a szellőzőn keresztül Ross Lynch öltözőjébe? -kacsintott rám.
-Te hülye! Mi az seggbe csípett egy drogos medúza?
Nevettünk, én meg mivel hátrafelé mentem, véletlenül neki mentem valakinek.
-Jaj, ne haragudj haver! -mondtam nevetve, de mikor az idegen megfordult, akkor láttam, hogy az a valaki Ross Lynch.
Ránéztem Eszterre, aki ugyanolyan döbbent képet vágott, mint én. Gyorsan átváltottam angolra.
-Ne haragudj. -mondtam az anyanyelvén.
-Semmi gond. Én se figyeltem az utat. -válaszolta ő is angolul, majd kezet nyújtott. -Ross. Ross Lynch.
Megráztam a kezét.
-Hanna. Lellei Hanna, ő meg a barátnőm... ööö...
-Eszter. Borsodi Eszter. -sietett a segítségemre Eszti.
-Ti nem németek vagytok ugye? -kérdezte, ugyanis a koncert Stuttgartban volt.
-Nem. Magyarok. Miért?
-Gondoltam. Talán csak a magyarok cserélik meg a Vezetéknév és a Keresztnév helyét.
-Igen. De Eszter itt él Németországban. -mutattam Eszterre.
-Tényleg? -fordult a híresség ezúttal Eszter felé.
-Igen. De mi is Magyarok vagyunk, magyarul beszélünk és a legjobb barátnőm is Magyar. -bökött oldalba.
-Az lennél te gondolom. -fordult felém.
-Igen. Pontosan.
-Ti is a koncertünkre igyekeztek?
-Igen. -válaszoltuk egyszerre.
-Esetleg tudok nektek segíteni, hogy megússzátok a tömeget. -ajánlotta fel kedvesen.
-Az szuper lenne. Köszi. -mondtam.
Elindultunk, úgy esett ez az egész, hogy én sétáltam kívül, de Eszter letorpant, hátulról megragadta a vállam és nekitolt Rossnak.
-Mi van? -förmedtem rá magyarul.
-Én nem megyek Ross Lynch mellett. Ő a te szerelmed! Én majd Justin mellett megyek. -vigyorgott.
-Mineden rendben? -kérdezte Ross.
-Persze. -válaszolta Eszter angolul. -Csak Hanna menjen melletted.
-Miért is?
-Mert te az ő szerelme vagy. Az enyém Justin.
Ross elnevette magát, én meg azt hittem ott süllyedtek el.
-Én vagyok a szerelmed? -kérdezte és felvonta az egyik szemöldökét.
-Nem! Ez csak Eszter idióta elképzelése, csak azért, mert téged bírlak legjobban a bandából. De én nem vagyok olyan megszállott mint ő, nem tudok minden lepésetekről, minden titkot, minden hobbitokat, tulajdonságotokat, meg ilyeneket. Én csak simán bírlak titeket és a zenéteket, és ez a megszállott itt mellettem, nem hiszi el, hogy lehet csak bírni egy bandát vagy énekest.
-Tehát te megszállott vagy,... -mutatott Eszterre. -Te meg csak simán bírsz minket. -nézett utána rám.
-Igen. -válaszoltuk mind a ketten mosolyogva.
-Csúcs. -mondta végül, majd őszinte mosollyal felénk (pontosabban felém) fordult. -Van kedvetek a legjobb helyről nézni a koncertet? Mármint a színfalak mögött és utána találkozni a bandával.
Eszter és én őszinte döbbenettel néztünk egymásra, majd Rossra.
-Hát persze. -kiáltottuk egyszerre.
-Csúcs. Mehetünk.
Elindultunk az után, közben én és Eszti vigyorogtak mint a hülyék, én meg néha Rossra pillantottam (nem bírtam megállni). Aztán egyszer találkozott a tekintetünk. Ő rám mosolygott, én meg viszonoztam, de közben fülig pirultam.
-És még azt mondod, nem vagy oda érte? -cukkolt Eszti.
-Pofád lapos. -szóltam oda, ő meg elnevette magát.

Végül megérkeztünk az arénához. Ross szólt, hogy várjunk, majd odament az egyik mellékajónál álló biztonsági őrhöz, mondott neki valamit, majd intett nekünk, hogy mehetünk. Vezetett minket az arénában, egyik folyosóból a másikba.
-Hova viszel? -kérdeztem?
-A kulisszák mögé. A legjobb helyről fogjátok nézni a koncertet. -mosolygott rám.
-És szabad megtudom, hogy miért vagy ilyen kedves két tök idegen csajjal, akik közül az egyik ráadásul Justin Bieber rajongó? -kérdeztem csípősen, majd Esztire mutattam.
-Hogy őszinte legyek, nem tudom. Csak bírlak titeket. -vont vállat mosolyogva az énekes, majd gonosz mosollyal hozzátette: -Te mindig ennyit kérdezel?
-Nem mindig. -vonaton meg én is vállam.
-Igen. Néha csak egyszerűen nyakon vág. -tette hozzá Eszter viccelődve.
Nem is tagadtam.
-Igen. Vagy oldalba vágom.
Ross elnevette magát. Végül megérkeztünk a várva várt színpad mögé.
-Szeretnétek innen nézni a koncertet? -kérdezte kedvesen. -A banda pont itt fog ki és be közlekedni.
-Hát persze. Ez már így is sokkal több, mint amire számítottam! -lelkendeztem. -Köszönöm Ross.
-Nagyon szívesen. Most viszont mennem kell. Készülnöm kell a többiekkel a koncertre.
-Menj csak eszem ágában sincs feltartani. És köszi.
Az énekes elmosolyodott és elindult valszeg az öltözője felé, de még visszaszólt.
-Nagyon szívesen. Viszlát a koncert után!
Hátrafordultam és láttam, hogy Esztre, aki összefont karral, bérgyilkos pillantással nézett rám.
-Mi az? -kérdeztem.
-Devember 18.-án, ugyanitt lesz egy Justin Bieber koncert. Te is eljössz velem és baszd meg, én fogok hátra felé menni az utcán!! -kiabálta nevetve.
-Jól van. Jól van. Jó! -nevettem én is.
-De van neked valami kabalád?
-Igen. -Benyúltam a zsebembe és elővettem egy kék láncra fűzött fém gitárpengetőt, amire rá volt vésve, hogy R5. -Most kaptam a szülinapomra. Most csak úgymond dísznek hoztam el, de most már leszarom, minden nap fogom hordani.
-Majd add már kölcsön a Justin koncertre! -kérte Eszti, miközben felvettem a nyakláncot.
-Jó. Majd odaadom.
Eszem ágában se volt, de azért ezt nem mondtam.