Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 40

-Harold,mond mi a fene van veled? Te is tudod nagyon jól,hogy semmi nem igaz!-Csattant rám miután befektette a kocsija hátsó ülésére Olivia törékeny testét amit keresztbe tett kézzel néztem és tűrtem. A hátamon felállt a szőr a tudatra,hogy hozzá mert érni,meg merte csókolni mikor még az enyém volt. De már nem tartozott hozzám,nem érdekel mi van vele. Őket sem érdekelte velem mi van,mi lesz ha rájövök a játékukra,az átverésükre. Nem tudtam kire haragudtam jobban. Louisra vagy Oliviára. Sok millió ember él ezen a földön,még is ők ketten voltak akiket igazán közel engedtem magamhoz erre rá kellett döbbennem,hogy az életem egyik legrosszabb döntése volt.

-Nincs miről többé beszélnünk Tomlinson. Tudok mindent,nem kell megjátszanotok semmit,legyetek boldogak vagy ne. Nekem mindegy,csak többször ne gyertek ide,hagyjatok a nőmmel minket,én sem zaklatlak titeket.-Kacsintottam rá és fordultam meg nagyképűen de hamar megállított a férfias fogása ami a karomba mélyedt. Idegesen fordultam hátra így pontosan egy időben fordultam az öklébe ami az arc csontomon landolt pontosan ott ahol Olivia ütött meg délelőtt. Ujjaimat a tenyerembe mélyesztettem olyan szinten,hogy a körmeim már belemélyedtek a húsba szinte fájóan,de nem érdekelt,azt hittem megőrölök ettől a helyzettől,kisebbnek érzem magam az átlagnál amit képtelen voltam épp ésszel elviselni. E miatt azt hittem helyben agyon ütöm Louis aki kihívóan méregetett jegessé vált szemeivel az enyémbe meredve ami nem kicsit meglepett ugyan is egy cseppnyi félelmet nem mutatott. Nagyon nagy önuralom kellett,hogy ne essék neki és fogjam vissza magam,hogy ne tépjem szét ezt a bunkót aki nem tudom mit hisz magáról. Elvette tőlem a mindenségemet és még meg is mert ütni. De valami a lelkem mélyén meg akadályozott abban,hogy olyat tegyek amit talán megbánok később.

-Gondolkozz el magadon ember! Amit tettél ne várd soha,hogy ez az ártatlan lány aki igazán szeretett -mutatott a kocsin belülre megvető hangnemmel megfűszerezve- valaha megbocsájtson neked te utolsó önző féreg! Hogy hiheted el ezt az egészet? Komolyan kinéznéd belőlünk,hogy együtt vagyunk?! Harold,baszódj meg,komolyan! Innentől ha őt bántod soha nem keress engem ha valami bajod van!-Kiáltott rám magas hangján mire felmutatva a középső ujjamat indultam be a házba nem foglalkozva velük,mert kurvára a könyökömön jöttek már ki ezek ketten főleg Loueh aki gőzöm sincs hogy mer felettem ítélkezni. Nagyon kevés kellett,hogy megfejeljem Louist vagy üssem le a fenébe. De volt bennem annyi tartás,hogy ne ártsak ezzel Oliviának. Ha azt a ribancot ő teszi boldoggá,akkor tessék! De még is miért mondják mindketten,hogy nem történt köztük semmi ha ott vannak azok az átkozott képek amik bizonyítják az igazat? Hogy nézhetnek ekkora baromnak,most komolyan? Nem elég,hogy becsaptak még a szemmel tisztán látható bizonyítékot is képesek meghazudtolni.

-

Négy napja. Pontosan négy napja volt ez az egész vita ügy,azóta senkiről nem hallottam semmit. Egyedül maradtam,nem volt senkim akit ezelőtt magam mellett tudhattam. Szeretem őt,ami a végzetembe vezet lassacskán,némán emészt szüntelenül. Szerelmes voltam,amit épp ésszel nem tudok felfogni. A megtörhetetlen Harry Styles megtört és szerelmi bánata van ami a legröhejesebb dolog az egész planétán. Eddig is szerettem őt,de amióta előkerültek a képek azóta fáj még levegőt venni és ha rá gondoltam egyszerre voltam ideges egyben vérig megbántott. De hallgattam az ösztöneimre és büszkén élveztem a szingli életet ami csak a nőkről szólt. Mint ahogy most is. Az autómba éppen hogy beültem megrezzent a telefonom mire hevesen dobogó szívvel vettem tudomásul a tárcsázót. Nem tudtam miért hív. A veszekedésünk után hívott párszor,de a büszkeségemet nem dobhattam félre! De most miért keres? Ha felveszem és nem szólalok meg úgy megtudom mit akar,nem? Nagy sóhaj kíséretével,izgulva nyomtam a fogadás gombra és hangosítottam ki.

-Harry,o-ott vagy?-A lány hangja aki összetörte a szívemet erősen zaklatott volt amit szörnyű hallani,olyan szívtépő amit napok óta érzek bármikor rá gondolok.