Steven Universe - The Veteran and the Royality

3. Fejezet - Vihar előtti félcsend

- Peridot, ha szabad megkérdeznem, te mit csinálsz ott az ajtó előtt?- kérdi Gyöngy, miközben Stevennek (meg persze a három másik éhenkórásznak) készít vacsorát.

- Hallgatózok, mi mást tennék?
- Módosítok a kérdésemen: miért?
- Mert piszkosul kíváncsi vagyok, hogy ki kerül ki győztesen...

- Obszidián. Ez nem volt kérdés.- jön a tömör válasz Gránáttól. Peridotnak lecsúszik a szemüvege az arcán, de még időben elkapja.

- Honnan tudod ezt ennyire biztosra? Jasper az egyik legerősebb közelharcos.

- A hangsúly a közelin van, Peridot. Obszidián tudja, milyen ereje van, és mivel képes magától távol tartani, így nem okozhat neki sérülést.

- Hmmmm...
- Ha már ismered a reputációját, akkor tisztában kell lenned azzal is, hogy milyen erőkkel rendelkezik.
- Igen...Ezért is ráz ki tőle még mindig a hideg. – kulcsolja össze Peridot a kezeit. Gyöngy nagyot sóhajt, hiszen olyan dologra készül, amire eddig nem volt példa.

- Az biztos, hogy igazoltan idióta, hangos és feneketlen gyomrú, de az élete árán is megvédi azokat, akik fontosak számára.

- Ezt is végre megértem. – szól közbe Gránát – sosem hittem volna, hogy Obszidián védelmére fogsz kelni Gyöngy.

- Hidd el én sem. De akkor is Peridot, nincs mitől félned. Ez a lökött valamiért mindenkit szeret.
- Kivéve akiket ki kell iktatnom. – helyesbít az ajtón éppen kilépő Obszidián, maga mögött húzva a "kissé" megviselt Jaspert.
- Kivéve azokat. - helyesbít Gyöngy.

- Milyen volt a bunyó? Adtál némi esélyt Jaspernek?
- Szerinted?- vigyorogja a fekete ékkő, Jasper meg nagy nehezen összeszedi magát.

- Szóval nem.
- Hihi! Kész van már a vacsora Gyöngy? Éhen veszek!

- Dettó!- szólal fel Jasper is, Gyöngy feje felett meg egyre jelennek meg a dühjelek. Szerencsére Steven még időben hazaért, így a mérget hamar felváltotta az öröm, a csendet pedig a csámcsogások hada.
- Mintha egy rakás disznó között élnék. – sóhajt lesújtottan Gyöngy, Lapis meg nyugtatólag megpaskolja a vállát.
- Addig jó, amíg ennyire vidámak és élettel teliek, nem?

- Van benne valami....De még egy tányér eltörik, valakivel feltörlöm az egész lakást! – kiált hátra a zabálóknak, akik egy 3 másodperces némasággal veszik tudomásul a mérges pótanya kijelentését. A vacsora után Stevennek persze egyből szundi idő lett a sorsa, Ametiszt be lett fogva mosogatásra, Obszidián meg kiment a teraszra és a felhős eget bámulta. Gránát, látva ékkőtársa szokatlan viselkedését, utána ment, majd ő is elkezdte az eget fürkészni.

~Valaki közeleg, kit rég nem láttam már. Vajon mit akar? Esze mit diktál? ~ - dudorássza a fekete ékkő, egy pillanatnyi pislogás nélkül...

*

A koordináták megvannak. Megkezdem a visszaszámlálást a leszállás végéig. –mondja a robotpilóta, miközben a hajó utasa kényelmesen elhelyezkedik a számára kijelölt kapszulában. Kezeit összekulcsolva kiegyenesedik, nagy levegőt vesz, szemei izgatottan csillognak.

- Mily rég vágyom már erre, a Föld...végre megismerhetem.

Ez a fejezet Mimicmaster írása!