Steven Universe - The Veteran and the Royality

Aquamarin Előtörténet - Feledés

Mily pompás, mily csillogó, mily fenséges. Mily unalmas... Annyira unom... Mindenki álcázottan kedves. Csevegnek, csacsognak értelmetlen ostobaságokról. Nem visz előre semmi, nem tartunk sehová, folyton egy helyben toporgunk. Persze még mindig azt hiszik, hogy ez jó, hogy ez méltó hozzájuk. De én...
- Aquamarin! – szólít meg. Összerezzenek. Milyen rég szólt hozzám. Olyan rég láthatatlan vagyok már. A tömeg szétvált én pedig elé járultam. Tisztelettudóan meghajoltam a nagy Kék Gyémánt előtt.
- Felség, mit tehetek önért? – kérdem. Mit akarhat tőlem?
- Aquamarin. Egy feladattal bízlak meg téged. Te vagy rá a legalkalmasabb. Menj a Földre, és épülj be az emberek közé. Tanuld meg a szokásaikat, a kultúrájukat, hogy aztán ezt felhasználva leigázhassuk őket, és bolygójuk új otthonként szolgálhasson a jövő generációjának. – mondja. El se hiszem, amit hallok.
- Ahogy óhajtod, felség. – hajolok meg. Mindenki döbbenve mér végig, hisz arra számítanak, hogy összeroskadok. Azt hiszik, nem akarok innen elmenni. Ennél jobban nem is tévedhetnének.

A Föld. Az emberek élő helye. Lassan landolok az űrhajóval egy elhagyatott sziklás részen, remélhetőleg itt senki sem bukkan majd rá a járművemre. Mikor körül nézek kissé kétségbeesem. Közel s távol sehol egy ember, vagy élőlény, csak a messzeségben elterülő csillogó kékség. Víz lenne, na de ennyi? Lesétálok a partra. Furcsa, apró szemű anyag van a talpam alatt. Minden nagyon ismeretlen, ám ahogy a vízbe lépek megnyugszom. Ez ismerős, csak még sosem láttam ennyit egyszerre, és ilyen szépet. Teljesen a hatalmába kerít. Leülök és gyönyörködőm a látványban, mikor a távolban feltűnik valami. A vakító fényben alig tudom kivenni mi is lehet az, de ahogy közelebb jön, egyre hatalmasabb lesz. Emberek vannak rajta. férfiak, azt hiszem. Ordibálnak, fel alá rohangálnak. Egy szikla mögé bújok onnan figyelem őket. A part mentén lévő kikötőbe tartanak. Kicsi, kihalt település. A fekete hajó lassan besiklik a kikötőbe, és a legénysége hatalmas ricsaj kíséretével elhagyja azt. Utolsónak, egy hatalmas karimájú, kalapos férfi, és egy mellette bóklászó fiúcska sétál le a hajóról. Hatalmas szemekkel meredek rájuk. Mintha a fiú egy pillanatra rám nézett volna, de aztán el is kapta a tekintetét. Ébenfekete, göndör haja az arcába lóg, lenge inget és nadrágot visel. Vékony testalkatú, bőre szürkés, füst színű. A férfi mellette szívélyesen átkarolva vezeti be egy épületbe. Aztán meglátom, amit alig hiszek el. A jobb kézfején egy fekete kör alakú ékkő van. Mégis mit jelentsen ez? A Nap lassan lebukik a végtelen víz alá, de én csak az emberekre tudok figyelni. Ki akarom deríteni mégis ki ez a fiú és akik körülveszik. Összeszedem minden bátorságomat és fellopakodom a fedélzetre. A Hajó minden apró kis része fekete vagy szürkés, elég ijesztő. Senki sincs odafent, csak egy öreg horkol az egyik sarokban, mellette lámpás ég. Elhatározom hogy megvárom őket, akármeddig is kell várakozzak. A hajóról pontosan meg tudom őket figyelni. Egy házban vannak, ahol hangos zene szól. Táncolnak énekelnek és fura színű italokat isznak. A fekete hajú fiú az egyik asztalnál kortyolgatja az italát de minden alkalommal egyre savanyúbb és szürkébb árnyalatot vesz fel az arca. Nem mosolyog, de mégis valami kedvesség árad belőle. Figyeli a társait, akik nagyon jól mulatnak. Kisvártatva leül mellé az a férfi, aki lekísérte a hajóról. Kedvesen átkarolja és beszél hozzá. A fiú elereszt a mosolyt, milyen aranyos... A férfi megveregeti a vállát, majd otthagyja. Aztán kinéz az ablakon egyenesen rám, már megint, mintha pontosan a szemembe nézne, de megint úgy tűnik nem vett észre. Jó pár óra telik el, mire a zene lassan elhalkul, és az emberek legtöbbje a földön, vagy a padokon alszik el, kivéve őt. Miután minden társa nyugovóra tér, lassan kisétál a kikötőbe, leül az egyik dokkra és a vízbe bámul elmerengve. Felfoghatatlan új érzés kerít hatalmába, meg akarom szólítani, de nem merem, de mitől félek? Nem szeretném megijeszteni. Óvatosan mozgatni kezdem a vizet, hogy felfigyeljen rám. Felkapja a fejét, majd megjelenek mellette. Arra számítok, hogy elkezd kiabálni, vagy pánikba esik, de nem. Hanyagul elmosolyodik, majd arrébb húzódik, hellyel kínálva engem. Kissé megilletődve de mellé ülök.